Angol órára Csongi keresztrejtvényt készítettünk. Összeraktunk egy 'level easy-t' (ő mondta a meghatározásokat és a szavakat, én csak formát adtam neki), és annyira belejött, hogy készített egy másikat is. Ezt 'level EVIL'-nek neveztük el.
Jó szórakozást hozzá :)
Egy kicsit eluralkodott rajtam az Elisabeth mizéria idén, de erről igazából csak a kecskemétiek tehetnek. Bár már 25 éve egyik kedvenc darabom, tavaly októberben beszippantott az előadás és nem is eresztett . Idén a 4+1* alkalommal, immár záróelőadással elbúcsúztattam őket.
Májusban hirdették meg az előadásokat és biztos ami biztos, mindegyikre vettem (szombat délután, szombat este, vasárnap délután), mert nem akartam lemaradni a Bori-Kovács párosról. Szeptember elejére már mindenki be volt zsongva és a lemaradók őrült módon keresték az akkorra már teltházas előadásokra a jegyeket, így nem volt gond eladni a szombatiakat, ekkorra már kiderült, hogy vasárnap lesz a jó dátum szereposztásügyileg.
A család nem nagyon bírta követni a tempót, így vasárnapra egyedül maradtam a rajongásommal. Zsófi jött volna, de kötött programja volt, szegény teljesen összetört, mikor mondtam neki, hogy ez az utolsó. Végül Timi kísért el, akivel év elején már körberajongtuk Balázst.
Mit is írhatnék, egy csoda volt megint. Földszint 3. sorból is.
Voltak apró poénok: Sisi öltöztetőnője jön be a színpadra: "-Je vous en pris, princesse! Ma utoljára még át kell öltöznie!" ... rá pár percre Sisi: "Ha nem lennék hercegnő, beállhatnék a cirkuszba műlovarnőnek. vagy artistának!" Az öltöztetőnő közbevág: "Na persze, Cirkuszhercegnőnek...."**
-------------------------------------
*4 kecskeméti és 1 győri verzió
**ami azért vicces, mert az előző évadban szintén nagy sikerrel ment a Cirkuszhercegnő c. darab
A Jekyllről kifele jövet nézegettük a repertoáron lévő darabokat és Zsófinak megakadt a szeme az István a király plakáton, Feke Pállal.. Én már láttam a Sándor-Dolhai párossal*, de a Kocsis-Feke felállás is nagyon vonzónak ígérkezett. Arról nem is beszélve, hogy a múltkor hiányzott Szabó P. Sur. A nyári jegyvásárláskor még nem tudtam, hogy ennyire összetorlódnak az Elisabethek, még arra is gondoltam, hogy ezt most kihagyom, de ki tudja, jövőre lesz-e egyáltalán színház, így Zsófival elmentünk rajongani. Mondjuk a menés az nem kifejezés, egyenesen rohantunk, mert akkora dugó volt Pesten, hogy az eredeti tervek helyett letettük a kocsit a Pöttyös utcánál és metróztunk, villamosoztunk - tűsarkút nem kímélve szaladtunk. Őszintén szólva 18:40-kor, mikor beszálltunk a metrókocsiba, nem gondoltam volna, hogy az Operett színház előterében még sorbanállunk jegyolvasásra, egy kávé még simán belefért volna....
Több megállapítást is tettem az este folyamán:
-Kocsis Dini megérett a királyszerepre. Őszintén. Nagyon jó volt! És az az üvöltés, ahogy felnégyelte Koppányt, huhh, lúdbőrözősen nagyon jó volt.
-Rajongásunk első számú tárgya (vagy alanya) ezen az estén Feke Pali: megmackósodott, de azért... hát na, ez a rosszfiús imidzs nagyon jól áll neki. A hangja pompás, erőteljes, a szőrmebundájában és kiállásában nekem a vezérbika szó jutott róla eszembe hazafelé.
-És hűha-hűha, György-Rózsa Sándor miket tud produkálni. Mondanám, hogy csorgattam a nyálam, de még a végén zavarba jövök, pedig igazából arra gondoltam, hogy igen-igen, lehet így is énekelni és előadni és véres kardot hozni és atyaég, lenyűgözött, wow-wow, lehet, hogy új kedvenc született? Főszerepeket neki!!!
-nah, higgadjunk le.
-első sor közepére úgy vegyetek jegyet, hogy mindenki rátoknyálaz a színpadról. Még szerencse, hogy nincs már kovid... Mi a szélén ültünk egyébként, így csak jót röhögtünk, ahogy törölgették magukat...
-Gubik Petra csodás. Mondanám, hogy mint mindig és tényleg. De most még jobban tetszett, mint múltkor!
-És fantasztikus, hogy mennyi ember énekel, táncol, dobol egyszerre a színpadon és milyen energiákat mozgatnak meg, az embernek kedve lenne felmenni és velük együtt trappolni és nehéz ám nem velük énekelni a közönség soraiban.
-Az a színpadi zárókép eszméletlen jó! Megbabonázza az embert.
És azért is jó Zsófival színházba menni, mert jobban ismeri a színészeket és a régi Opis darabokat, mint én, nem néz rám furcsán, ha gyerekesen rajongok és idiótán vigyorgok, és kérdés nélkül a művészbejáró felé kanyarodik előadás után, miközben kedélyesen elcseveghetünk a látott művészi teljesítményekről (igazából férfi felsőtesteket akartam írni, de még a végén kikapunk... szóljatok rám, ma nagyon rossz vagyok...) és még fotót is készít rólam. Hát tiszta szerencse, hogy magammal vittem.
Tordával: nemcsak jól énekelt és jól táncolt, de übercuki volt az előadás után. Köszönjük szépen, jár a pirospont!
Hát így volt. Szép volt! Aki nem hiszi, járjon utána.
------------------------------------------
Tavaly nyáron még nem vonzott különösképpen a győri verzió, most viszont nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és vettem jegyet az Elisabethre. Bogi kísért el, aki nem látta még a musicalt, jó kis beavatás volt. Színház előtti szivárványos fotó és előadás előtti szupergyors szelfi rólunk:
Az előadás az Operett színházas sémára épül, olyannyira, hogy a jelmezeket (vagy legalábbis egy részét egészen biztosan) átvették. A színpadkép viszont teljesen új, Forgács Péter (aki egyébként anno Luchenit játszotta az Opiban) egy cirkuszi porond köré rendezte a darabot. Jó meglátás, és érdekes asszociáció. Volt egy-két bravúros színpadkép. Abszurd módon Rudolf temetése például különösen tetszett, csodálatos temetői vízióval elevenedett meg.
Az egész előadás ritmusa teljesen más volt, ezt mondjuk megállapítottam a kecskemétinél is, ott kicsit pattogósabb, itt lassabb, a zene is lágyabb.
A Halálba nem sikerült beleszerelmesednem ezúttal, Csiszár István inkább tűnt piperkőcnek, magamutogatónak (bocs, de néhol nyálasnak is)* mint egy, a szerelemre rácsodálkozó entitásnak. (pedig megnéztem a társulati fotóját és ígéretesen jóképűnek tűnt) A győri verzióban a Halál csókja nem annyira a szerelem csókja, itt inkább egy megoldás Sissi számára. Ami persze nem rossz, inkább ez is azt erősíti, hogy mennyiféle gondolatunk, elképzelésünk lehet ugyanarról a dologról.
Drukkoltam, hogy ismerős arcokat is láthassak (kettős szereposztással megy), de végül örülök, hogy olyan színésznő játszotta Elisabethet, akit még nem láttam színpadon. Fehér Nóra felidézte a régi, klasszikus Janzás Operettes verziót, kellemesen szép hangja, bájos arca van.
Nagy Balázs egészen Ferenc Józsefesen néz ki, egyenes kiállása, bonvivános tartása és osztrák császáros megjelenése, nameg a jó hangja engem meggyőzött, de egészen biztosan nem lett szerelmes Elisabethbe. Nagyon jó helyen ültünk, nagyon jól láttam az arcukat és szerelemnek vagy szenvedélynek nyomát sem láttam rajta. Kár érte.
A hangzás remek volt. Mindenkinek értettem minden dalát. Minden szótagját. Nem hadartak, nem nyomta el a zene a kórust, a mellékszereplők is szépen, artikuláltan, erőteljesen szóltak. Szerintem ilyen nagyon ritkán van, úgyhogy beírtam mindenkinek egy pirospontot!
Összességében nagyon jól éreztem magam, kicsit nosztalgikusan, kellemesen kikapcsolódva (az egyébként nem annyira könnyű és nem annyira pozitív darab alatt). Jó volt Bogival összefutni, körbejártuk a színházat is.
És végül (de klasszikusan nem utolsó sorban) le kell még írjam, mert ez is motoszkált a fejemben hazafele jövet, hogy azért ez mennyire király már, hogy csak úgy kocsiba pattanhatok és elmehetek az ország másik felébe és megnézhetek egy nekem tetsző előadást. Hálás vagyok érte!
------------------
*mind hangszínben, mint megjelenésében Mester Tamást idézte 1996 környékéről),
Főnököm kérdezte hétfő reggel: -na, volt nagy névnapi buli?
Én: ja, volt, csak nem nálam :D :D
A Cewe-bingó eheti játékán választani kell 3-at a kilenc hozzávaló közül és ezzel kell alkotni. Én a nagyfotó-betűk-varrás kombinációt választottam.
Története van a képnek és a cím(ek)nek is, de mivel babonás lettem (öregszem.... szörnyű), így majd csak később számolok be a részletekről... A kávét egyébként nem szeretem, de ez egész jó volt.
Volt ez a korall színű cipellőm, amit nagyon szerettem, mert kényelmes volt és nagyon mutatós. Judittól kaptam, aki jó nővérke módjára még mindig kinövi nekem a ruháit :) Ennél jobb képet nem találtam, de tényleg nagyon csini volt.
... de nincs fotóm. A suliba viszont elmentek. Vagy legalábbis a buszmegállóig kivittük őket...
