Karácsonyos scrappes

 Család:

Ajándékbontás:

Sütikészítés:

Kék (#003366):

Gesztenye:

Boldog karácsonyt!

 

Szabadságos hangulat

Csütörtökön elindítottam a fiúkat a suliba, aztán megkezdtem az év végi szabadságomat:

Parti-hangulat

Idén a céges karácsonyi parti szervezési része jórészt Maggie kolléganőmé volt. Nekem csak ötletelnem kellett partiajándék ügyben, aztán megrendelni, és elkészíteni a kis lapokat a kulcstartókhoz, megrendeléseket készíteni SAP-ban, hogy a számlázás gördülékenyebben menjen majd, a meghívókat kiküldeni, a buszos táblát összeírni, főnöknek szólni, hogy időben odaérjen, és a helyszínen kicsit észnél lenni. 

Ja, meghát ruhát találni a partihoz, mert nyilván én sem akartam lemaradni a csajoktól, akik már hetekkel ezelőtt nagyon készültek erre és teljesen elkeseredtem, hogy normális áron nem találok normálisan álló ruhát. Nem tudom összeszámolni hány helyen néztem, próbáltam és jöttem ki, hogy
1., banyek egyik sem állt jól,
2., banyek, ennyi pénzt nem adok ki egy ruháért, amit 1x veszek fel.  
Úgyhogy azt utolsó héten elengedtem a témát és előkotortam ezt a 9 (igen, kilenc) évvel ezelőtt, a hálaadás-napi partira beszerzett ritty-rüttyöt, amiben akkor nem tudom, hogy néztem ki, de most tök jól állt. 

A Lazí-tó liget nagyjából az utolsó olyan rendezvényház a környéken, ahol szűkösen ugyan, de még elfértünk, 360-an jöttek el. Idén volt külön bűvész-ceremónia mester, aki annyira nem varázsolt el minket, de legalább a lebonyolításban segédkezett. A szelfi-boxnak talán még nagyobb sikere volt, mint tavaly. Idén másik DJ-t választott Maggie, de szerintem ugyanazokat a számokat játszotta le ő is. Hajnalban még egy majdnem-záró ACDC-t is lejátszott a kedvemért, közvetlenül ezután hívtuk a mentőt egy lánykához, aki totál KO lett. (a zenének és a rosszullétnek valószínűleg nem volt köze egymáshoz, a szoros párhuzam az elfogyasztott alkohol mennyiségével állt fenn - azóta beszéltünk, jól van.) Megvártam még, hogy elinduljon a mentő, taxiba raktam egy szintén eléggé megfáradt másik kollégát, majd hazafuvaroztam 2 managert és egy pénzügyes lánykát (nem mondanám, hogy józanok voltak, de ők legalább tudtak magukról) És már huss, el is röpült az idei karácsonyi parti. 

Hangulatfotókkal jövök még, addig is itt egy parti arcos oldal. A fotó a főnökkel egyébként megtévesztő: kb másfél fejjel magasabb nálam, de rajtam magassarkú cipő volt (+10 cm), ő meg rogyasztott térdből (-5 cm) Mondjuk ő így sem fér bele a képbe.

 

Advent 3.

 Adventi hangulat az irodában is:

Csarnóy örök

Igazság szerint rövidebb reklámszünetre gondoltam (lásd #Majdnemkritika-Beckham bejegyzés vége), de sebaj, türelem blogbejegyzést terem.

Szóóóóóval, az úgy volt, hogy írtam Zsuzsinak, hogy Boldog szülinapot. Erre ő válaszolt, hogy köszi, miújság, hogy vagytok stb. chateltünk még pár sort, ki hogy van, írtam neki, hogy december elejére vettem jegyet a Beckhamre, ő válaszolt, hogy írjak, ha megyek és talizunk a főpénztárnál.  
Előadás után csörgött, hogy merre vagyok, mondtam, hogy a kabátomért állok sorba, ő meg mondta, hogy ha nem gond, akkor menjek vissza a nézőtér felé, mert arra neki közelebb, bent a bal oldalon a vas ajtónál vár. Visszasétáltam, a nézőteres nénik simán beengedtek, megkérdezték ugyan, hogy keresek-e valamit, de mondtam, hogy csak Csarnóy Zsuzsihoz megyek. Jó - mondta a hölgy mosolyogva, úgy látszik, ez csak nekem ilyen nagy szám. 

(nem baj ugye, hogy ilyen részletesen leírom?! ) 

A vasajtó bal oldalon az kívülről faajtónak látszik, így először nem is odamentem, hanem vissza a nézőtérre, mert pont ott ültem a bal első széken és onnan volt egy ajtó. Szóval felsétáltam a színpadra és  elröhögtem magam, hogy milyen szürreális már: itt állok nagykabátban a Thália színpadán, előttem a tök üres, teljesen kivilágított nézőtér és Zsuzsira várok.  

Aztán persze megtaláltam a vas/fa ajtót. Virág helyett egy angyalkát vittem neki, amit az előadás végén akartam odaadni, de a tapsrendnél pont a másik oldalon állt és nyuszi volt átvágtatni a nézőtér másik oldalára, így ezen a szent vas/fa ajtónál adtam át ünnepélyesen. Kifelé menet megbeszéltük a darab tanulságát, meséltem a kamaszok-nevelése-napjainkban témakörről, ő pedig az előadásokról, amikben játszik. 
 

Lőttünk egy közös képet, ami tök jó lett, mindketten nagyon jól nézünk ki rajta!  

Miután jól kibeszéltük, hogy milyen veszélyes és álszent a digitális világ - meg is osztottam a közös képet a FB-on, amire Anita csak ennyit reagált

Igen, és valószínűleg ezt már nem növöm ki :D 

Advent

 Évről-évre növekszik az adventi hangulatfokozó állomány egyedszáma. Néha fura szerzetek is bekerülnek a bandába...

#Majdnemkritika - Beckham

Már júniusban megvettem a jegyet, a decemberi előadásra, egyrészt mert focista anyukának ez kötelező darab (egyébként nem, csak ez jól hangzik), másrészt mert Zsuzsi is játszik benne. Vadiúj bemutató, semmit nem tudtam az előadásról, bár reggel megtalált egy videó, ami azt sugalta, nem egy vihogós este lesz. Fel is vérteztem magam, és úgy voltam vele, ha nagyon vacak lesz, akkor majd csak annyit írok, hogy "jujj" és évzáró színházazásra veszek jegyet Kecskemétre az Elizabethre (tudom, tudom, már annyiszor elbúcsúztattam...) 

A bejegyzés terjedelmére pillantva a szemfüles olvasó rögtön megállapíthatja, hogy nem lesz jujj. Bár nem leszek állandó nézője ennek az előadásnak: elgondolkodtató darab, mélységekkel, komoly mondanivalóval, nem limonádé. Ugyanakkor sokszor vicces, és könnyed, még csavaros fordulat is van a végén, és bár ütős a zárszó, mégsem facsarja ki az ember lelkét. A történetet nem írom le, a Thália oldaláról elolvashatjátok, vagy még jobb, ha megnézitek :) Egyébként nem kell focirajongónak lenni, hogy megértsünk, sőt szerintem Thierry Henry-n kívül mást nem is említettek fociberkekből (a nézőtérről arra se reagált senki, talán csak én)

Görög László játsza Max, a médiaguru szerepét. Nem láttam még őt színpadon és első blikkre eszméletlenül hasonlított a 20 évvel ezelőtti Koltai Róbertre. Kb 5 percbe telt, mire megszoktam, hogy Görög László ilyen és nem olyan, mint akire emlékeztem. DE ez a Görög László elképesztően hitelesen játszott. A dörzsölt médiaguru döntéseivel nem mindig értettem egyet, de figurája szerethető volt. Kihasználja az embereket, (ki)élvezi sikerét, de azért csak megmoccan benne valami segítőszándék, még ha ezzel a saját malmára is hajtja a vizet és a végén túltolja a biciklit.

Czakó Juli nagyon erős Rebeccát hozott. Az elején kicsit műbátortalannak éreztem, de ahogy celebbé lett, egyre jobban elkapta a fonalat és rettentően hasonlított a napjainkban hirtelen népszerűségre szert tett hírességekre. Jól állt neki a nagyképűség, na.

Zsuzsi kisebb szerepben tűnt fel, de az egyik jelenete végén volt egy olyan ciccentése, ami rögtön visszahozta a 30 évvel ezelőtti emlékeket. 

Szintén kisebb szerepben tűnt fel Sóvári-Fehér Anna, akit még az első sorból is Victoria kiköpött másának láttam. Döbbenetes volt a hasonlóság, bár lehet, hogy ezt a kiválóan összeállított jelmezzel (kalap-szemüveg-ruha) érték el.

A díszlet praktikus, szerintem nagyszerűen stilizálták a fényekkel a különböző helyszíneket. Érdekes módon a sok színpadrendezés most nem zavart annyira, mint az Alul semmi-nél, pedig itt is volt bejövünk, 3 mondat, kimegyünk, színpadrendezés, bejövünk 2 mondat, kimegyünk, színpadrendezés. Talán most a darab dinamikáját nem bontotta annyira, mint a korábban említett előadásnál. Bár egyszer az egyik két mondatos jelenetnél éreztem, hogy ez tök felesleges volt (kb így játszódott: Max hívja Andyt telefonon: -Andy, baj van, mindjárt nálad leszek. Andy: Rendben. És akkor Max bement Andy irodájába...)

Akadnak humoros jelenetek, de közben nemcsak a bulvársajtó mocskos működését tolják elénk kendőzetlenül, hanem a felszínes tartalmak érzelmi befolyásolását, a személyes tragédiák hírértékének manipulálását, és azt is, hogyan irányítják gondolkodásunkat, véleményformálásunkat a nagyvállalatok, cégek. Ahogy már említettem, az előadás végén elgondolkodtató zárszóval sajnos nem annyira happyend-el búcsúzunk.

Erre az évre azt "fogadtam meg", hogy több új darabot nézek meg és kicsit nyitottabb leszek, nemcsak vihogni járok színházba. Nos az évkezdés és az évzárás is ehhez igazodott. Nem volt ez rossz, sőt, az este különleges élménnyel zárult (amiről beszámolunk egy rövid reklám után... ja, nem....)

Hát "így csúszott be David Beckham" az én évadomba :)

HO-HO-HO

 

Advent

 Második nekifutásra, de teljesen időben, már a hét közepén elkészült. A gyertyákat még kb 3 éve rendeltem amikor a piros autós díszhez kerestem zöld gyertyát. Kézműves, és fura barna színe van, de legalább egyedi :) A koszorúra rátettünk majdnem minden kacatot, amit az adventes tatyóban találtunk, a többit ma kitettük a pultos díszítéshez (erről majd később)

És bár nálunk épp csak szállingózott a héten a hó, az országban több felé fehérbe öltözött a táj (tőlünk néhány km-re, Lajosmizsén és Budapesten is) De hogy legyen egy kis téli hangulat, tavalyi fotóval hoztam nektek friss oldalt:

Mikulásváró parti

 Idén is mikulásváró partiztunk a Rehaunál. Mire észbekaptam (és oda jutottam volna) lemaradtam a mikiről, de a manóval lőttünk egy közös képet. Az arcfestést idén ilyen szolidra kértem. Hát ilyen az, amikor a munkakörileírásod nem csak gyárigazgatói asszisztensről szól, hanem mikulás asszisztensre is :)

Folyt köv. a kollégák mikulás ajándékának kiosztásával és az itthoni készülődéssel...

#Majdnemkritika - JVI 10-11

Áprilisban nem írtam erről, bár magamnak lejegyzeteltem, de nyilvánossá nem tettem, így ősszel erősen gondolkodnom kellett, hányadiknál járok pontosan. Nem mintha lenne jelentősége, nem darabra mérem az élményeket, max év végén tartok elszámolást.

Szóval, egyik kedvencke, a Jövőre, Veled, Itt. Áprilisban:

Március végén már kezdtem aggódni, hogy áprilisra még nincs színházjegyem, aztán kedd reggel hívtak az Operett színházból, hogy az aznapi Jövőre, veled, itt elmarad, áprilisban pótolják, jó lesz-e az időpont, vagy visszaváltom. Így máris lett jegyem áprilisra. Juci jött el velem, és alig akarta elhinni, hogy mindig találok valami újdonságot a darabban. Én meg akkor lettem igazán izgatott, amikor megláttam a táncosok között Godó Gabi nevét. Akiről ugye tudjuk, hogy Szabó P. felesége, és ebben a darabban nem szokott táncolni, énekelni. Szóval most is volt új látnivaló, ráadásul a főszereplők is elemükben voltak. Annyi új poént kaptunk, szakadtam a röhögéstől. Janzától megtudtuk, hogy Szabó P. úgy fekszik ott, "mint egy híres színész, aki 40 fokos lázzal otthon fetreng és miatta le kell mondani az előadást" és most Connie-Csivá híres rendező fogja Szabó P. legújabb musicaljét rendezni (ez egyébként már szerintem volt korábban) És az utolsó lemezjátszós rész a szokásosnál is hosszabb lett, imádtam így! Nameg, hogy "a 113-ból melyik volt a kedvenced, te őrjítő könyvelő?"-kérdésre az "új lány-új lány" lett a válasz. Ullman Zsuzsi pedig olyan fenomenálisan tekerte a csípőjét, hogy még George is felfigyelt rá és a szokásosnál is több jattot adott neki. Csodás volt, imádnivaló, szórakoztató.  

Aztán felröppent a hír, hogy végleg leveszik a műsorról a JVI-t (állítólag Szabó P.-nek volt egy erre utaló félmondata egy májusi önámító önálló estjén) Az évadhirdetésnél sem láttam a plakátokon, így nem is kerestem rá jegyet, mígnem az egyik ismerős kitette még október elején, hogy elcserélné meglévő jegyeit. Hahhh, nagyon megörültem, hogy mégis lesz előadás. 

November végén Ancsa kísért el, aki még a Gyöngyhajú szünetében mondta, hogy nagyon szereti Janza Katát és Szabó P. Szilveszter, gondoltam, hogy tetszeni fog neki is. Fantasztikusak voltak most is, annyi mindennel töltekezik a lelkem ilyenkor. Jó látni, mikor a tapsrendnél kikacsintanak, vagy mikor az előadás közben látod-érzed, hogy ez most tényleg egy meghitt ölelés, egy puha csók, nem az a kapkodós-eljátszott, mint a darab elején. Talán most nem volt annyira fergetegesen vicces (persze még így is könnyeztünk a nevetéstől), de a közönség jól reagált,  még nyíltszíni tapsot is kaptak, ami ilyen pici közegben ritkán van. (még ennél a darabnál sem nagyon)
A "szokásos-imprós" résznél most úgy "fekszel ott a műbajszoddal, mint Tom Selleck a Magnumból" és Connie ezúttal Konika lett ésésésés szerintem most először volt "hideg vízó" a fürdőkádas Una lacrima sul viso helyett. Pazarul játszották, imádom, ahogy Ullmann Zsuzsát is bevonják az utolsó jelenetnél,  ésésés a végén a lemezjátszós rész megint hosszú volt, még Janza is elkezdett énekelni, pedig csak dúdolni szokta, hogy tiriririríííííí.

Vettem jegyet februárra :)

Melós

 Nyakunkon az évvégi hajrá,bár most talán nem annyira vészes a helyzet, még nem merülünk szügyig a melóban - vagy csak ügyesebb vagyok mint tavaly.

Mindenesetre még arra is van időm, hogy néha szelfizzek az irodámban. A heti Cewebingó feladatot én találtam ki: harisnyás képpel kell oldalt alkotni (nem kell kétségbeesni, nem muszáj saját lábat mutogatni...) Valahogy úgy adta a szimmetria, hogy az oldalra csak fekete+színes kombó került, pedig sokszor van rajtam a szürkekockás és a zöld is. Nimródom meg is jegyezte, hogy anya, ezeken a képeken olyan vagy, mintha hármasikrek lennél magaddal.

És ha már munkahely és év vége, a rajzpályázat koordinálása az én feladatom. És ha hiszitek, ha nem, a kreatív dolgokat (oklevél, plakátterv, cégesújság, kivetítő stb) nem én viszem a cégnél, kivéve ezt. Itt a plakát, regisztráció, jelentkezők összesítése, ajándékok beszerzése, oklevél készítése az én feladatom. Mondjuk az idei oklevél mégsem ilyen lesz (a tavalyi a sárga), és a csomagok még nincsenek készen, de majd jövök friss képekkel is. 

 

Koccintós-szalagos

 

Újabb szalagos képek

A türelmetlenkedőknek üzenem: van még, ahonnan ez jött (de csak ma kaptuk meg a nagyon hivatalos fotókat)

Őszi séta

 Még jó, hogy az ajtóból visszaléptem a bojtos sapkámért, mert bár szépen sütött a Nap, az árnyékos helyeken a hűvös levegő kellemetlenül csiklandozta a nyakam. Magasabbra húztam a kabátom cipzárját és hallgattam, ahogy a fiúk a focicsapatokról beszélgetnek. 

Néhány tíz méterrel azután, hogy a "zöldre" tértünk, de még a magasles előtt, megállt előttünk az ösvényen egy őz, visszafordult, és szólt a többieknek, hogy ne féljenek, ártalmatlanok vagyunk. Négyen kényelmesen átsétáltak, és mire elővettem a telefont és nyomkodtam a fotózáshoz, el is tűntek.

A gombosi vadászház előtt pirosló kalapocskák hívták magukra a figyelmet. A fiúk türelmesen kivárták, míg én gyermeki örömmel körberajongom fotózom a légyölő galócákat. Tényleg olyanok, mint a mesekönyvek lapjain: cuki pirosak, fehér pöttyökkel (bár ezeket már valamelyik erdei jószág megkóstolta)

A vadászház előtti réten megpihentünk és végre én is hozzá tudtam szólni a beszélgetéshez (hahh, tudtam a választ a kérdésre, hogy melyik focicsapat alakult 1912-ben - a Békéscsaba egyébként) Továbbindulóban kicsit tanakodtunk, hogy levágjuk-e a kanyart és átlóban visszainduljunk a gázpászta fel (én nem bántam volna, bár kifejezetten jólesett a séta), végül az Édesházi pihenő felé indultunk, nem rövidítettünk, és lőttünk egy "pózolj fával" képet egy kiszáradt nyírfánál.

Az előző napok esőzései előcsalogatták a nagy őzláb gombákat, némelyik kalapja már meg is rogyott és antenna-tányérként fittyentek oldalra. Mások persze büszkén álltak a gyér avarban. November eleje volt, de igazán csípős hideg még nem köszöntött ránk, így a falevelek még nem is nagyon hulltak le, sőt igazából zöld volt az erdő, mint kopár barna. Igaz, az ágak-lombok között áthatoló napfény már aranyszínezte a babérmeggy leveleit. 

Az Édesházi pihenő után ritkán folytatjuk az utat a piroson, általában haladunk előre a kitaposott földúton. Már elhagytuk a körbekerített friss ültetést (ilyenkor rendkívül szabálytalanul, de annál kalandosabban átvágunk a dzsumbujon), mikor mellettünk jobbról felröppent egy ragadozó nagymadár és ijedten csapkodta a szárnyait. Már a földút másik oldalán, kellő magasságban leszállva egy ágra ült és gyanakodva figyelte minden mozdulatunkat. Valószínűleg akkor esett igazán kétségbe, mikor megközelítettem a zsákmányt. Az úttól néhány méterre egy hatalmas elhullott dámszarvas hevert. Nem régen pusztulhatott el, mert elülső lábai, mellkasa és feje teljesen egyben volt, a ragadozók, dögevők csak a lágyrészeket és a bordáitól hátra eső húst ették le róla. Néhány másodpercig elméláztam rajta, hogy szabad-e ilyenkor fotózni, végül kegyeleti okok miatt inkább otthagytam dokumentáció nélkül (igen, tudom, szentimentális liba vagyok) Az ölyv bizonyára megkönnyebbült, hogy nem oroztuk el a vasárnapi ebédjét. 

Mondhatni, innentől már eseménytelen volt a séta a gázpásztáig. Azért még meg-megálltamlepkét, minigombát, szarvasnyomot fotózni és a madaras applikációm segítségével azt is megtudtam, hogy a távolból épp egy egerészölyv kiabált valakinek (talán pont a cimbit kérdezte, hogy milyen a szarvashús)

Szalagot kapott

 Pimasz kölke, hát nem végzős lett???!!!

Az oldalon szereplő leírás persze csak költői túlzás. Azt már 9. osztály évelején kijelentette, hogy ő _biztos_ nem fog keringőzni. Ehhez mondjuk tartotta is magát, de szeptemberben azért jelezte, hogy lehet, hogy az osztálytáncon rész fog venni. Mikor kiderült, hogy a próbákat beszámítják az ISK órák helyett, akkor véglegesített, de nem nagyon mesélt róla. A "mit fogtok táncolni? Milyen zene lesz? Hány perces" stb kérdésekre a tőle megszokott rövid válaszokat kaptuk: pincéres, trombitás, hosszú...

Készültünk trikóval, tálcával, táncosnadrággal és preparáltam az ingét tépőzárasra, hogy könnyen szét tudja "tépni" a végén (ennek az osztálytársaknál nagy sikere volt a főpróbán) 

Azt viszont nem tudtuk, hogy páros koreo is lesz (Rékával táncolt) és hogy Ádámbá is szerepel benne (mint a Barbara bár társtulajdonosa)

Egyébként az est a 11.-esek műsorával, majd mindenféle beszédekkel és a szalagtűzéssel kezdődött, jellemző módon az igazgató bácsi elvitte a showt a bevonuló zenével (Star Wars - Darth Wader), ami egyébként vicces is lett volna, ha nem mondta volna el vagy 3x, hogy "ez a ti estétek, ti vagytok a középpontban... " Mindegy, ezt már szinte megszoktuk. A végzős visszaemlékezések közül a legviccesebb az volt, amikor elmesélték, hogyan élték meg, hogy új osztályfőnököt kaptak 11 év elején a "méltán hírhedt Horváth Barbara személyében" HB is jót nevetett, igaz, jól bele is vörösödött :D 

A  szalagtűzés után jöttek az osztálytáncok, majd az évfolyamkeringő, amin ugye már kilencedik óta tudjuk, hogy nem fog táncolni. A végén cuki volt, mert a maga kamasz módján felkért a szülői keringőre (pedig csak titkon reménykedtem), a szülői koccintáskor pedig lehúzott vagy 3 pohár pezsgőt a nagy ijedtségre... 

Szépek voltak (nyilván nekünk ők táncoltak a legjobban és ő volt a legszebb), hihetetlen, hogy már végzős!

Ui: nyugi, hozok majd még képeket...

Csillagok-csillagok, szépen ragyogjatok!

Maradjunk is a "Nézz-nézz az ég felé..." témánál: tegnap este sajnos lemaradtunk a csodálatos Aurora Borealisról, pedig amint megláttam az első képeket, rongyoltam kifelé állványostul, Nikonostul, kispapucsban. Sajnos azzal sem biztathatom magam, hogy az erős fényszennyezés miatt egyébként sem láttuk volna: jópár olyan fotót tettek fel, ami láthatóan utcai lámpa fényénél készült.
Ezt random másoltam az időkép oldaláról:

De ha már kinn voltam, beállítottam hosszú záridőt és lőttem pár érdekes képet a Nagygöncölről. Néhány perc alatt lefagytak a csülkeim leszállt a köd is, úgyhogy nem volt értelme még tovább kinn időzni, bár egy érdekes, sejtelmes képet még elcsíptem a Fiastyúkról. Kimentem az erkélyre, leszállóban még egy repcsi is megvolt, de a sarki fény már nem mutatta magát.

Mindenesetre elborítottak a csodálatos norvég emlékek...

És ha már égbolt, itt van még két kép az októberi Holfogyatkozásról, az egyikbe még a Jupiter is belefért :) 

Repcsis fotós

 Tegnap este szép időnk volt :) Egyébként az érdeklődők észrevehették, hogy az utóbbi 2 hétben rengeteg Globemaster és Hercules repül át Magyarország felett (naponta 2-3x biztosan), jól hallani az Eta-porszívós zúgásukat.

Lajstrom jelet nem írtam fel :(

És egy bónusz: nemcsak 35 ezer lábon nagy a mozgolódás, elindultak a darvak is. Az Eurowings felkavarta a rajt. (nem, de úgy néz ki)

#Majdnem-kritika nyárról - Őrült nőcis

Még a Szép nyári nap előtt, de már augusztusban volt egy hirtelen felindulásos jegyvásárlásom az Őrült Nők Ketrece c. musicalre a Mézesvölgyin. Ezzel is szemezgettem már korábban, különösen azután, hogy az egyik kolléga ódákat zengett mindig, amikor csak szóba került a "kedvenc színház" téma. Viszont erősen visszatartott a tény, hogy eddig Alföldi Robi rendezéseit nem szerettem és Stohl Buci se lopta be magát a szívembe a Billy Elliot kapcsán (se). A pozitív oldalt ugyanakkor erősítette, hogy Józan László játszotta Jacob-ot (egyébként Fehér Tiborral is el tudom képzelni ezt a szerepet) őt nagyon kedveltem korábbi színpadi szereplései miatt, és titkon reménykedtem, hogy esetleg Zsuzsi* ugrik be Jacqueline szerepére, mert tavaly ő vitte. Végülis a színház segített a döntésben: előző este 50%-os kupont dobtak fel, le is csaptam a lehetőségre.

Nah, elég sok szót pazaroltam a jegyvásárlásra, ami előrejelzi azt, hogy a darabról nem biztos, hogy sokat fogok írni. 215 szavas kisesszét fogalmaztam ide, amit aztán ki is töröltem. Egyszerűbb azt írnom, hogy túl sok volt nekem. Nálam nem az elfogadást erősítette, sőőőőt. 

VISZONT (így nagybetűkkel) Stohl Buci hatalmasat nőtt a szememben. Olyan energiákkal működött, hogy simán elhitette velem, hogy transzvesztita. Úgy énekelt, ahogy kellett, hátán vitte a darabot, ahogy kellett. Sajnos ezzel le is nyomta Hevér Gábort maga mellől, kettejük között a kémia nem működött aznap este. Söptei Andrea pompás volt a fel-feltűnő, üdítően emberi Jacqueline szerepében. Mihályfi Balázs kicsit túljátszotta a fröcsögő hazafiját, így nem utáltam meg annyira, hogy elhiggyem, tényleg létezik ennyire groteszkül szélsőséges ember. Mondatainak súlya pont elég lett volna. Így szerintem inkább röhejes lett. Ütős csend nem nála állt be, hanem Stohl Zaza Buci egyik történeténél.

Persze nem bántam meg, hogy elmentem, hiszen minden élmény jó valamire, itt pl arra, hogy tudjam, ez nem az én_kedvenc_darabom (és örültem, hogy egyetlen nemiszerv sem került elő nyilvánosan a színpadon, max az állólámpa formájában...)

-------------------------------------------------
*ha csak ennyit írok, hogy Zsuzsi, akkor Csarnóy Zsuzsára gondolok... mindig... [a szerk]

Ijesztő

 Nem ünnepeljük a halloweent, de a suli-buliba ígértem sütit, és és hogy stílusos is legyen köztük, még előző nap sütöttem ilyen ijesztő fejes verziót is (almás-fahéjas töltelékkel, csipkebogyó lekvárral) A diós kosárkát most először próbáltam, isteni íze lett! A nutellás tetejére pókhálót terveztünk, de időhiány miatt csak "egérkaki" és minipillecukor szórást kaptak...

Sárkányok anyja

 Nem kértem külön engedélyt a publikálásra, de pssszt, hátha nem veszik észre...

Gizsgugya

 Gianluigi-Kefír-Morzsi-Buffon tegnap kunyerálós, pózolós kedvében volt.

Andalúz könyv

 KÉÉÉÉÉÉÉÉÉSZ!

Egy teljesen új formátumban, új gyártótól, a héten meg is érkezett. Az új gyártó a Saal. Nem, nem lettem hűtlen a Cewe-hez, csak egy kicsit elcsábultam. Kaptam egy utalványt, amit ki is használtam, így postaköltség ára volt a könyvnek. Érdekessége, hogy a borítója akril, mondjuk ettől fura is. Formátuma 21x21 cm, fotópapíros, síkban nyíló (ezt pl csak akkor tudtam meg, mikor kézhez kaptam), vacilláltam ugye, hogy maradjon-e ilyen sok kisképes, vagy váltsak a már megszokott utikönyves formátumomra (A4 panoráma), végül maradt ez. És nem bánom, nem lettek nagyon aprók a képek! 

Különleges lett abból a szempontból is, hogy az utolsó oldalra nem saját fotókat tettem, hanem jórészt drónos képeket. Ezt már a rondai oldalaknál elhatároztam. Ez az egy oldal, amit nem Lynn Grievison sablonjaival csináltam (de azért egy kis varrást belevittem ebbe is) Ilyen lett:

Nehezen tudom kiemelni bármelyik látott várost vagy helyszínt, mert mind csodálatos volt a maga nemében. Ami leginkább megragadott az a cordobai nagymecset és benne a templom, amit egyszerűen nem lehet szavakkal elmesélni, vagy képekkel érzékeltetni.

Ahol a legjobban éreztem magam, az talán Gibraltár, annak ellenére is, hogy a kifutópályához nem sikerült eljutni. (nem véletlen, hogy a FB-on még mindig az ott készült fotó a profilképem)

Torremolinos macskaköves utcái, nameg a szomszédos Benalmadena tengerparti sétánya a kóbormacskákkal édes kis emlékként kerültek bele a könyvbe. 

Sevillában a parkos részek tetszettek legjobban (Lákátos Izábella sétányával és óriási fikuszaival együtt)

Ronda és Granada fő látványosságairól már tettem fel itt oldalakat, ahogy a malagai kilátásról is, kimaradt eddig a röpke látogatásunkról készült oldal Marbelláról és ha már templom, akkor a malagai székesegyházat is meg kell mutatnom. 

Eredetileg a hátsó oldalra került volna egy térkép, ez minden útikönyvemnél eddig ez fontos alkotóelem volt, most helyhiány miatt ez kimaradt (a hátsó borító műbőr, erre nem kerül nyomtatás) A többit megmutatom, ha személyesen találkozunk :)

#Majdnemkritika - Gyöngyhajús színházas

Ha már így az utóbbi 5 bejegyzés színházról szólt, itt van még egy, kicsit már kellemesebb hang(ulat)vétellel.

Szóval a Gyöngyhajú lány balladája című musicallel már korábban is szemeztem. Emlékszem, még 2020-ban írtam is Dinának, aki nagy Omega rajongó, hogy ezt meg kéne majd nézni (a RAM-ban voltam a covidbezárás előtti Tesla musical-en, mikor láttam a reklámját*) Akkor ez elmaradt, most meg Móni kolléganőm mutatta, hogy elérhető közelségben, Albertirsán lesz kitelepülésük. Meg is örültem a hírnek, mert az utóbbi 2 évben színházban (is) szülinapoztam, és ez olyan jó hagyománynak tűnik. Bár érzek némi lelkiismeret furdalást induláskor, hogy otthagyom a családot, tortát, miegymást, de azért ezen elég könnyen túllépek...

Nah, jegyvásárlás nem konkrét helyre szólt, hanem szektorra. Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy az első 25 sor A szektor, utána 2 sor a B szektor, és még 2 sor a C. Vagy valami ilyesmi. Gondolom, jegyeladás szerint pakolták a székeket. Helyfoglalás meg szektor szerint érkezési sorrendben. Először nem tűnt vészesnek az a 15-18 (20?)-adik sor, más színházból, vagy szabadtérin is néztem már jóóóóval messzebbről. A hang miatt aggódtam inkább kicsit, mert sportcsarnokban necces lehet a jó hangzás. Na, a hanggal semmi gond nem volt. Pompásan szólt! Tényleg. Viszont a színpadból semmit nem láttam. Az Experidance csodásan nézett ki válltól felfelé. Biztosan jól mozgott a lábuk is. A kezükkel mindenesetre jól csápoltak. Merthogy lelátó az nem volt, csak a "küzdőtéren" egymás mögé tették a székeket, jó nagy lábtérrel, még az "eltolás" sem sikerült, az előttem ülő hölgy tényleg előttem ült, a színpad viszont nem volt kellőképpen magas. Kiábrándító. Sőt, annyira pipa voltam, hogy azon gondolkodtam, hova tudnék átülni, elsurranni vagy bármivel élvezhetőbbé tenni. Kb fél óra után viszont Füredi Niki belekezdett az első szólójába, pont a Gyöngyhajú lányt énekelte és lúdbőrös lett a karom. Őszintén örültem, hogy ő énekelte és varázslatos hangjával teljesen magával vitt, imádom, ahogy énekel!

Az aznapi szereposztást egyébként sosem tudjuk meg. Szerintem a művészekre nézve megalázó, hogy csak egy plakátot tettek ki az összes mindenki nevével. Az egyik néző el is csodálkozott, hogy észre sem vette a színpadon Kóos Rékát. Mondjuk én sem. Mert Füredi Niki váltója... De a pacák lehet, hogy azóta is azon gondolkodik, hogy melyik szereplőt alakította. Találgattuk azt is, hogy Krisztát ki játszotta, utóbb rákérdeztem a Produkció FB oldalán, de választ nem kaptam, kizárásos alapon Kóbor Lénára tippelünk.**

Szünet közben megkérdeztem a csajokat, hogy nagyon megbántódnak-e, ha én különc módon hátra ülök, vagy állok. Persze ők ilyen jófejek, és még ha ki is röhögtek magukban, akkor sem mutatták. Végül nem leghátulra ültem, hanem a csarnok oldalában ottfelejtett, vagy pótszék gyanánt kitett 3 székek egyikére. Egy hölgy ült ott már ott, ő is arról panaszkodott, míg el nem kezdődött a 2. felvonás, hogy semmit nem látott. 

Óóóóó és micsoda változás állt be! Mindent láttam! Tényleg jól táncolnak az Experidance-esek, cserébe a színészeknek nem sok koreo jut. De ne legyünk telhetetlenek. Sánta László a hátán vitte a darabot, igazából az egész az ő karaktere körül forog, a többieknek jóval kevesebb dal jut. Szóval a Gyöngyhajú lány inkább Gyöngyhajú srác... A darab történetének túl nagy mélységei nincsenek, valószínűleg a közönség nagyrésze nem is ezért vett jegyet, egyszerűen csak jó szórakozást és ismerős dallamokat várt. Az Omega slágerei és kevésbé ismert dalai meg is adják ezt. Az eredeti  hangszerelésbe sem nyúltak nagyon bele, a hangulat pompás volt, szerintem mindenkinek járt a lába, vagy dudorászta magában a Petróleum lámpát :) Eszembe jutott a Tied a világ! is, hogy milyen jó volt a Játékszínben, hasonló analógiára Illés dalokból, és atyaég, annak is már 5 éve, hogy láttuk! 

Jó kis este volt, jó zenével, szép hangzással. Kár, hogy az elrendezés miatt nem láttam az elejét. 

 

--------------------------------
*milyen érdekes, hogy ilyen hülyeségek megmaradnak az ember agyában, de hogy befizettem-e a gyerek osztálypénzét, azon erősen gondolkodnom kell.
**update: válaszoltak, Magyar Viktória volt