Színházban este - Délután a legjobb

Évad vége felé közeledvén mindig bepánikolok, hogy lemaradok valami fontos darabról, mert a színházak hajlamosak levenni az olyan darabokat is, amiket én még nem is láttam, pedig mennyire szeretném. Ilyen pl a Rómeó és Júlia, ami a közelmúlt Operettes botrányok áldozata lett. Na, mindegy is, a lényeg a lényeg, a múltkori előadás után hamarjában vettem jegyet a Vidám Színpadra, ezúttal Ray Cooney: Délután a legjobb c. bohózatára. Ha a cím nem is mond sokat, akkor a történetet elintézem annyival, hogy a Miniszter félrelép c. film ennek az adaptációja.

Hát nem az előnyösebbik fejem sikerült, de a lényeg úgyis a háttérben van :)

Írom először a "rosszat", hogy utána csak a jót jegyezzétek meg. Szóval, engem kifejezetten zavart, hogy az 5. sorból többször hallottam a súgót. Először azt hittem, a nézők soraiból suttog valaki. Gondoltam is, milyen bunkó már, hogy ilyen hangosan lelövi a poént. Aztán persze leesett a húszfilléres. Aztán a színpad átrendezéséhez többször leengedik a függönyt, ami megszakítja a történetet, sőt, kicsit visszaveti a jókedvet is. Persze tudom én, ez a zsinórpadlás hiánya, meg próbálkoznak is zenével áthidalni a várakozás lassú perceit, de a nézőtéren ülve a 2 perc is fél órának tűnik. Szerencsére a közönség jól viseli, csak én nyafogok ezen... A kínai pincér (Straub Péter) kicsit tudathasadásosra sikerült: harakirit japánok szoktak elkövetni, és Csocsoszán is japán, nem kínai, de ezek meg lehet, hogy csak annak tűnik fel, aki japán cégnél dolgozik és persze a japánok erre ugyanúgy harapnak, mint mi magyarok, amikor Budapestet összekeverik Bukaresttel.
  

És akkor térjünk a jóra: nagyon vicces, nagyon vidám, nagyon mulatságos. Mondjuk az volt a legviccesebb, mikor bakiztak és ők is röhögtek magukon, mi meg drukkoltunk, hogy hogyan is jönnek ki ebből :) És igazából ettől lett emberi, ezért ment oda mindenki aznap este.
Csarnóy Zsuzsa fergeteges volt - megintcsak, Götz Anna lenyűgözött - megintcsak, többieken jót röhögtem - megintcsak. És tök jó érzés volt kifelé menet, hogy több társaságból is hallottam, milyen jó volt és a poénokat idézték, szóval mindenki jókedvvel, bőséggel távozott.

A darabnak nincsenek nagy mélységei, de nem is vágytam ilyesmire. Többször mondtam már, hogy azért nem szeretek komoly színdarabot nézni, mert nagyon megvisel, nagyon nyomasztó. Hétköznap is annyi hazugságot, álszentséget, képmutatást, drámát látok, hogy estére már nincs szükségem mélyen szántó gondolatokra, egyszerűen csak ki akarok kapcsolni. Na, ezt péntek este meg is kaptam, köszönöm Vidám Színpad.

        

Napi nóta - Játssz még!

Külön-külön is nagyon szeretem a hangjukat, együtt meg fantasztikusak, ráadásul ezt a számot -tőlük függetlenül is- imádom, szóval minden tekintetben kedvenc :)

Házimunka

Ablakpucolás by Minyu...

Lesifotó by Csongi...

Volt-lett

Kommentár nélkül :)

Scrap oldalak

Jóval kevesebb olyan oldal született, ami nem fotókönyvbe megy majd.

Még januárban én indítottam kihívást, melynek témája a "kezdet" volt és bármilyen scrap oldallal lehetett nevezni, ami valamilyen kezdetettel kapcsolatos (ez volt az inspirációs oldal, ugyanis januárban jöttünk össze a Zurammal - 22 éve)

 

Sablon kihívásra:

Karneválra (az idei farsangról):

Rózsaszín oldal anyukám szülinapjára:

Szintén sablon kihívásra idei kismamafotózásom néhány képével:

Áprilisi téma és egy oldalra komponálva:

Vicces:

Adott oldal "liftelése" majális témakörben:

És az abszolút kedvenc. Technikai kihívásra készült:

Scrap oldalak

Hujujujujuj, idén még nem is tettem fel scrap oldalt???

Nos, akkor most először azokat rakom ide, amik a Cewe kihívásokra készültek, de a 2017-es családi fotókönyv oldalai lesznek majd. Ez a két legyet egy csapásra: ha a kihívás témája illeszkedik valamelyik oldalhoz, akkor azt "előreveszem" és elkészítem, így a fotókönyvvel is haladok és a kihíváson is részt veszek. (aztán van, hogy a kihívásnál veszem észre, hogy nyelvtanilag nem helyes, vagy helyesírási huba van benne, így megvan a dupla kontroll is) 

Kultúra napja alkalmából:

Januárban:

Karnevál:

 

 Februárban:

 

Sok kis fotóval:

 

Legyen rajta szám (a szövegben ismétlés van, ezt azóta javítottam, a könyvbe már jól szerepel.):

 

Átlósan:

 

Virágos (ennek van egy oldalpárja, amin az állatkerti fotók vannak montázsszerűen)

Húsvét:

 

 Montázs (ezt egyébként most sokszor alkalmazom, mert van, hogy rengeteg képünk van egy alkalomhoz és a legegyszerűbb Picasa-ban összeválogatni a képeket)

Márciusban:

 

Csipke:

Kirándulás:

 

 Vége:

 

 

 

Színházban vidáman - Egy csók és más semmi

Színházba menni nekem kicsit olyan, mint karácsonyt várni. Vagy még annál is jobb, mert tudom, sokaknál a karácsony nyűg. Nekem ünnep. A karácsony is és a színház is. Készülök rá, szép ruhát veszek fel, lelkileg hangolódok, aztán az előadás meg vagy azt hozza, amit várok, vagy még jobbat. Mondom, mint a karácsonykor az ajándék. A mostani ajándék a Vidám Színpad nézőterén ért.

Első körben kissé bizarrnak tűnik, hogy egy mozitermet alakítottak át színházi nézőtérré, de a dolog működik: az ülések nagyon kényelmesek, 3. sorból kitűnően lehet látni, senki feje nem lóg be és a lábamnak is volt helye. (ráadásul ingyen parkoló, ami a legtöbb budapesti színház gyenge pontja, és légkondiciónált terem, nem rohadt ránk az ünneplős) További pozitívum, hogy az előadás előtt és a szünetben a darabhoz illő zeneszámokat hallunk, mintegy ráhangolódásként az élményre

És az élmény részemről ismét megvolt. Kissé elcsépelt poénokkal és klisékkel teletűzdelve, de nagyon profi színészi játékkal és tánccal klasszikus Eisemann dalokkal, nagyon szórakoztató kis darab volt ez. (a fotót alant a Vidám színpad FB oldaláról töltöttem le)

Kicsit a szereposztásról is írok: Jancsó Dórának nagyon jól állt a szerep, szép hangja van és nagyon kifejező szeme. Nagyon örültem Horváth Dánielnek, meg is lepődtem mert a plakáton más nevet láttam, szóval őt még az Operettből "ismerem" és nagyon szeretem, ahogy énekel. Most már azt is tudom, hogy táncolni is tud. Csarnóy Zsuzsinak a taps mellé járt a virág is (ha már rajongunk, akkor azt csináljuk rendesen), és ezúttal is leborulok nagysága és lelkesedése előtt, hogy olyan nagy ívű és mély gondolatokat képviselő előadások mellett, mint pl a Futótűz a Radnótiban, ilyen vidám limonádé darabot is ennyi energiával játszik. Straub Dezsőt és Böröndi Tamást gyerekkoromban sokat láttam a tévében hasonló műsorokban, így tőlük kb azt láttam, amit vártam. Aki még nagy hatással volt rám, az Götz Anna, akit még nem láttam színpadon, de nagyon meggyőzött: valami eszméletlen beszédes az arcjátéka! Meg sem szólal, mégis átjön minden érzelem, aminek át kell jönnie, no és fantasztikusan jól adta a kissé maszkulin Tónit és a babát szeretgető Antóniát is.

Őszintén szólva voltak fenntartásaim a Vidám Színpad miatt, és ez is egy olyan darab, amit csak azért akartam megnézni, mert tudtam, hogy Zsuzsi is játszik benne. Kellemes csalódás ért, borzasztó jól szórakoztam, fel is írtam még 2 darabot, a "mindenképpen megnézendő előadások" listámra!

Még mindig kreatív

A DIY Kreatív Kuckóban kérdezték a lányok, hogy ismerem-e a Pentart termékeket, én meg kapásból rávágtam, hogy nem, aztán itthon szembesültem a ténnyel -rögtön belépve a házba- hogy az előszobában a képkereteket matt fekete Pentart akril festékkel festettem.

 

Még scrap oldalt is alkottam anno, SoMa Design készletével:

 

Nehéz fotózni az előszobát, mert dupla L alakú a fal és sosincs elég fény, de azért nagyjából látszik még így mobilos fotón is:

 

A fát és az egyéb ágakat, madarakat leveleket nem festettem, hanem ragasztottam, az e-bayen vettem két csomag falmatricát eredetileg mindkettő ilyen elnyújtott fa, mint az első képen, de a 2-at szétvagdostam és csak mint ágak kerültek fel.

 

A keretek egyébként régi IKEÁs fakeretek, sajnos ezt már nem lehet kapni, ha esetleg valakinek maradt ilyen elfekvőben, szívesen átveszem/megveszem :)

 

 

Kézműves minyu

Na, ez is csak olyan elfoglaltság, amit szeretnék csinálni, de egyrészt nincs időm, másrészt nincs kapacitásom gyűjtögetni a ragasztókat, géleket, pasztákat, festékeket, kisbiszbaszokat. Mondjuk ez utóbbikat elteszem a majd-jólesz-egyszermég dobozba, aztán 2 évente kidobom dobozostul (a kreatív ismerősök most kaptak szívbajt...)

Szóval, Lajosmizse 30 percre van tőlünk. Nem távolság. A DIY Kreatív Kuckó és Beedee, (akivel Cewe fórumos scrapes ismerettség köt össze) rendszeresen szerveznek hobbi tanfolyamokat. Én csak a tanfolyam utolsó részére csatlakoztam, mert végre kedvezett a csillagok állása. A többiek már profi módon mindent tudtak az összes cuccal kapcsolatban, de még így is fantasztikusan nagyon-nagyon jól éreztem magam. Mert ugye már nem azvan, hogy fogom a technokolt aztán jól felragasztok mindent. Nem mindegy, mit mivel ragasztasz, mi mivel oldódik, mivel alapozol, mivel festesz, mivel színezel, domborítasz, nyomdázol, pacázol és packázol.

Mixed Media dobozkát díszítettünk (többféle anyag, stílus, szín ötvözése), az enyém ilyen lett:

Nem vagyok teljesen elégedett, node elégedetlen sem. Elsőre olyan nem is rossz kategóriába tenném :) 

És pár kép a délutánról (nem voltam ám ennyire komoly, csak nagyon koncentráltam)

És ezzel kapcsolatban is kérdeztétek páran, hogy bírom ezt a sokmindent: 3 gyerek, férj, munka, háztartás, fotózás, scrapbook, színház, gyereket edzésre-meccsekre hordani, kézműveskedni, meg még ami jön. Hát úgy, hogy kicsit minden nap agyvérzést kapok egy fantasztikus hátország áll mögöttem. A Zuram bevállalja a kölköket, hogy színházba vagy kreatívkodni tudjak menni, vasárnapi ebédet főz (sokkal jobb kajákat, mint én valaha is tudni fogok), hogy Bozsikra tudjunk menni a fiúkkal és elviseli, hogy éjszakázok a fotós utómunkákkal. Nagyszülők vigyáznak a fiúkra, míg mi pincét látogatunk, vagy pecázunk/fotózunk.

Hát így. Ezer köszönet a hátországnak mindezért!

Hajjjj haj

Beújítottam és imádom!

Kb ezer éve vágyom göndör hajra, és ugye volt egy időszak, amikor elkezdett hullámosodni, de azttán visszaváltozott szögegyenesre. Most végre kedvezett a csillagok állása: a fodrászom is vállalta (egyébként ritkán dauerol, és most is csak azért tett kivételt, mert nincs festve a hajam), időpontot is tudtunk egyeztetni.
Azt, hogy milyen lesz 2 hónap múlva, nem tudom, de ez most álmaim frizkója: kicsit kócos, kicsit szélfútta, kicsit majdnemgöndör, kicsit vagány, de azért csajos, csak megmosom és magától ilyen haj.

Éljen május 1.

Idén május elseje hosszú hétvégével járt, a Zuram jó előre bejelentette, hogy ő az exmunkatársakkal csapatépítő berugásbográcsolásra megy Ladánybenére, biztos ami biztos jó messze a lakott területektől, valami tanyára. Én meg ellencsapásként kerestem egy csúszdaparkot, hogy ne csak otthon üljek a gyerekekkel. Igazság szerint akkor még úgy volt, hogy valószínűleg nem megyünk családilag nyaralni és gondoltam, egy kis élmény így is legyen. (Végülis úgy tűnik, júliusban mégis lesz nyaralás is)

No, szóval Szegeden van egy fedett csúszdapark, Aquapolis a neve, mellete közvetlenül a Hotel Forrás****. A szobafoglalásunkhoz belépőjegy is járt, mondjuk ilyen szobaárakkal ez a minimum. Dupla szobát kértem, ami tulajdonképpen 1 hálóószoba +1 nappaliszerűség, ahol a kihúzható kanapén két ember tud aludni, így négyen pont elfértünk.

Az Aquapolis fantasztikus, minden korosztály megtalálja a maga lehetőségét, én is kipróbáltam a legtöbbet (mondjuk a csendes wellnessbe itt sem jutottam el), persze csak akkor, mikor Nimród engedett 5 perc szünetet. Ő egyébként legjobban a sodró medencét élvezte (anya, menjünk sodorni!), de néhányszor lecsúszott a nagycsúszdákon és ő még a bébipancsolót is kihasználta (imádja a tengeri állatokat és a fóka "vízköpő" nagy kedvenc lett)

Csongi lelkesen csúszott mindenhol, ahova engedték. Igazából csak a 2 toronycsuszi (ahova lifttel kellett felmenni) és a kamikaze volt, ahova nem mehetett, az összes többin viszont kifulladásig csúszott.

Nándi mindent kipróbált, természetesen az óriás toronycsúszda volt a sláger, de ott mindig sokat kellett várni (liftnél és fenn is), így legtöbbet az általuk csak UFÓnak nevezett hagyma alakú csúszdán csúszott.

Mivel épp fantasztikusan napos időt fogtunk ki, így szombaton is és vasárnap is kimentünk egy kicsit a kültéri strandosabb jellegű részre, csúsztunk, pancsoltunk, lángost ettünk, jégkrémeztünk, picit meg is égtünk/-tem. 

Mivel nem fáradtunk el eléggé(???!!*/@WTF) így este 9-kor még nekiálltunk bowlingozni, illetve vasárnap este élőzene volt a lobbyban, így táncos-lábú Nimródommal roptunk egy-két számra, és Nándival csocsóztunk (ő csocsózott én meg tekergettem a rudakat, csúfos vereségeket elszenvedve) és egy órára kibéreltük az x-box szobát is.

Sajnos Szegedből kb annyit láttunk, amennyit a szobaerkélyről lehetett, esélyem/-ünk sem volt várost nézni.

 

 

Szombat délután indultunk, hétfőn reggel jöttünk haza, így a kedd reggeli éljen május elseje ének szó és tánc köszöntse inárcsi zenés ébresztőről sem maradtunk le. (a kevésbé helyi lakosok kedvéért: a nem túl jó minőségű fotón az látszik, hogy egy nyitott kisteherautón járják a zenészek Inárcs utcáit, meg-megállnak és zenélnek)