2012. július 30., hétfő

Újabb scrap-es oldalakghzhg zhhzhzj

Először is CT oldalak.
Egy pocsolyás (Simple Girl Scraps-Dance in the Rain):
És egy kutyás (Simple Girl Scraps-Love My Dog):
És egy esküvős (Orsi Simon-Wedding Season)

És egy oldal, ami a Cewe heti kihívására készült: fekete-fehér + egy szín:
 Orsi Simon-Denim Days, Bóbita Design-Softly Elegant, Bóbita Design-Time Traveller
font: Twelwe weeks pregnant
fotó: minyu


2012. július 28., szombat

Olimpia

Tegnap hivatalosan is megkezdődött a XXX. Nyári olimpiai Játékok. Volt egy bejegyzésem anno, hogy szeretnék menni az olimpiára. Nos, a szüleim lelkesen gyűjtögették a rávalót, meg is kaptam (anyukám kis post-it okat ragasztgatott a pénzecskékre: "Edó névnap", "Edó karácsony" stb felirattal) el is tettük. De az olimpiára (most) nem megyünk. Leginkább azért, mert most úgy gondolom, nem akarok több százezer forintot kiadni 2-3 napnyi szurkolásért, jó hangulatért. 
De tudod mit, még a nyitóünnepséget se néztem meg. Mert durcás vagyok. Mert nem arról szól a dolog, amiről kéne. És itt most nem a nagy nemzetközi barátságra gondolok. Hanem a fair-playről. Elrontották a szórakozásomat. Komolyan felháborított a Kővágó Zoltán és a magyar sport ellen indított doppinghadjárat. Az egész (beleértve a magyar sportdiplomáciának nevezett pénznyelőt) szánalmas. Kis ország, lehet őket szívatni, úgysem tudnak mit csinálni. Ez a legrosszabb, hogy szinte tehetetlen dühöt érzek.
Ez a játék már régen nem a sportról, a tiszta izommunkáról szól...
Igazság szerint engem nem érdekel, ha valaki doppingol. Ha mindenki doppingol az se. Nem érdekel. Komolyan hidegen hagy, hogy szétszúrják magukat. Tegyék. De ne rombolják le egy ember sportkarrierjét csak azért, mert még agyondoppingolt embereikkel, vadonatúj, még listán nem lévő szerekkel se tudják legyőzni a másikat. Lehet rám haragudni, hogy ezt gondolom.

Ettől függetlenül a kintlévő magyaroknak nagyon szurkolok, drukkolok, hogy megmutathassák a tudásukat,  hozzák a legjobb formájukat és helytálljanak.



2012. július 23., hétfő

Új oldalak

Megint elmaradásban vagyok, habár legtöbbször összevárok több scrap-es oldalt, hogy itt egyben mutassam be.
Elsőként egy promó oldal Bóbita Design-nak, akinek most jelent meg az új készlete, a címe Sunshine. Az oldalamon Nándi és az ő mosolya:

És van egy másik oldalam, ez szintén Bóbita egy készletével készült. A ZigZagScrap  (ez egy netes scrap-es bolt) 4 éves szüninapját ünnepli és ezalkalomból játékokat szerveztek a fórumon. Az egyik ilyen játékba én is beneveztem, ez a scraplift-chain volt. A játék lényege, hogy a benevezettek a listán előttük lévő emberke galériájából kiválasztanak egy tetszőleges oldalt, amit "liftelni" kell (az oldal egyfajta inspiráció lesz, nem kell teljesen lemásolni, elég csak az elrendezést, hangulatot stb átvenni) Na, a listán előttem Dany szerepelt és ezt az oldalt választottam tőle:
Azért választottam a fenti oldalt, mert egyrészt így tudtam használni Bóbita Naturally készletét (amivel csak egy nagyon minimálos oldalt csináltam legutóbb) Másrészt megfogott a kis kártya szövege: focused & photographed, én ezt adtam címnek is az én oldalamnak. Harmadrészt pedig oldalba tudtam foglalni a legutóbbi rovaros fotómat :) 





2012. július 21., szombat

Lovagoltunk itt-ott

Igen, itt-ott, mert itt is és ott is. A fiúk itt, én ott. Na, jó, nem ragozom tovább. Szóval múlt vasárnap felhívtam R.-t, hogy mehetünk-e lovagolni, és mondta, hogy persze, menjünk, de Ipor már nincs nála, így csak a fiúk tudnak menni a pónikon.
Hát mit ne mondjak, elszontyolodtam. No, nem azon, hogy a fiúk mehetnek lovagolni, hanem hogy én nem. Mert egyrészről, el sem tudtam búcsúzni Iportól. Ne is mondjátok, szentimentális liba vagyok. Nade másrészről már éppen belejöttem Pankánál a dolgokba, ha most kéthetente járok megint, vissza fogok esni és akkor megint mi lesz? Úgyhogy nekiálltam új lovastanyát keresni...
Hohóóó, még csak ott tartunk, hogy múlt hét vasárnap kimentünk R.-hoz a tanyára. A fiúk már régen lovagoltak, valahogy május környékén talán, az oviban. Ehhez képest nagyon ügyesek voltak!
Csongika kezdett, nagyon büszke voltam rá, mert végig vigyorogva tornázott, és olyan ügyeske volt.
Ezúttal Angyalkán:
És térdel és integet:
Nándi egészen nagyfiú lett, Csongi után még nagyobbnak látszott:
És itt már szárat fog:

És akkor amit elkezdtem: szóval az én drága jó Zuram is ajánlotta, hogy keressek új lovas helyet. És mit tesz a mai fiatal, leül a net elé és keresgél. Mert Gugli a mi jóbarátunk. Találtam is jópár lehetőséget a közelben, és a legszimpatikusabbhoz (ahol még a lovak fotója is kinn volt) bejelentkeztem. 
Izgatott voltam ma délelőtt és most is beleborzongok, mindent-mindent el akarok mesélni. Mondjuk azzal kezdtünk, hogy vártunk a trénerre háromnegyed órát. Közben persze jól elbeszélgettünk, vagyis én leginkább okosan bólogattam. Nos, a mai lovaglás nem csak a lovaglás szempontjából volt újdonság. Megtanultam hogy kell hevedert húzni, zablát feltenni (bár ezt egyedül még azt hiszem, nem tudnám), meg patát pucolni és lovat tisztítani.
Saida a ló, akivel lovagoltam, egy kisbéri kanca (fotó a Czirják Tanya honlapjáról) Hozzáteszem, rajongok a sárga lovakért, és mikor Niki, a tréner mondta, hogy egyikünk lovagol a "kis pejen" a másikunk a sárga kancán, úúúúúúgy drukkoltam, hogy nekem jusson a sárga :)))
Mondjuk azzal kezdtük az ismerkedést, hogy -bár szépen engedte magát kivezetni- a szerszámozásnál (nem, nem én csináltam, nem én voltam béna) megorrolt a zablára. És addig cibálta, hogy amíg Adoniszt (a "kis pej", a képen Saida takarásában) felszerszámoztuk, addig Saida elszaggatta az egyik csattot... Pfff, gondoltam, nem kicsit hisztis. Végül került rá egy másikféle, ami talán nem macerálta annyira a száját (hiába no, lószerszám nevek tantárgyból még fejlődnöm kell) és egészen megbékélt. Egészen a körkarámig, ahol kb 10 percig vágtázott körbe-körbe. Persze nem velem, de nagyon jó volt nézni, ahogy mennek, én meg csak forgattam a fejem, és majd elszédültem csak a nézésbe. Aztán szépen lecsitultak, mi meg felszállhattunk. Mi, ugyanis egy másik lánnyal osztoztunk a körkarámon, ő újrakezdő lovas (remélem nem olvassa, és nyilván most nagyképű leszek, de annyira jó érzés volt, hogy nekem jobban megy az ügetés és a kengyel nélküli munka meg a kengyelből-kengyelbe stb és persze ez a jó alapozómunkának köszönhető)
Szóval, Saida. Lendületes, és kicsit izgága, de nagyon jól irányítható, indult, amikor akartam és megállt, amikor ezt kértem. És reagált a sssss-re (lóul: lassíts légyszi) és a ccccc-re (indulhatunk, babám) és már csak ezt kellett váltogatni, mert ha elindultunk, úgy nekiiramodtunk, hogy rendszerint utólértük a cammogó Adoniszékat.
És nem hiszitek el, de itthon jutott eszembe, hogy jéééé, nem is futószáron mentünk, hanem tök egyedül és uramatyám, de jó volt. Na, jó, ez utóbbi nem csak itthon jutott eszembe, hanem ott is, nagy élmény volt ismét a lovaglás :)

Ui: az egy órás tréningnek már most érzem a hatását... Holnap lehet, hogy egész nap izomlazítóval kenem magam???

2012. július 18., szerda

Piknikelős oldal

A Cewén a heti feladat olyan oldal elkészítése, amiben a mélység-élességgel játszunk. A fotóimon nagyon szeretem alkalmazni, mert nagyon hatásos. És scrap-es oldalnál is tud az lenni, csak nagyon technikás. Fantasy oldal elkészítésére gondoltam, mert ott klasszul el lehet mosni a hátteret. Végül ez sikeredett:
Felhasználtam köszönettel: Eagleszem, Krysty és Friendlyscrap készleteket

2012. július 16., hétfő

Természetben

Az utóbbi időben annyira elmerültem a portrézásban, hogy kevesebb természetfotót készítettem. Múlt héten viszont behoztam a lemaradást, pecázgattunk itt-ott, és nem maradt otthon a fényképezőgép sem.
A szépség és a szörnyeteg

Ez a szitakötő jól tűrte, hogy percekig fotózgassam

Neki meg olyan szépen csillogott a szárnya

Naplemente a Holt-Körös partján

Strandbelépő

Strandra megyünk. Jegypénztáros néninek elhadarjuk: 1 nyugdíjas, 2 felnőtt, 1 hétéves, 1 hároméves, 1 kétéves. Majd miután lassan is elmondjuk (néninek nem sikerült első körben feldolgoznia a sok információt), Nándi megszólal:
-De három felnőtt van, nem kettő.
Mama: de papa már nyugdíjas.
Nándi: papa nem is nyugdíjas, a Szigma B-nél dolgozik.


Hát, ja.

Károk

A múltheti vihar Inárcson (amíg mi békésen nyaralgattunk T.miklóson) lerendezte itthon a dolgokat:

-1 db asztali DVD lejátszó minusz
-1 db szg. hálózati kártya minusz
-1 db cisco router minusz
-1 db Netgear külső storage minusz

Tanulság: nyaralás előtt mindent húzz ki, ne csak kikapcsold (vagy végy túlfeszültség védő izé-bigyókat...)

2012. július 7., szombat

Vágtáztam!!!

Igen, igen, én! Vágtáztam! Lovon! És vagy 1 egész kört!
Nahh, ha ezt valaki nekem 3 héttel ezelőtt mondja, simán kiröhögöm. Sőt, körberöhögöm. És ha nem lennék annyira jólnevelt, akkor most azt írnám csupa nagy betűkkel, hogy beszarás, öregem, én vágtáztam! De persze nagyon jólnevelt vagyok, úgyhogy ezt csak úgy odagondolom a sorok közé, nem írom le...
Hatalmas élmény volt. Gondolkoztam, hogyan írjam körül, de elég nehéz. Talán mintha egy óriási vízicsúszdára ülnél fel. Gyors és lendületes, egy icipicit talán rémisztő is (egy tizedmásodpercig), de felemelő és egyben megható. Jól van, gondolom most a tapasztalt lovasok mosolyognak rajtam...
És akkor délután eszembe jutott a Mastercard reklám. Életet lehelltem az itteni (T.miklóson vagyunk) Gimpbe és gyorsan összeraktam ezt az oldalt (a fotó nem ma készült a vágta alatt, de szintén én és Herceg vagyunk rajta): 
Felhasználtam köszönettel: Beedeesign-Otthon blogtrain és The Scrappy Cat-Daydreams&Wishes Mini
Cím fontja: Janda Apple Cobbler

Scrap-es oldalak

Megint van pár megmutatnivaló scrap-es oldalam.
Pl múlt heti Cewe kihívásról. Scrap-es berkekben villámgyorsan elterjedt egy tutorial (egyfajta technika részletes bemutatása), mert viszonylag egyszerűen borzasztó látványos oldalt lehet készíteni. A technika lényege, hogy egy fotót akvarellszerű, pacsmagolós, festegetős hatásúvá tegyünk. Mivel ennyire népszerű lett (komolyan minden scrap-es galériában megjelent jópár), így Krisssz ezt tűzte ki a kihívás témájául. 
Az én oldalam ilyen lett (ha a kép ismerős, akkor az nem a véletlen műve, már Vickyék fotókönyvénél alkalmaztam ezt a technikát ugyanerre a fotóra):
 
Credits: Bóbita Design, Natalie Design, cím fontja: Xirvena, fotó: minyu

Ezen a héten pedig mindenki szabadjára engedhette a fantáziáját, mindenki azt csinál, amit akar, de legyen egy konkrét téma, és lehetőleg ne ismétlődjenek ezek. Én az OOB-t választottam, ami az out of bound rövidítése és nagyjából azt jelenti, hogy lépjünk ki a keretek közül. Ezt alkottam mintapéldánynak:
Credits: Anna Aspnes - Artplay Palette, Simple Girl Scraps - SweetTweet
fotó: minyu

 Aztán a héten Simple Girl Scraps arra kérte a kreatív csapatát, hogy készítsünk, mutassunk "hazafias" oldalt, ezúttal nem szükséges az ő készleteit használnunk, egyszerűen csak inspirációs oldalt vár, július 1. ("Kanada-Nap") és 4. (a jól ismert amerikai Függetlenség Napja) kapcsán. Nos engem úgy nagy általánosságban nem szokott meghatni a "fületlenség" napja, úgyhogy maradtam jó magyar hazafi és egy március 15-és oldalt kreáltam septiben.

Felhasználtam köszönettel: Ruccola Design, Anna Aspnes, Rainbow Design, template: Kristin's ScrapDesign

Levelek

Tegnap délután két levelet is kaptam (a fiúk szoktak ezzel szórakozni, hogy felülnek a lépcső tetejére a szüleimnél és leveleket írnak, majd ledobják a két lépcsőfok között és hangosan kiabálnak, hogy "Papa, leveled jött", "Anya, írtam neked levelet" stb.
Az egyik levélben egy grafika érkezett. Maga a művész (Nyika Csongor) így jellemezte az alkotást:
-Anya, egy bazi nagy követ rajzoltam neked.
A másik levélben csak ennyi állt (Nándorom firkantotta, aki ugye szeptembertől leszen iskolás):
És hogy Nimi se maradjon ki a sorból, nos, ő bejelölte az újságban a kedvenc tv műsorait. A többit pedig lesatírozta. Vagy fordítva?


2012. július 3., kedd

Programok képekben és szóban

Jó világom van, nyaralok. Itthon, de gyerekmentesen.

Pénteken-szombaton lovaglás: ismét nagyon élveztem, sokat tanultam, feltöltődtem.
Vasárnap 90. Magyar Derby: iszonyat meleg volt, ráadásul az Zuram nem érezte valami jól magát, mégis egy hős volt, hogy a kedvemért eljött. A szurkolók (a régi és az új lelátón):
És a lovak:

Hétfőn mozi: Prometheus 3D-ben. 8-an ültünk összesen a teremben. Nos, aki ismer, az tudja, hogy szeretem az izgalmas filmeket, a sci-fit is imádom, de az ilyen "csápos cucc belemászik a szádba és ott kikel" dolgokért annyira nem rajongok. Mégis én ajánlottam a Zuramnak, hogy ezt nézzük, mert tudtam, hogy ő kíváncsi rá. Nagyon látványos volt (és nagyon hangos).

További tervek:

Kedd uszi: ma estére úszást terveztem. 

Szerda délutáni fagyizás: Zita barátnémmal

Csütörtök egyelőre szabadprogram, de talán aznap is elmegyünk usziba...

Péntek lovaglás: Pankánál :)