2017. május 31., szerda

Színházban Tatabányán - Nyolc nő

Kultur-sokk hetünk zárásaként (és valószínűleg évadzáró előadásként, bár erre azért nem vennék mérget, ki tudja, mit hoz a nyár...) a Nyolc nő című bűnügyi komédiát néztük meg Tatabányán.
Az utolsó előtti sorban kaptunk helyet, messze ültünk a színpadtól, de mindent jól láttunk: a meredek nézőtérnek köszönhetően nem lógott be elénk senki feje, füle, haja.
Ez az előadás akadálymentesített volt: jelnyelvi tolmáccsal és audiónarrációval (aki igényelte)
Namost ez lesz az a bejegyzés, amiben nem fogok ömlengeni, hogy mennyire nagyon jó volt. Hááát, úgy az elmegy egyszer kategória.
Jól szórakoztunk, de nem csapkodtuk a térdünket  és nem csordult ki a könnyünk a nevetéstől (mint az utóbbi időben sokszor). A feszültség végig meg volt, kattogott az agyam, hogy ki lehet a tettes, de inkább drámai, mint komikus, vagy vicces volt a darab hangvétele.
A szereposztás parádés, a jelmezek jól eltaláltak, a díszlet nagyon tetszett, jellemek szépen kirajzolódtak, a párbeszédek a helyükön voltak (a bakikat megbocsájtjuk), mégis csak vártam és vártam a nagy poént. Ami nem annyira jött.*
Persze nem vagyok csalódott. Jó társasággal jól kikapcsolódtunk, élmény volt látni nyolc ilyen kaliberű színésznőt egyszerre egy színpadon!

Fotók rólunk:



Fotó a színház honlapjáról:
----------------------------------------------------
*Anyum egyébként már a szünetben megmondta, mi lesz a végkifejlet, mondtam is neki, hogy túl sok Helyszínelőket néz....

2017. május 30., kedd

Gyerekszáj - Óvatosan

Niminek már nagyon kifelé áll az egyik foga. Apája kéri, hogy megnézhesse.
Nimi: -De ne erősen pillants rá!

2017. május 28., vasárnap

Focinap

A vasárnapunk kicsit összetorlódott.
Törökszentmiklósról indultunk reggel 7-kor, Dabasra, ahol Csongikának Bozsik tornája volt U9 korosztályban. Nagyon jó formában volt, 5 meccset játszottak, ebből az elsőn rögtön kikaptak, utána viszont szárnyalt: összesen 9 gólt lőtt, 2x mesterhármast és 1x2 góllal és 1x1 góllal járult hozzá a csapat sikereihez.



Ez még áprilisban készült Ócsán, de majdnem ugyanez a csapat volt most is.

Délután (rövid ebéd, fagyizás és szieszta után) Nándit kísértük Gyálra, ahol az U14-es korosztály bajnoki mérkőzésén védett. Nándi még csak 12 éves, így jóval kisebb és tapasztalatlanabb is ebben a korosztályban, talán pont ezért nagyon félt tőle, egész héten morgott, hogy neki vasárnap védenie kell. Csak az első félidőt szurkoltuk végig, a szünetben indulnunk kellett Tatabányára, ő persze végig védte a meccset. Az eredmény már kb a 3. percben eldőlt: 1:0 lett az ellenfél csapatának. Én mégis nagyon büszke voltam rá és az egész csapatra!






2017. május 26., péntek

Scrap oldalak

Március óta nem túl sok scrap oldalt készítettem, mert nekifeküdtem a 2015-ös családi albumnak, így azt sikerült befejezni, és mivel még vitt a lendület, elkezdtem a 2016-osat is (ennek még csak a szerkezete van meg és 1-2 oldal remélem, mire jön a következő "oldalfelár-nélküli" akció a Cewénél, addigra ennek is a végére jutok)
A családi albumon kívül Nimi "ovis" albumát is megcsináltam, ez pont ma lesz aktuális, ma elbúcsúzik az ovitól a legkisebbem is.
De azért igyekeztem részt venni a Cewés kihívásokban és a CT-s munkáimat sem hanyagoltam (nagyon) el.
SoMa Design - Hello Spring
 
 SoMa Design - Blooming
 
SoMa Design - Eggstra Special Day + Tinci Design template
Cewe template kihívásra
 
Cewe kihívás: kedvenc (mindkét oldalon kedvenccel, ez a 2015-ös fotókönyvbe is készült)
 
Cewe múltidéző kihívás korábbi freebie készletekkel
 
Cewe húsvétos kihívásra, ez már a 2016-os fotókönyvbe megy majd

Cewe múltidéző kihívás korábbi freebie készletekkel
 
Cewe: 1 keret, 2 szalag, 3 virág kihívás (egyik kedvenc oldalam mostanság)
 
Cewe: anyáknapi kihívás (szintén 2016-os könyvbe)
 
Cewe: nagy szám kihívás
 
 
 
 
 
 
 

2017. május 22., hétfő

Színházban a kicsikkel - Pál utcai Rumini

Kultúr-Sokk hetünket a Pál utcai fiúk musicallel kezdtük.
Miután Nándival megnéztük februárban, megvettük a CD-t (még ott a színházban), és azóta gyakorlatilag minden nap hallgatjuk a kocsiban. Csonginak annyira megtetszett, hogy ő is mindenképpen látni akarta. Persze én valószínűleg jobban vártam, mint ő :)
Nagyon nehezen lehet jegyet kapni rá, így megörültem, mikor az inárcsi művházasoknál lehetett igényelni. A Nyolc nőre és a Ruminire már megvolt a jegy, de akárhogy sakkoztam, nem tudtam egyiket se más időpontra tolni, húztam is a szám, de megvettem a jegyeket. Kedden aztán nem sok kedvem volt elindulni (a Kutyafüle miatt), de az előadás tetszett Csonginak, így megérte.
 
Csongi az első fél órában tátott szájjal nézte a színpadot, aztán volt, hogy együtt énekeltünk a színészekkel, a végén pedig állva tapsoltunk. Kifelé menet megjegyezte: nem tudom miért, de nekem most sírnom kell.... Ő leginkább Gerébet sajnálta, hogy hiába kért bocsánatot és hiába akarta jóvátenni a bűnét, a színpadon nem fogadták vissza.
Este 10-kor lett vége, szegény, nagyon elfáradt, a kocsiban 2 perc alatt elaludt. Februárban már írtam a darabról, itt egy videó a "hivatalos" videóklippel




 
Pénteken aztán a Ruminire mentünk Csongival és Nimivel a Pesti Magyar színházba.

 
A Rumini első kötetét már elolvastuk esti-meseként, most a 2. közepénél járunk. A színdarab egy önálló rész: Rumini a Ferrit szigeten, amit direkt színpadra írt Berg Judit. A gyerekeknek nagyon tetszett, bár Nimi szegény jól megijedt a gonosz Pillangó úrnőtől. Inkább 8-9 éven felüli gyerekeknek ajánlom, de nagyon klassz gyerekelőadás.
Ezt a szerző honlapjáról mentettem le:
 
 
---------------------------------------------------
Örömünk sajnos nem lehet felhőtlen: míg mi a színházban szórakoztunk, valami barbár f@*x feltörte a kocsinkat, és elvitte a néhányezer forintos "úti" kamerát, amivel a forgalmat szoktuk rögzíteni.... Száradjon le a keze, neki tényleg nem sokat ér, még ha eladja, akkor sem kap érte túl sokat, nekünk viszont simán zárcsere....
 


2017. május 16., kedd

Van kutyamennyország?

Hónapok óta tudtuk, hogy eljön majd ez a nap...
Igazából az ember mindig tisztában van vele, hogy eljön majd ez a nap, de hónapok óta tudtuk, hogy ez a nap közelebb van, mint szeretnénk.

13 évig volt velünk...

2017. május 14., vasárnap

Gyerekszáj - logikusan

Rumini,  a kisegér hajós kalandjait olvasom esténként.

Nimi: -anya, mint jelent az, hogy tengeribeteg?
Én: -azt, hogy rosszul lesz, ahogy a hajó himbálózik a tengeren.
Nimi: - de akkor kénytelen lesz belehányni a tengerbe...
Csongi: - fúúúúúj
Nimi: -és akkor a cápák meg is halnak!

2017. május 13., szombat

Koncertélmény

Megintcsak egy jól sikerült este: Tüskecsarnok, teltház, perec, kóla, férj, príma zene, enyhe átmeneti halláskárosodás és rekedt torkok.



Ennél részletesebb leírást, koncertfelvételeket és fotókat a rockbook.hu oldalán találhattok:
http://www.femforgacs.hu/kb/1148/Dream_Theater_Images_Words_Beyond

És egy videó, amit nem én vettem fel, de egészen jó minőség:

2017. május 10., szerda

Találkozás

Még az előző bejegyzés margójára:
Valószínűségszámításban penge ismerőseimet (is) kérdezem: mi az esélye annak, hogy a 15 éve látott általános iskolai osztálytársammal Veszprémben, a színházban futok össze ???
Szünetben láttam meg előttem 3 sorral féltakarásból félprofilból. Ő is ledöbbent, hogy milyen kicsi a világ:
-Szia Móni!
-Jesszusom, szia Edit, atyaég! -puszi-puszi-  -Hogy vagy és hogy kerülsz te ide???
-Én jól kösz, de én is kérdezhetném, hogy kerülsz ide? vihogunk
-Én ITT lakom Veszprémben és eljöttünk színházba.
-Jaaaa, én 150 km-re lakom, és eljöttem színházba....

2017. május 8., hétfő

Színházban Veszprémben - Tokaji aszú

Először is le kell szögeznem: nem, nem vagyok fanatikus! Egyszerűen csak vannak színészek, akinek a neve a "stáblistán" garanciát jelent számomra a jó szórakozásra. Így fordulhat elő, hogy ebben az évadban eddig megtekintett 11 előadásból* ötben szerepelt Csarnóy Zsuzsa, és tulajdonképpen miatta utaztam/tunk színházba Törökszentmiklósra, Budapestre, Veszprémbe (és jövő héten Tatabányára). Továbbra is azt állítom, hogy nem vagyok fanatikus. Elfogult viszont igen. Azt vállalom.
 
Miután ezt jól átgondoltam, nézzük amit láttunk.
Tokaji aszú. Kulturális alulműveltségemnek tudható be, hogy még nem hallottam ezelőtt erről a zenés vígjátékról. A tavalyi évadban játszották Veszprémben** és a nagy sikerre való tekintettel, most egy előadás erejéig ismét műsorra tűzték, "Repeta bérlet" címszóval. A dalok között viszont több is akadt, ami ismerős volt. A színészek között viszont csak Zsuzsit ismertük, ez egyébként tipikus vidéki színházas dolog. A Szolnok megyei színházba járók a szolnoki színészeket ismerik, a Veszprém megyeiek a veszprémieket.
A történetet nem írom le, elég annyi, hogy az összekuszálódott szerelmi szálakat a végére sikerül kibogozni és mindenki elnyeri jutalmát. Ténsasszony is, és a fiatalok is.
A díszlet meglehetősen puritán, a jelmezek viszont csodaszépek, mindenkinek megtalálták a szerepéhez és egyéniségéhez megfelelőt! A zene jól szólt, az első néhány énekszólam tűnt kicsit hangosabbnak szinte mindig, de igazából ezt csak azért írom le, mert kell valami negatívot is írnom, hogy ne nyálazzam szét a blogot.
A négy párból álló tánckar remekelt, jól kiegészítették az énekes-táncos részeket.
Csodálatos érzelmeket láttunk és nagyszerű poénokat. Néha szó szerint könnyesre röhögtük magunkat, nem csak mi, a színészek is a színpadon, és volt, hogy már azon nevettünk, ahogy ők kínlódnak, hogy visszafogják a röhögést. 
A színészek nagyot alakítottak, feledhetetlen este volt!
 
És akkor néhány fotót is mutatok. Érkezéskor családi szelfi (avagy hogyan csináljunk fotót a kedvenc színésszel, anélkül, hogy ő tudna róla...):

Csórtam 3 fotót a színház honlapjáról is:
Ténsasszony, Ara1, Vőlegény2
 
Csak én éreztem, hogy Mókus bácsi ellopta a showt a fiatalok elől (mögött)???
 
 Finálé!


És végezetül elmélkedéssel kezdtük, elmélkedéssel zárjuk (plusz a lábjegyzet): bár majdnem egy tanévet töltöttem Veszprémben és nyilván lehetőségem is lett volna rá, merszem viszont nem volt, hogy színházba menjek. Sokat ücsörögtem a színház előtti padon 1999-ben (matematikai analízis és lineáris algebra órák helyett különösen) és ha visszagondolok a Veszprémben töltött hónapokra, inkább negatív, mint pozitív emlékek jutnak eszembe. Nos elég volt egyetlen este és a tegnapi nap hatására Veszprémre, mint kellemes helyre emlékezem. Köszönöm az élményt a színháznak és a nagyszerű társaságot a szüleimnek!***







----------------------------------------------------
*tizenegy darab darab, te jó ég, 2016 előtt nagyjából 5 év alatt mentem ennyiszer színházba! Annyira szuper, hogy most ennyi előadást volt lehetőségem megnézni! Mintha valami hibernálásból ébredtem volna!  És az évadnak még nincs vége: jövő héten 3 előadásra, 3 különböző színházba van jegyem: kedden Pál utcai fiúk Csongival, pénteken Rumini Csongival és Nimivel, vasárnap Nyolc nő a szüleimmel. Valóságos kultúr-SOKK.
 
**a vidéki színházak működési elvéről kevésbé járatosak kedvéért: vidéken egy évadban van 5-6 bemutató, a darabot játszák 1-2 hónapig, aztán lekerül a műsorról, aki kimarad, az tényleg lemarad. Budapesten az előadások évekig repertoáron maradnak, havonta 3-4 előadással
 
***És itt szeretném megköszönni annak a nagyon magas fiatalembernek is, aki előttem ült az első felvonás alatt, (kitakarva a színpad mintegy egyharmadát a fejével), hogy a szünetben átkéredzkedett egy másik sorba jelentősen javítva ezzel a kilátásomat!

2017. május 6., szombat

Gyerekszáj - egyformák

Nimi ovis csoportjába 3as iker lányok is járnak, a D...lányok (ne írom ki a nevüket, de Nimi mindig csak a vezetéknevükön emlegeti őket)
Kérdezem ma a kocsiban:
-És meg tudod különböztetni őket?
Nimi már-már felháborodva:
-áááááá, az teljesen lehetetlenség, tisztára egyforma a fejük!

Egyébként tényleg!