Boldog karácsonyt!

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok, kívánunk!!!

Decemberi scrap oldalak

Elsőnek rögtön egy nem is karácsonyi. Pasztell témakörben:

Még a novemberi 11 témakörben:

Télapó:

Idézet egy régi montázzsal:

Fények:

12, karácsonyi dallal:

Évzáró parti

Az Inárcs VSE egyesületi évzáró partijára voltunk hivatalosak 20-án. Nándinak nem volt kedve jönni, apája pedig zártkörű sörözésben vett részt az exmunkatársaival (ottalvós buli...), így én a két kicsivel mentem. Ők rögtön rá is cuppantak a virtuális valóságra: az xbox, fifa, playstation, kinetic soccer stb, de ajándékosztásra, tombolahúzásra visszajöttek.

Rengeteg tombolatárgy talált gazdára és nagyon szerencsésen választottak a fiúk számokat, mert nyertünk játszóházas belépőt, pizzautalványt és tortát is.

Bár az évzárót megtartottuk, holnap még futsal 7vége Csonginak...

Repcsik

Update-eltem a dolgozó-sarkot. Eredetileg kicsit 3D-sre terveztem, de igazából a fotót is alig tudtam tisztességesen körülvágni, a habkarton még kevésbé ment volna. 

A nagy Jumbo kép a netről, az összes többi saját élményes. Innen nem látni, de fehér zsinóron lógnak a kis fotók. Van itt minden: Balaton (útban Lisszabon felé), kivilágított Eiffel torony 10 ezer méterről, naplementés Tejo-partos, Jumbo a miami detroiti-terminálról és Jumbo a repcsiablakból, hajtóművek, wingletek és még egy matematikus is.

Az eredmény nagyon tetszik :)

Színházban - csajos estével

Már szeptemberben, ahogy kifelé sétáltunk a színházból Fannival, elhatároztuk, hogy a Menopauzát még egyszer mindenképpen látnunk kell. Most sem volt ez másképp, talán csak annyiban, hogy még fel sem álltunk a székből, egymásra néztünk: mikor jövünk legközelebb??? (és ebben az a fantasztikus, hogy mindketten ezt éreztük, nem csak én rajongtam túl a dolgot) Hosszú beszámolóval készültem:

No, hát úgy időzítettünk, hogy Szulák Andreát láthassuk A Vega szerepében, ehhez szerencsére a színház is közreműködött: a jegyeladás kezdetén már kinn volt az aktuális szereposztás, kevés színházban van ez így! 

És azt is elhatároztuk, hogy legközelebb az előadás előtt vagy után beülünk egyet dumcsizni, sütizni, kibeszélni a pasikat, mert ehhez a darabhoz ez is illik. Mivel a késő esti előadásra vettünk jegyet (20:30-kor kezdődött), így előtte volt időnk beülni a körúti fánkozóba. A kirakati pulthoz ültünk, a fánk isteni volt, a sülttea zseniális és a beszélgetésbe "bekapcsolódott" kintről egy fiatal hajléktalan srác, aki egy udvarlós magánszámot adott. A szép az volt a dologban, hogy abszolút kedvesen, egy obszcén mozdulat nélkül vallott szerelmet, majd 10 perc után jelezte, hogy elálmosodott és elmegy aludni. Vicces és zavarbaejtő volt egyszerre. Emberünk küldött még egy szivecskét az üvegre és elsétált. (felesleges volt azon töprengenünk, hogy mit csinálunk, ha fél óra múlva, mikor indulnánk még mindig ott áll, esetleg ránkrámad stb)

Az "előzenekar" után átsétáltunk a Játékszínbe. Ezúttal az erkély első sorából néztük, hallgattuk élveztük. Az egyébként pompás kilátást egy dolog zavarta nagyon: borzalmas volt a hangosítás. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a hely miatt van, és pl a földszinten jól szólt, vagy egyszerűen aznap nem jött össze a fiúknak. Az énekhang lenyomta a zenét, a magas hangokat túlzottan is felerősítették néha nem is értettem, mit énekelnek, egyszerűen a hangerő miatt. Még az is eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy először lentről néztük, mert lehet, hogy ha ilyen hangosítás mellett látjuk először, nem ragad meg annyira, mint ahogy tette szeptemberben.

Ettől eltekintve viszont eszméletlen jó volt! Továbbra is az a véleményem, hogy Szulák Andrea jobban passzol a Vega szerepébe, viszont a depis szóló jobban megfogott Falusi Mariann előadásában. És rájöttem, hogy Hernádi Judit gyönyörű visszaemlékezős szólója azért nem taglóz le annyira, mert az a magányról szól, én pedig alapvetően nem vagyok magányos. Legmegkapóbb rész számomra ezúttal ez volt:

De ezt imádom a legjobban:

Azt hiszem, soha ennyi szelfit nem csináltam színházban, mint Fannival most, lett vagy 20, aminek felét kapásból töröltük (remélem senki nem látta), de lettek egészen jók is.

Legközelebb (khhm, khhhm) jó lenne elcsípni Szölöskei Tímeát is valamelyik szerepben.

Gyerekszáj - nem érti

Végre nem csak én nemértem, hogy mit mond a gyerekem, hanem ő sem érti, hogy én mit vakerálok.

Esti megvilágosodásomat ecsetelem a Zuramnak, miszerint Hernádi Judit lánya az a Tarján Zsófi, aki a Honeybeast énekese. Nándi rámhagyja: Nem tudom mit mondasz, de oké.

Hát akkor Bódottá...

Gyerekszáj - majd elmúlik

Nándi puffog reggel a kocsiban (minek kell szombaton iskolába menni, úgyse tud semmit, utál mindenkit stb...)
Csongi nyugtatja: -Nyugi Nándi, ez csak a dackorszak, majd elmúlik!

Szombati munkavégzés

… avagy szoknya-körömcipő helyett ma zokni-farmer :)

És már abszolút adventi hangulatban, feldíszítettük a céges fácskát (és ma megvettem az otthoni karácsonyfát, megrendeltem még 4 ajándékot is) Imádom, hogy munkahelyi kötelességem karácsonyozni :

És hogy hó nélkül se maradjunk, igaz, még kb 2 hete készült, de naplementés, japánzászlós, kicsit havas életkép a porta épületével...

Jutalom

A suliban szeptemberben akadályversenyt rendeztek, rendőrségi és tűzoltó bemutatókkal egybekötve. Sajnos a rendezvényről készült fotókon nem találtam meg a gyermekeimet, de Csongor szombaton nagy örömmel jött haza, mert mint kiderült, az évfolyamában ő gyűjtötte a legtöbb pontot, így ajándékokat kapott (táska, labda, karkötő)

Büszke-büszke anyája :)

Napizene - Boldog Miklós napot!

És egy kis édesség, amit a kollégáknak csináltam (idén diós-narancsos és kókuszos verzió készült)

Scrapbook oldalak

Szokásos összesítés október-novemberre:

Sablon kihívásra:

10 (októberi képekkel)

Liftelés (a Cewe galériából szabadon választott oldalt inspirációul hívni)

Ez történt a héten 1-2-3-4 (én szépen haladtam a fotókönyvvel)

Kikapcsolódás (szintén a 2019-es fotókönyvbe megy majd)

Tök jó (vidám tökös oldalt kellett készíteni)

Szócímkékkel (lefizettem a fiúkat 1-1 tábla csokival a fotóért :D )

Díszek

Advent jegyében Csongi feltunningolta az ajtódíszünket. Sokat dolgozott vele és nagyon szép lett!

És már majdnem kétségbe estem, hogy itt van karácsony a nyakunkon és idén még nem is vettem díszt, de ma sikerült beszerezni egy kisebb készletet, a doboz szerint üveg (ez ugye nálam kicsit kényszeres, bár tetszenek a szalmadíszek is és a mindenféle jópofa más anyagból készültek, valahogy mindig az üveg felé húz a kezem)

És megérkezett az első képeslap is a korlátra:

 

Újra lóháton

Nem mai hír, már kb 3 hetes, de végre vettem a bátorságot és az időt és újra nyeregbe ültem.  Fantasztikusan jó érzés volt, hogy nem estem le, sőt 1-2 apróbb hibától eltekintve egész szépen mentünk, futószár nélkül, nagypályán ügetve. (közben Csongi macskázott és kutyázott)

És ami a tettekre sarkalt, az igazából egy scrapbookos oldal, amihez alig találtam fotót (kedvenc sport témakörben), így kénytelen voltam bejelentkezni Miklóson lovaglásra. Ez a lenti fotó  2011-ben készült Ipor hátán és tanulsága szerint csukott szemel is tudok lovagolni, miközben lobog(ott) a hajam a szélben

Adventi koszorúnk 2019

Minden évben csinálunk adventi koszorút és minden évben valami teljesen újat.

Idén Csongi kérte, hogy a "hagyományos" gyertyaszíneket használjuk: 3 lila és 1 rózsaszín. Kicsit későn kapcsoltam (a héten szerdán), hogy meg kéne nézni a tavalyról megmaradt készletet, és egyik helyi boltban sem találtam normál méretű lila-rózsaszín gyertyát, így maradtunk a teamécsesnél. 

Kicsit csajos irányba ment el így a dizájn, de a fiúk szerint maradhat, úgyhogy tadaaaam, az idei adventi koszorúnk ilyen lett: 

4 nap a sarkkörön túl - Tromso 4.

Tromsoben klasszikus városnézős túrát nem tettünk, egyszerűen erre nem volt időnk.

Viszont megnéztük a Polaria nevezetű Ocenáriumot. Eztalán egy picit csalódás volt, de lehet, hogy csak azért, mert tavaly a lisszaboni Ocenarium nagyon magasra tette a mércét, ez csak kis próbálkozásnak tűnt azután. De így is érdekes volt, a fókák pedig cukik (a fókaetetést nem vártuk meg, mert indultunk a reptérre)

A bálnavadászat után még elbuszoztunk a kabinos libegőig, ennek a helyi neve: Fjellheisen. Elég eldugott helyről indul, konkrétan egy családi háznak néztem, mentségünkre legyen mondva: sötétben a jeges úton botorkálva arra figyeltünk, nehogy elessünk. Maga az utazás nem egy nagy szám, kb mint a budapesti sikló: sitty-sutty fennvagy a hegytetőn. A látvány viszont káprázatos. Jól látszik az egész sziget, még a felszálló repülőgépek is. Derült égboltnál innen is lehet északi fényt nézni (fényszennyezés ide vagy oda), vagy akár inni egy fergeteges forrócsokit és közben beszélgetni.

És azért a kikötői séta nem maradhatott el reggel és este sem (bár a jobb felső kép elkészítéséhez elég volt kinézni a szobánk ablakán...)

4 nap a sarkkörön túl - Tromso 3.

Az északi fény túra mellett nagy álmom volt hajókázni a fjordokban. Mikor szerveztem az utazást, akkor tudatosult bennem, hogy ez is megvalósulhat. 

Szintén az Arctic Explorersnél előre foglaltunk egy egész napos programot. Ennek is van több változata, lehet kérni nagyhajós vagy kiscsónakos verziót, sőt, buszos utazással kombinálva, ami szintén szép lehet.

9-kor indultunk a tromsoi kikötőből (úgy hogy előtte hajnal 3-kor értünk vissza a hotelbe, így elég húzós volt a reggel) A 140 főt befogadni képes katamaránon végülis 80-an voltunk. Egy fiatal srác és lány volt az idegenvezetőnk, ők meséltek hasznos dolgokat a 3 órás út során. Overált itt is kaptunk, de nekünk elégnek bizonyult a saját kabátunk, max az arcunkat csípte a szél picit.

A csomaghoz egyébként ingyenes korlátlan tea és kávéfogyasztás + mézekalácsos süti járt. Kioskban lehetett hotdogot és waffelt venni.

A látvány a hajóról elképesztő, mint valami giccses képeslap. Egészen másmilyenre számítottam, kicsit meredekebb partra talán, de csodaszép volt az egész út.

Kb 3 óra után értünk egy öbölbe, ahol láttunk pár orkát, de nem túl sokat és mivel a kapitány kapcsolatban állt a többi hajóval, így továbbálltunk. Még 20 perc után egy sziget közelében valóban sok bálna jött össze. Orkák és púposhátúak vegyesen, hol jobbról, hol balról tűntek fel, majd el. Csodálatos és hatalmas állatok. Kb 1 órás nézelődés után indultunk vissza.

Folyt.köv. tromsoi sétával holnap :)

4 nap a sarkkörön túl - Tromso 2.

A sarki fény túra benne volt a befizetett csomagunkban, de ha valaki egyénileg szeretne szervezni, akkor a korábban már említett visittromso.no oldalon vagy akár ott helyben kb minden utcasarkon be tud nevezni a szimpatikus céghez a szimpatikus csomagra. Lehet hajóról nézni, kisbusszal, nagybusszal, autóval vagy akár kutyaszánnal is menni, ki-ki igénye és pénztárcája szerint. Természetesen biztosra senki nem ígér semmit, de minden cég megtesz mindent, hogy az élmény ne maradjon el, így akár Finnországba is átbuszoznak a turistákkal, ha ott jobbnak ígérkezik az időjárás.

Mi kisbuszos utazásra fizettünk be, amit az Arctic Explorers szervezett. Idegenvezetőnk, a bolgár Georg és sofőrünk egy közeli szállodánál vette fel a csapatot este 6-kor. A kisbusszal elmentünk egy raktárhoz, ahol megkaptuk az expedíciós ruhát. A ruha és cipő méretünket előre leadtuk, de ott helyben segítettek és választhattunk más méretet is.

Már ott láttuk, hogy tiszta az égbolt és gyakorlatilag már a buszból láttunk zöld fényeket (nem csak a közlekedési lámpáknál) Rögtön elhagyva a város fényeit meg is álltunk egy parkolóban, ahol egyszerűen döbbenetes látvány fogadott minket. Nemcsak zöld, hanem rózsaszín és narancssárga és hullámzó, csillámló nekem égi szimfóniának tűnt, vagy tündérporral megszórt szellő vagy nem is tudom leírni.

Jó fotós módjára bosszankodtam, hogy az állványom nem fért be a kézipoggyászba és lusta voltam Tromso-ben bérelni (azt is lehet), de persze nem akartam kimaradni a csodából, így lőttem néhány képet a kaputelefonnal éjszakai módban és bíztam benne, hogy Georg tényleg átküldi majd az ő képeit. Átküldte. 

Nagyon hamar elindultunk a következő helyre, szerintem mindenki maradt volna még egy kicsit. Ahogy elindult a kisbusz, az előttünk ülő fazon tripodja leesett a felső polcról, rá a Zuramra, felhasítva a szemöldökét. Ömlött a vér gondolkodtunk azon is, hogy visszaforduljunk a kórházba, mert tényleg rondán nézett ki, de végül sikerült normálisan bekötni és Csabi is azon volt, hogy menjünk tovább. Kb még 1 órát buszoztunk még végig a part mentén majd egy tó partján táboroztunk le, ahol egész éjszaka csodáltuk az Aurora Borealist. Volt, hogy csak olyan, mintha fátyolfelhős lenne az ég és volt egészen szürreálisan éles hullámzás is. 

11 óra körül tábortüzet gyújtottunk, pontosabban én gyújtottam. Picinyke versenyt hirdetett a túravezetőnk, hogy 1 db gyufával ki tudja meggyújtani az előkészített fákat. Igazság szerint annyira jól előkészítették, hogy nekem csak jó helyre kellett tennem a gyufát, de mivel van rutinom kandallógyújtásban, így a többieknek esélyt sem adva bezsebeltem az elismeréseket. (mondjuk ez vicces fotó, zöld is, tüzes is, ferde is...)

Éjfél körül kiosztották a vacsit, ami egy vákuumcsomagolt túrakaja, forró vízzel kellett felönteni és 10 perc után meg lehetett enni. Én paradicsomos tésztát kértem, de egyáltalán nem voltam éhes, így hazahoztuk. Hajnal 3 körül értünk vissza a szállodába egyébként.

Éjjel találtam egy jó nagy sziklát, ahova le tudtam tenni a Nikont és önkioldóval egész vállalható képeket sikerült lőnöm - mit nekem tripod... (akit érdekelnek beállítások, exif adatok, azoknak külön írok majd) 

Csodás élmény volt, gyönyörűséges látvány, sokkal szebb, mint képeken valaha láthat az ember.

4 nap a sarkkörön túl - Tromso 1.

Avagy képes beszámoló norvég utazásunkról több részletben. Rengeteg kalandunk volt, csodás élményekkel gazdagodtunk, nem is tudom egy bejegyzésbe sűríteni mindet, így minden nap megosztok veletek egy-egy szeletkét.

-a rénszarvas etetésről
-a sarki fény túráról
-fjordos hajózásról
-tromsoi sétánkról
-és hasznos infokról, amik utazóknak jól jöhetnek.

Az utazom.com-nál fizettünk be utazásra+szállásra és az Aurora Borealis túrát is ők foglalták. Az összes többi programot magunknak intéztük. A rénszarvas etetős programot például a visittromso.no oldalon. Igazából ezen az oldalon rengeteg hasznos info van, sőt, lehet foglalni szállást, vagy bérelni akár meleg ruházatot is.

Én a Tromso Arctic Reindeer által szervezett programot választottam és kártyával előre kifizettem. Kaptunk róla visszaigazoló vouchert. Péntek reggel 10-kor indultunk 2 nagy busszal a közeli farmra. Gyors ismerkedés és eligazítás után (mit csináljunk és mit ne csináljunk) meg is kaptuk a vödröket tele rénszarvasnak való "táppal" és kirajzottunk a szabadba. 

A rénszarvasok nagyon cukik, igazából csak a kajára mennek, ha kiteszed a vödröd, tuti jön 1-2-3, ropogtatnak kicsit, aztán arrébbállnak. Ha jön egy éhesebb, akkor arrébbtoszigálja a már ottlévőt, de nem agresszívak egyébként. 

Etetés közben ha kiürült a vödröd, kaphatsz másikat, vagy bemehetsz felmelegedni a számi faházba, a csomaghoz tartozik az ingyenes forrócsoki, tea, keksz és egy ebéd, ami rénszarvas ragu vagy vegáknak paradicsomos tészta. Volt, aki olyan programra fizetett e, amiben benne volt rénszarvas-szánozás is, nahát ez nem nagyon vonzott minket és ránézésre nem is volt nagy szám, úgyhogy nem bánjuk, hogy kimaradt.

Etetés (szarvasok és emberek kajálása) után mind bementünk a nagy jurtaszerű faházba, ahol körbeültük a tüzet és egy számi hölgy mesélt a kulturájukról (előtte még röhögtünk, hogy vajon olyasmi lesz-e, mint a hortobágyi karikásostorcsattogtatás, de) annyira közvetlenül, oldottan és jó humorral mesélt, hogy a végén még a közös éneklésben is benne voltunk. Mesélt a szarvasokról: az ott lévők mind vad rénszarvasok és csak télvíz idejére vonulnak be, mert tudják, hogy ott kapnak kaját és védve vannak a ragadozóktól, valamint az ottlévő szarvasok 90%-a vemhes nőstény.

A program 4 órás volt, semmi rohanás, semmi kötelező dolog, viszont sokat sétáltunk, pihentünk és minden kérdésünkre jókedvűen válaszoltak (minimális angol tudás viszont elengedhetetlen).

Folyt.köv. a következő kalanddal :)