Hangtechnikus mentette meg a színésznőt és a háromgyerekes anyát

Még mindig Színházak Éjszakája: a programsorozat keretében nagylelkűen felajánlottam Zsuzsinak, hogy hazafuvarozom. Itt jegyzem meg, hogy a biztonság (már nehogy a Skodát feltörjék, meghúzzák, ellopják) és a jobb parkolás érdekében a kicsi Suzukival mentem Pestre. 

Szóval épp elindultunk (nagy nehezen megtaláltam a hátramenetet), mikor feltűnt, hogy fura hangokat add ki a kocsi. A Skoda után a Suzuki egyébként is fura hangokat ad ki, de ez a furábbnál is furább volt. Megállván még mindig az Eurocenter parkolójában, konstatáltam, hogy defektes a jobb hátsó -utólag kiderült, csavar ment a futófelületbe. Így nekiálltam kipakolni a kerékcseréhez szükséges dolgokat és épp nekikezdtem a hadműveletnek, mikor feltűnt a színen a Vidám Színpad hangtechnikusa, Laci és nagyon segítőkészen elvégezte a munka dandárját. Ezúton is hálás köszönetem neki!

Viccesen megjegyeztem Zsuzsinak, hogy mindig is rajta volt a bakancslistámon, hogy egyszer duettet énekeljünk, nade azt sose gondoltam volna, hogy egyszer közösen cserélünk kereket...

Hajnal kettőre értem haza és azóta is mosolyognom kell, ha a erre a szombat estére gondolok.

(telefonúsztatás ide, kerékcsere oda, valahogy pozitívan jöttem ki az egészből: a telefon meggyógyult, a kereket is segítettek kicserélni, épségben és élményekkel gazdagabban tértem haza)

Dráma a mosdóban

Szóval az úgy volt, hogy a Színházak éjszakáján épp a Vidám Színpadnál voltam, mikoris a blokkok közötti szünetben kimentem a mosdóba. Zsebrevágtam a telefonom, ami a sikeresen bele is pottyant a klotyóba. Gyorsan kikaptam, de nem jól tűrte a vizet és a 10 perces kézszárítós meleglevegős fúvatás ellenére kikapcsolt és nem is akart bekapcsolódni. 

Itthon hajnal 2-kor szétszedtem (a Huawei hátlapja leszedhető), kivettem a simet és a microsd-t, a készüléket pedig szakszerűen száraz rizsbe helyeztem vízelvonás céljából. 

Két napig paráztam rajta, de úgy tűnik, sikerült a szárítási hadművelet és észheztért a telefonom.

Hurrá!

Nagy érdeklődés övezte a Színházak Éjszakáját

Vacilláltam, hogy vegyek-e jegyet, mert tavaly nem jutottam be semmi engem érdeklő programra (bár ugye a Broadway Fesztivál miatt ez nem is bántott) 

Végül idén is vettem, de előzetesen regisztrálni idén sem tudtam, mert a regisztrációhoz kötött Operettes programokra 10 perc alatt elfogytak a helyek. Persze lehet ilyenkor is sorban állni, színháztól, programtól függően nagyjából 1 órát, de mivel annyi mindent bezsúfoltam egy napra, így erre nem akartam felesleges időt pazarolni. És megjegyzem, vannak színházak, ahol regisztrálni sem kell és hely is akad bőven, így mentem inkább a Vidám Színpadhoz.

Jóelőre egyeztettem Csarnóy Zsuzsival, hogy a Vidám Színpadon ő is fellép majd és szerencsére ez pont késő esti időpontra esett így a Cewe tali is belefért és a Broadway fesztivál is és még barátnőzés is. (lásd korábbi bejegyzéseket)

Szóval, a Folyondár után az Eurocenterhez gurultam, ahol épp Forgách Gábor egyéni műsora ment. Nos eddig őt nem láttam élőben és csak emiatt nem is mentem volna, de nyilván ha már arra jártam, beültem és jót mosolyogtam. Bár a poénok 90%-át ismertem, a hangulatot megalapozta, amikor meg elénekelte a Füsti Fecskék albumról a két legkedvencebb számunkat, amit itthon is gyakran danolunk a Zurammal, nahát akkor hangosan röhögtem és énekeltem vele én is (lehet, egyedüliként a közönségből)

Szünet után kabaréjeleneteket majd zenés összeállítást láthattunk, az órámat nem is néztem, de talán este 11 körül ért véget a rendezvény.

A blokkok után Zsuzsival dumáltunk kicsit és dedikálta a családi fotókönyv egyik "rá vonatkozó" oldalát (az egyiket, mert ugye jó sok oldalon szerepel...)

És annyira -de annyira örültem a találkozásnak és kedvességének, hogy elmondani se tudom. Ez talán megintcsak a lökött rajongásomnak tudható be, amit nem sikerült kinőnöm az utóbbi 25 év alatt, vagy egyszerűen csak az ő közvetlenségéből fakad, nem tudom. Mindenesetre több hétre elegendő boldogságcsomagot kaptam aznap este.

16. alkalommal rendezték meg a Cewe találkozót

A Pesti Broadway Fesztiválról átgurultam a Folyondárba, ahol Cewe-taliztunk a lányokkal. Nagyon jól éreztem magam, bár sokan hiányoztak és én is a színházas programoktól tettem függővé, hogy megyek-e de végül nagyon jó volt, hogy mentem.

Fesztivál hangulat a Nagymező utcában

Idén is volt Pesti Broadway fesztivál az Operett színház előtt és ha már egyébként is Pesten volt dolgom (összeszerveztem 4-5 programot egy délutánra), oda is kimentem. Karszalagra váltottam a színházak éjszakájá-s voucheremet (beszámoló hamarosan), meghallgattam egy blokkot (Filmslágerek másképp) és csináltattam csillámtetkót is (ami egyébként szebb, mint a fotón, de azóta sem tudtam levakarni) Szép volt, jó volt, örültem, hogy ebbe is belekóstoltam.

Aztán robogtam is tovább... 

Brit tudósok bebizonyították: a fekete tea hatásos

...főleg, ha az ember Simon's cat-es bögrében isteni fekete teát iszogat és a barátnőjével dumcsizhat. Már ha szóhoz jut a barátnő kétéves kislánya mellett.

A szombat délutánt Zitánál indítottam és ez megalapozta a jókedvem. Fotó nincs, emlékeinkben őrizzük a pillanatokat :)

A nap további részéről holnap (is) olvashattok.

Új fogat kapott a 10 éves kisfiú

... hangzana a hírekben, persze a szenzációhajhász felhang mellett nagy szó ez és nagyon örülünk neki, még ha csak "esztétikai" pótlásról is van szó (kivehető műfog)

Rövid híreink 2 percben

Bulvárhíreink 2 percben:

-Új fogat kapott a 10 éves kisfiú
-Brit tudósok bebizonyították: a fekete tea hatásos
-Fesztivál hangulat a Nagymező utcában
-16. alkalommal rendezték meg a Cewe találkozót
-Nagy érdeklődés övezte a Színházak Éjszakáját
-Dráma a mosdóban
-Hangtechnikus mentette meg a színésznőt és a háromgyerekes anyát
-Sporthírek
-Időjárás jelentés

Részletes beszámolóinkat a reklám után holnaptól olvashatják. Maradjanak velünk.

Asztal

Ma reggel jött az e-mail az ügyvezetőtől, hogy a hónap végéig minden kolléga takarítsa le az asztalát és jó példaként mutatta be a sales remek csapatának helyét. Hát így legyen ötösöm a lottón (majd ha veszek) Nem szoktam ám egész nap ezen a témán vetyengeni, de legalább van miről írnom. 

Szóval, az első képen az asztalom munka közben. Hámosmongyátokmeg. Rumlis? Nem. (vagy csak én nem vagyok elég pedáns)
Második képen az asztalunk munka után. Szép és emberi? Nem. (vagy csak "én nem vagyok ideológiailag elég képzett" elvtárs)

Ígérem, a héten nem írok többet az asztalomról.

Munka, munka, munka...

Munkaügyek témakörben ott tartottam, hogy viszlát HR, helló Sales és hajrá tanulás.

Nos, némi szabadság után megkezdtem Sales-es pályafutásomat a Nissho-ban. Lett asztalom (ez már a 7. hely, ahova leülök cégen belül, néha csak az asztal iránya változott, aztán az asztal helye, majd a gyárépületből az irodaépületbe, most vissza és 3 hétig a Project team-el, mostmeg a Sales team-el egy kupacban) És lassan érkeznek a feladatok is. Mondjuk egyelőre elég lassan. Az első "éles" héten a belga főnököm egy mondatban lepattintott, így hét vége felé már majdnem bőgtem, hogy senki nem szól hozzám, én se tudok senkihez szólni, egyedül vagyok, magányos és csak unatkozok egész nap. (remélem, ezt a cégnél kevesen olvassák) Hiába no, aki megszokta, hogy egész nap jön-megy, leszervez, elintéz, nyit-zár, telefonál, megold, annak az egyhelyben ülős semmittevés fárasztó. (még ha művelődés gyanánt elolvastam egy hét alatt 3 db 280-320 oldalas könyvet, akkor is)

Node most! Még mindig a tanulási folyamat elején járok, de már vannak feladataim. Hurrá! És beszélhetek emberekkel (igaz, javarészt angol, belga vagy cseh kollégával) hurrá!  

Azt hiszem, arról még nem írtam, hogy július 1-től hivatalosan új japán ügyvezetőnk van (immár a 3. a 3,5 év alatt, mióta én itt vagyok) Ő a hagyományosabb japán elveket követi, így volt néhány érdekes intézkedése (pl szavazást tartottunk arról, milyen betűtípust használjunk a céges nyomtatványokhoz. Őszintén szólva nem ezt tartom a legproblémásabb területnek...)

A japán felfogáshoz igazodva lassan de biztosan bevezetjük a "tiszta-asztal" módszert, ennek kapcsán munkaidő leteltével úgy kell otthagyni az íróasztalt, hogy azon csak a monitor és a billentyűzet maradhat. 

Aki ismer engem, vagy legalább látta az eddigi íróasztalnak csúfolt terepasztalomat, az tudja, hogy szeretem, ha az aktuális papírok kéznél vannak, és szeretem magam körülvenni a számomra kedves tárgyakkal. Így van pl az asztalomon 2 Kokeshi baba, 1 cicás celluxtépő, a gyerekek és férj fotója, biztató idézetek, és stresszlabda "keep calm" felirattal. Ez az, amitől embernek érzem magam, nem robotnak. Japániában ez persze felesleges rumlinak számít. Így most minden délután elpakolok egy zárható szekrénybe (amire biztos ami biztos felragasztottam a jelem-gyöngysort természetesen) és minden reggel kipakolok. Tisztára mint a fegyverneki fonott-árusok. 

Fotókönyv

2017-es évünk képekben és szavakban, lapozható formátumban ide kattintva nézhető meg (technikai adatok: A/4-es keménytáblás, 114 oldalas Cewe fotókönyv) :
https://as.photoprintit.com/web/70000000/showPublishedPhotoBook.do?ehash=edccfda9d9c9822b1a9e0051f5b6ee45&skipSessionTimeout

A borítója egyébként ilyeténforma lett:

Iskolakezdési helyzetjelentés

Jelentem, az iskola megkezdődött. 3 darab Nyika fiú gyermek az iskolakapunál felsorakozott. Fotó csak a két kicsiről van. Jól látható a hatalmas lelkesedés.

Az évnyitó érdeklődés hiányában a rossz idő miatt elmaradt, illetve csak az elsősöknek volt a tornateremben (többen nem fértek be...)

Nándi új osztályfőnökkel kezd, aki órát nem tart neki. Viszont boldog volt, hogy ismét Yakhia bácsi angol csoportjába került. Az osztályból 2 kislány ment el másik iskolába, egyre csak fogynak.

Csongiéknál maradt Judit néni (manapság már örülünk, hogy nem évenként változnak a tanító nénik), napköziben viszont minden nap másik nevelő lesz. Hozzájuk jött egy új kislány.

Nimródnak is megmaradt Ani nénije a napközi itt is váltott műszakban lesz. A kis haverja sajnos nem abszolválta az első osztályt, így végleg felbomlott az ovis triumvirátus (ti: Árpi-Bende-Nimi: Árpi egy évvel korábban ment suliba, Bende meg most ismétel)

A könyveket első nap kapták meg, még most, így még pénteken is csomagoltam (a kép hétfői állapot, ehhez minden osztályban jött még néhány kincstári használt)

Nyár

A nyarat a srácok a sporttáborban kezdték (sok-sok kidobóssal, focizással, medencézéssel, Hungaroringgel, Bonbonetti csokigyárral):

Voltak úszótáborban is, igaz, ezúttal csak a két kicsi. Azon a héten Nándi otthon "nyaralt". 

"Utolsó családi majdnem nyaralásunk" címmel akartam blogbejegyzést írni, de végül ez elmaradt. ahogy az igazi nyaralás is. Demjénbe fizettünk be egy hetet, és bár a kezdeti kisebb csalódás után egész jó hétnek néztünk elébe. Bementünk a barlangfürdőbe, a fiúk nagyon élvezték a csúszdákat, és kihasználtuk a jóidőt és a külső strandon is kipróbálták a csúszdákat és az ugrótornyokat is.

Gyors ebéd után aztán a kicsikkel visszamentem a fürdőbe, ahol Csongor úgy belelendült a csúszdázásba, hogy sikerült az első metsző fogát kitörni. Rohantunk az egri kórházba, ahol megállapították, hogy gyökerestől kitört, mutassuk majd meg gyermek-szájsebészeten, majd 18 éves korában jelentkezhet fogpótlásra. Így nem egészen 24 órás ott-tartózkodás után hazajöttünk. Le se merem írni, mennyi pénzt fizettünk ki 1 éjszakáért :( végül Zuram unokatestvéréék 2 éjszakát ott tudtak tölteni, ennyi nem veszett kárba. Itthon aztán felkerestünk több dokit, fogszabályozás folyamatban, hosszú út áll előttünk.
Az élményeinkről rövid képes összefoglalót már tettem a scrap-es bejegyzésénél.

Zsóka mamánál és Imi papánál ezúttal 2x1 hetet, majd 1xkét hetet töltöttek a srácok, amibe belefért egy Vízimanó tábor is a miklósi strandon.

Itthon az "anyás" és "apás" heteken is igyekeztünk minél több élményt tolni a gyerekekkel, így voltunk moziban, a Magánzooban, a budapesti Állatkertben, Holnemvolt Parkban, Esztergomban a Bazilikánál és a kincstárban, a Balatonnál, játszóházban, játszótéren és nekünk élményszámba megy a mcDonalds és a Decathlonos bevásárlás is (mondanám, hogy kész cirkusz, de azért annyira nem gáz)

Ez a nyár is elszállt, holnap újra suli, új kalandok várnak ránk :)