Soha nem késtem még színházból. Mindig jó időben elindulok, inkább várok 40 percet az aulában, de a zabszem minden indulás előtt ott van, hogy nehogy késsek és emiatt lemaradjak (sok színházban késés esetén be sem engednek a nézőtérre. Ha jófej a nézőteres néni, akkor előadás kezdete előtt beljebb ülteti a nézőket, hogy a szélen maradjon az üres szék és az első percekben még be lehet surranni.) Na, hát kb ez történt most velem is.
Szóval időben elindultam a kis színházbajárós Suzukival (ezzel könnyebb parkolóhelyet találni a zsúfolt belvárosban), megálltam tankolni az Auchannál, és ahogy indultam volna, meg se nyösszent a kocsi. Kiszálltam-beszálltam (nem tudom, miből gondoltam, hogy ettől majd javul a helyzet), mindenesetre a következő gyújtáskor pöccre indult. Gondoltam rosszul dugtam be a kulcsot. (nem röhög, nőből vagyok)
Nem is volt semmi gond a színházig. Lefordultam a Hungária körútról, a színház mellett meglepve tapasztaltam, hogy a balra nyíló utcához -ahol eddig mindig parkoltam- behajtani tilos táblát tettek. Hoppá. A parkoló végéből tettem volna egy kanyart, mikoris lefulladtam és megállt az autó. Az útra épp nem lógtam ki, de a parkolóból se tudtak kijönni tőlem. Próbálkoztam ismét a kiszáll-beszáll trükkel, de most nem jött be. Gondoltam, hogy aksi gond, mert ugye egy 19 éves autóban túl sok csiribiri nincs, ami elromolhat. Leintettem egy éppen arra járó apukát 2 gyerekkel, hogy segítsen már bentebb tolni, ahol biztonságban megvárhatom a segítséget. Jófej volt, bentebb gurítottuk. Közben ugye kattog az agyam, hogy ki lakik a közelben, vagy esetleg hagyjam ott, aztán színház után majd megoldom, szűken még lehet, hogy ki is tudnak állni tőlem. 3 percig agyaltam, mi tévő legyek, aztán gondoltam kiszállok, benézek a motortérbe, hátha feltűnik valakinek a piros kabátos, bőrnacis, tűsarkú csizmás nőci nyitott motorháztetővel és megszán. És ahogy felnyitottam a motorháztetőt, és bevilágítottam a szép telefonommal, látom ám, hogy az aksi egyik saruja teljesen lejött. Vissza is raktam és halleluja, ezzel meg is szereltem. ÉN egyedül, piros kabátban és bőrnaciban! Nah, miután kiörömködtem magam rájöttem, hogy 5 percem van parkolóhelyet keresni: kis utca, betolat szűk helyre (Suzi pont befért, de tényleg kocckoppra) rohan a színházhoz, húűha-hűha 18:58 és akkor rájövök, hogy az a qrva maszk a kocsiban maradt. Visszaszalad a színház ajtóból (tűsarkúban szalad!) kocsiig, maszk kivesz, színházhoz vissza, hőmérséklet rendben, jegy lecsippant, kabát lead, jesszus beengednek-e még? Összeszalad 3 nénike az előtérben, hogy segítsenek.
"Hova szól a jegye kedves?"
Első sor... De ha az utolsóba legszélre beülhetek, az is jó! 19:05....
"Megnézzük, ha még nem kezdődött el, akkor beülhet előre is"
Bekukkantunk, odabenn még világos van, Quintus Konrád oldalt-hátul áll a nézőtéri folyosón. Odaköszönök, hogy Jó estét művészúr! és elsunnyogok mellette. Megvárja, míg leülök, és kifújom magam, majd elkezdi az előadást. Hát érkezni tudni kell, na (és hálás köszönet az összes néninek a lelkes segítségért)
Az előadás mindenesetre nem volt rossz. Mondjuk annyira jó sem. Különösen, hogy Szente Vajk rendezés (már megint), ahhoz képest elég low-cost féle. Viszont Vándor Éva megint elvarázsolt, Előd Álmos zseniális volt (őt még nem láttam színpadon, a szinkronhangja viszont nagyonis ismerős) Zöld Csabi és Kerekes Pubi ripacsságán jót derültem és a karmestert is nagyon bírtam
