2010. december 30., csütörtök

Gyerekszáj

Gyerekszáj I.
Minap Nándi olvas, Csongi kiskakadu módjára ismétli a hallottakat, majd a képen megkeresik.
Nándi:kk..eee..rrr...ééé...kkk...kerék...kerékbajos. Keressük meg a kerékbajost. 
Csongi: igen, keressük meg a kerékbajost!
(kicsit félreolvasta a kerékpárost)

Gyerekszáj II.
Ágoston (3 éves unokatestvér) könyörög, tegyünk vizet a vizipisztolyába.
Minyu: Csillagom, most nem teszünk bele vizet, vizes lesz a szoba.
Ágoston durcásan: Én nem vagyok a te csillagod, én apa csillaga vagyok.
(és teljesen igaza van)

2010. december 29., szerda

Nagyágyú

Honnan is kezdjem? Az imént ugye azt írtam, hogy lenne mit mesélni karácsonyról.
Csabi finom vacsijáról, a csillagszórógyújtásról, csinibeöltözésről (nekem mostanság ez is élmény), a sok-sok ajándékról, és hogy a gyerekek 5 napja édességen élnek (khm...) és hogy milyen rengeteg hó lepte a tájat (még ha 24-25-én nem is, de most igen)

Én mégis most a Nagyágyúról mesélnék, mert meg akarom mutatni.

Szüleimtől kaptam egy csodát. Nikon D300 a neve, Nikkor 28-105-el karöltve.Csabi első kérdése az volt: megérdemled? Hát persze hogy nem. És amiért nem tudtam, hogy hol is kezdjem a mesét, az az, hogy április 15-én kelt e-mailem szerint épp azt ecseteltem Kriszta barátnémnak, hogy EZT a gépet vegye meg nekem, ha megnyerné a lottó 5-öst...)
Persze még nem tudok vele fényképezni... Remélem, hamar belejövök a sokféle opcióba és hogy nekem kell állítgatni mindent.
Az első képek, amiket közzé merek tenni a fiúkról:


Karácsonyi képek

Most nem mesélek a karácsonyi napokról, bár lenne mit, de egyszerűen nem tudom összeszedni a gondolataimat. Helyette két kép. Az egyik a már-már szokásos "karácsonyi összeállós családi", a másik pedig egy csillagszórón izgulós. Az utóbbi megy cewe-kihívásra.

A két képet Zuram kérésére eltávolítottam...

Kicsit elhatalmasodott rajtam ez a scrapbook, este lefekvéskor is ezen kattog az agyam, hogy hogyan rendezzem el, milyen hátteret, milyen elemet kéne odatenni...

2010. december 26., vasárnap

Mikulás

Még ezzel a képpel adós vagyok. Mikulás bácsi és a csimoták.

Ajándék

Elkészültem újabb adag képekkel. Sok szeretettel!

2010. december 24., péntek

Zserbó recept - közkívánatra

Nincs is nagyobb elismerés annál, mint ha a süti receptjét elkéri a szomszédasszony, mert annyira finom lett. Hízik is a májam... A receptet déditől kaptam, és most továbbörökítem, hogy más is élvezhesse.

Hozzávalók a tésztához:
500 gr finomliszt, 250 gr vaj/margarin (én vajjal csináltam), 100 gr porcukor, 1 tasak vaniliás cukor, 1 tojás, 1 dl tejföl, fél dl tej, 25 gr élesztő, 1 kockacukor, 1 csipet só.
Hozzávalók a töltelékhez: 
300 gr darált dió, 200 gr porcukor, 1 citrom reszelt héja, 300 gr baracklekvár, 
Hozzávalók a mázhoz:
200 gr ét tortabevonó, 50 gr vaj

A töltelékhez a darált diót a porcukrot és a reszelt citromhéjat összekeverjük. Sütőpapírral kibélelünk egy kb 30x40-es tepsit.
A tésztához a tejet meglangyosítjuk elkeverjük a kockacukorral (kockacukor híjján én 1 kiskanál kristálycukrot tettem bele) és az élesztővel meleg helyen felfuttatjuk.
A lisztet elmorzsoljuk a vajjal/margarinnal, hozzáadjuk a porcukrot, az élesztős tejet, a tojást, a vaniliás cukrot, csipet sót és a tejfölt, összegyúrjuk és cipót formálunk belőle. 4 részre osztjuk és cipócskákat gömbölyítünk belölük. Lisztezett deszkán tepsi nagyságúra nyújtjuk az első cipót és a tepsibe terítjük. Megkenjük a baracklekvár harmadával, megszórjuk a cukros dió harmadával. Ráterítjük a második cipóból nyújtott lapot, kenünk, szórunk, majd jön a 3. nyújtott lap, kenünk, szórunk és végül a negyedik  tésztalap. Tetejét villával megszúrkáljuk, a széleit lenyomkodjuk és 1 órán át pihentetjük. 180 fokos sütőben 35-40 percig sütjük, majd a tepsiben hagyjuk kihűlni. 
A mázhoz gőz fölött felolvasztjuk a csokit, hozzáadjuk a vajat és simára keverjük, majd a kisült tészta tetején elsimítjuk. Fogyasztásig hűvös helyen, de nem a hűtőben tároljuk.
Mélyhűthető, de mi még nem jutottunk el odáig, hogy maradjon mit tenni a fagyóba.

Jó étvágyat mindenkinek!

2010. december 23., csütörtök

Boldog karácsonyt!

Nagyon boldog karácsony kívánunk mindenkinek!

Előkarácsonyi ajándékok

Elkészültem egy adag karácsonyi ajándékkal, amiket most fel is teszek ide. A lista nem teljes, készülnek még a képek, csak nincs rá kapacitásom, de az ünnepek folyamán remélhetőleg be tudom fejezni.

A Kedvesnek
A képet a Zuram kérésére eltávolítottam...

A Nővérkémnek


A Barátnéknak:


Zserbó 2.0

Kérem szépen, javuló tendenciát mutatok zserbókészítés ügyben. Kuktáimat megtartottam (lásd alant), viszont apróbb, ám annál sikeresebb módosításokat eszközöltem. Először is: rájöttem (igen, én egyedül), hogy ha a cukros diót eleve 3 részre osztom, akkor több lesz a mosatlan sokkal egyenletesebben tudom szétszórni, mintha csak a szemmértékemre hagyatkozom. Aztán kavarós csokimáz helyett tortabevonósat csináltam, ami lényegesen egyszerűbb, és tutira keményedett. Tésztanyújtásban és mázkenésben még van hova fejlődnöm, de ugye ezt meghagyom a követlező alkalomra.

És akkor, hogy összekössem a kellemeset a hasznossal, a "tésztagyurmázás" fotóiból készítettem az eheti cewe kihívásra a munkámat sütés-főzés témakörben.



2010. december 22., szerda

Boldizsár király

Ígértem ovis videót és végre sikerült is letöltenem/megvágnom/feltöltenem, nincs már hátra, mint gyönyörködni a produkcióban*.


http://www.youtube.com/watch?v=tCj0ryZXC6s


*Nándi eddigi ovis szerepléseit ismerve ez felér egy Johnny Depp alakítással - legalább annyira jóképű lesz, és legalább olyan jól tudja a szöveget, mint a méltán híres színész!

2010. december 19., vasárnap

Sok hűHÓ

Megdoblak hógolyóval I.
A képet a Zuram kérésére eltávolítottam...


Megdoblak hógolyóval II.

Megdoblak hógolyóval III.

Szegény hátrányos helyzetű minyu, mindenki őt célozza...

Hogyan süssünk pulykát?

Karácsony közeledtével egy jó kis recept Unicum-kedvelőknek (én magam nem szeretem, de gondolom tetszőlegesen helyettesíthető egyéb szeszesitallal)

Hogyan készítsük el a pulykát?
1. Vegyünk egy pulykát!
2. Egy pohár unicum.
3. Tegyük a pulykát a sütőbe!
4. Még két unicum.
5. Állítsuk a hőfokot 190 sütőre!
6. 3 unicum további.
7. Süssük a kapcsot be!
8. Most még tovum 4 univáb.
9. Pulykázzuk meg a zsírt!
10. Unicumot a másik palackot még.
11. Dugjunk pulykákat a hőmérumba!
12. Poharazzunk még egy unicumot az öntbe!
13. Süssük az unicumot még egy óráig!
13 1."Gyöngyvirágos kék ibolya-a-a-a!..."
14. Pulykáljuk meg az puha unicumját!
15. Vegyük ki a pulyákot az unicumból!
16. "Édes anyám, sirhalmomra-a-a-a!..."
17. "Kiskút, kerekes kút..."
18. Szeletum a pulyák darabbal többe!
19. Pusztuljunk tásztátum
20. Palackoljunk még egy unicum vevétet!
21. "Nyílára uccásik a krocsmrasumity!..."
22. Állítsuk meg a teritumot és pulykoljunk még egy terítéket!
23. Leterít az unipulyák, és fogyjunk el! @char :) @char ;)

2010. december 18., szombat

90

Dédink 90 éves lett.
Sajnos a hivatalos köszöntésről lemaradtunk (Nimi ugye kh-ban volt), így még nem volt alkalmunk átadni az ajándékunkat. Mivel tudomásom szerint dédi (még) nem internezetik, így nem lövöm le a poént, ha kiteszem a meglepinket, a dédunokák "tablóját", immár keretezve, falraakasztásra készen.
Ezúton kívánunk jó egészséget, még sok-sok örömöt, boldogságot!

Rettenetes kétéves

Csongorunknál beköszöntött a dackorszak. Mit beköszöntött, elemi erővel csapott le ránk. 
Az angolok rettenetes kétévesnek nevezik (Nándi inkább rettenetes 3-4 éves volt), teljesen találóan.
A hisztinek pontos koreográfiája van.
-Anya, én akarom. -szeliden
-Csongikám, ezt most én csinálom. -még türelmesen
-De én akarom egyedüüüüüüüüüül. -kicsit nyafog már
-Csongi nem adom a kezedbe a kést / Te még nem dughatod be a dugót a konnektorba / Most én teszem a forró olajba a krumplit  stb. -anya a Szaffi módszerrel*  próbál nem túl ideges lenni
 -De éééééééén. -és már kezdi elveszteni a türelmét
-Csongor, légyszives ne hisztizz -bár mostmár tökmindegy mit mondok
-Jaaaaj, elesik Csongi -és elkezdi billegni, imbolyogni, mint egy részeg, majd finoman földreveti magát (nehogymár még megüsse magát valahol) és
-jaaaj, elestem -ez igazából akkor mókás, amikor ezt a kocsiban, az autósülésbe szíjazva próbálja előadni.**

Itt hosszabb-rövidebb ideig tartó vergődés következik, majd hosszabb-rövidebb ideig tartó megnyugvás.
A Csongi elesik c. monodrámáról még nem készült kép, de tanulságul álljon itt egy hangoskép.
Elvetteeeeeeeeeeeeeeeee...


* A Szaffi c. rajzfilmben szereplő Feuerstein kormányzónak volt a fején egy szelep, amin keresztülki lehetett engedni a gőzt, megelőzendő hogy fellforrjon az agyvize idegességében.

** Jászai Mari díjra már felterjesztettük, egyelőre várjuk a visszajelzést ezügyben.

Ünnepség

Az óvodás karácsonyi ünnepséget nagy várakozás előzte meg. Az óvónénik részéről is, részemről is, egyedül Nándit hagyta hidegen (látszólag).
Indulás előtt sminkeltem magam (nézzen már ki valahogy az anyuka), Zuram meg is jegyezte: teljesen felesleges, a könnyek úgyis lemossák. Vagy azért sírsz majd, mert ügyes, vagy azért, mert nem csinál semmit. A férfiembernek megint igaza van!
És ezúttal szerencsére az előbbi miatt nyeldestem a könnyeim. Nándi teljesen lenyűgözött. Énekelt (vagy legalábbis mozgott a szája, a nagy hangzavarban nem tudtam megítélni pontosan), verselt, és hangosan, érthetően mondta a Három királyok szövegét.
Boldizsár király

Angyalkák, pásztorok, három királyok és fényképező anyukák
 Persze amint vége lett a ceremóniának, rögtön mondta: nem akarok sütit enni, nem akarok inni, csak menjünk. Hát ennyire szeret ő oviba járni. Végülis sikerült még 10 percig maradásra bírni, átadtuk az óvónéniknek szánt képeslapokat is, örültek neki :)
 

2010. december 15., szerda

scrapbooking

Néhány hete felfedeztem magamnak a scrapbook-ot. Igazság szerint már korábban is ezt csináltam, csak nem tudtam, hogy ez a scrapbook.

A cewe oldalán minden héten indítanak egy "kihívást", amikoris egy adott témakörben kell alkotni valamit. A 3 héttel ezelőtti nagyon megmozgatta a fantáziámat (különleges perspektíva), de nem nagyon volt időm megcsinálni, amit kigondoltam, illetve mással foglalatoskodtam. Most viszont annyira nagyon marhasok időm volt (muhaha...) és már annyira megterveztem fejben a képet, hogy sitty-sutty összeraktam. Igaz, a határidő rég lejárt, igazából most nem is a verseny miatt csináltam, hanem csak úgy magamnak (kissé nagyképű lenne azt állítani, hogy az utókornak)
A képen egyébként Csongi még 2009 nyarán:

Az eheti téma az ajándékozás. Ezt sikerült összehozni (a képen Nándi 2007. karácsony előtt)

jó marketing / rossz marketing

Minap kiderült, Nándi milyen jól menedzseli önmagát.

Csongor: Anya, te erős vagy?
Én: Én nem annyira, de apa nagyon erős.
Csongor: Á, nem, csak Nándi erős...

2010. december 13., hétfő

Krupp III.

Na, még pár szó magáról a kruppról, tájékoztató jelleggel, bár mamár ugye beírod a gugliba, hogy krupp és kismillió tudományosan, szaknyelven vagy csak tapasztalatból íródott információt olvashatsz róla.

Szóval a krupp tulajdonképpen nem betegség, hanem tünetegyüttes. Többféle betegség folyományaként kialakulhat, legtöbbször valamilyen felsőlégúti vírusos fertőzés kapcsán (esetünkben egy szimpla nátha eredményeképpen vagy inkább kísérőjeként)
Ilyenkor a légcső nyálkahártya megduzzad, és a levegő nehezen jut le a tüdőbe.
Legtöbbször csecsemőknél és kisgyermekeknél fordul elő (érdekesség, hogy fiúknál gyakoribb), mert minél kisebb a gyermek, annál szűkebb még a légút átmérője. Egy egyéves kisgyereknek a hangszalagok alatti légcsöve kb. négy mm átmérőjű. Ha ebben egy 1 mm-es körkörös duzzanat keletkezik, az már 70%-al csökkenti a levegő útját.

A kruppos gyerek száraz, "ugatásszerűen" köhög, nehezen veszi a levegőt, mellkasa "behorpad". A legfontosabb ilyenkor, hogy azonnal vigyük a gyereket hidegre. Ilyenkor télen ablakba, erkélyre (persze az első sokk után gyorsan öltöztessük fel, vagy takarjuk me, nehogy tüdőgyulladást is kapjon), nyáron dugjuk hűtőbe (nem vicc, tényleg!!!) Próbáljuk megnyugtatni, mert ha megijed, még jobban zilál, még rosszabb lesz a helyzet. Ha nagyon fullad, azonnal hívjunk mentőt (nem ügyeletet, mentőt!) és feltétlenül mondjuk hogy kruppos rohama van a gyereknek. Ha van, kapcsoljuk be a hidegpárásítót, tehetünk bele konyhasót vagy Salvusvizet is, ezek jól oldják a nyákot. Hidegpárásító hiányában hidegvizes lepedőt tehetünk a szobájába, de ne a radiátorra, a meleg pára nem tesz jót.

További részletes leírást találtok itt:
http://www.hazipatika.com/services/betegseglexikon/view/Krupp?id=370

Krupp II.

Az éjszaka cudarul telt. Nimi kb másfél órát aludt a kiságyban,  az éjszaka nagyrészét az ölemben ülve szunyókálta át az ablak alatt. Mivel a krupp legjobb "gyógyszere" a hideg levegő, így sapkát adtam rá, bebugyoláltam a takaróval és a nyitott ablakhoz ültünk.
És ahogy ott ültünk, ölemben a hörgő picurkámmal, arra gondoltam, milyen jó lenne, ha kicsit tudnék helyette lélegezni. Milyen jó lenne, ha lenne még köldökzsinór, ami 9 hónapig táplálta és friss oxigénnel látta el. És milyen jó lenne túlleni már ezen az egészen.
És csak ott ültünk a hidegben, hallgattam, ahogy hörög és fújtat, mint egy kis gőzgép. Éreztem, ahogy küzd minden levegővételnél és néha már én magam is mélyeket lélegeztem, hosszan, mintha ez számítana valamit.
És lassan múlt csak az éjszaka. Azt reméltem, napközben jobb lesz. De nem lett. Még mindig nehezen lélegzett, sőt belégzésnél és kilégzésnél is "húzott". Kvázi mintha egyszerre lenne kruppja és asztmája.
Délelőtt ismét kapott Rectodelt kúpot, amit tényleg csak indokolt esetben szoktak adni, mert "lórúgásnyi" szteroid van benne. Viszont nagyon gyorsan hat. És bár nyomot hagyott a pelusban (tehát nem szívódott fel teljesen), néhány óra múlva tényleg könnyebben vette a levegőt, és a vasárnapra virradó éjszakát már végigaludta.
A gyógyulás útjára léptünk.
Olyannyira, hogy a hétfő reggeli vizitkor az osztályos főorvos megkérdezte, megpróbálkozunk-e egy hazamenetellel. Én magam legkorábban keddre prognosztizáltam a "szabadulásunkat", így a kérdés teljesen meglepett, de nagyon felvillanyozott. Hóóóógyne és persze, de csak ha a doktor úr is úgy látja és izé és mikor is? Ha jól emlékszem, ilyesmiket mondtam. Szerencsére a dottóre nem röhögött ki - akkor.
11-re ígérték, hogy kész lesz a zárójelentés. Negyed 12-kor a Zuram már tűkön ült, hogy miért nem szólok már az orvosoknak, hogy menni akarunk. Így inkább levitt még egy adag cuccot a kocsihoz és láss csodát, mire visszajött, a kezünkben a záró, a fejünkben az orvosi utasítások, szívünkben jó és rossz emlékek. Mehettünk haza.
Nem akarom elkiabálni, mert még "hangosan" veszi a levegőt és néha fel-felköhög, de remélem, túlvagyunk a nehezén.

Krupp I.

Három napig a SOTE 1. vendégszeretetét élveztük Nimivel, de végre-végre itthon vagyunk. Leírok mindent, kezdem is az elejéről:

Már 1 hete taknyos volt Nimi és Csongi is, de a sóoldat-orrszívás-orrcsepp szentháromságára bízva magunkat nem vittük gyerekorvoshoz. Csütörtök reggel belázasodottm és mivel többször felszökött a hője, nameg Csongor elkezdett köhögni, így pénteken délelőtt mégis felkerestük a doktornőt. Először Csongit vizsgálta meg, mert Nimi elaludt a hordozóban. Csongor tüdeje tiszta, mivel kicsit hurutosan köhög, így ha szükséges, reggel-délben köptetőt adjunk, este pedig köhögés csillapítót. Mire végeztünk a vizsgálattal, felébredt Nimi is, és kezdetnek köhintett két öblöset. Felvettem, a doktornő hallgatózta, majd megkérdezte, hogy mindig ennyire behúzza a mellkasát? Letettem a vizsgálóasztalra, hogy megnézzem, mire gondol, hát látom, hogy minden egyes levegővételnél "behorpad" a kis mellkasa és már hallhatóan is nehezen veszi a levegőt, hörög. Dokinéni ugrik a Rectodelt kúpért* és parancsba adja, hogy azonnal menjünk a kórházba, akár mentőt is hív, ha nem tudunk rögtön indulni. Padlógázzal mentünk A SOTÉig, közben felhívtam Csabit is, hogy induljon, így egyszerre értünk a Bókay utcához. Nimit meghallgatták, megvizsgálták és felvették a csecsemőosztályra. Ekkor jobban volt, valószínűleg a kúp miatt, mégis a 10-es "croup score" listán 6-os, már súlyos kategóriába sorolták.
Kaptunk baba-mama szobát, hidegpárásítót, nyitott ablakot, és 3 féle inhalálós gyógyszert és így vártuk az éjszakát


folyt. köv...



*A Rectodelt szteroid tartalmú kúp, ami kruppnál tágítja a hörgőket, így segíti a légzést.

2010. december 9., csütörtök

60

Drága Papikám!
Isten éltessen még jóóóó sokáig!

Nagyon boldog szülinapot kívánunk: Picur, Csaba, Nándi, Csongi, Nimi

2010. december 6., hétfő

Mai lovaglás

R.-ék hétfőnként jönnek az oviba lovagoltatni a gyerekeket. Ilyenkor ez "csak" 5 perc és gyakran futószalagon megy a dolog, mert ugye sokan szeretnének lovagolni, R-nak mégis van mindenkihez egy-egy kedves szava, nagy mosolya.

De a lényeg! Ma Nándi felállt a lovon!!! Winetou-n lovagolt és a "szokásos" tornaelemek után megállta. Én a kerítés mellett követtem az eseményeket, először csak azt láttam, hogy R. nagyon magyaráz valamit, Nándi meg kicsit kétkedve fogadja a hallottakat. Aztán feltérdelt, majd felguggolt, R. megfogta a kezét és szépen lassan felállt. Nagyon bátor volt!

"Van zsákodban minden jó..."

Tegnap este hozzánk is jött a mikulás*. Nagyon jók lehettünk idén (vagy csak kicsit feledékeny az Öreg), mert elhalmozott minket ajándékokkal.
Fényképeket jövő héten, én ugyanis akkor találtam meg a gépet, mikor elmentek...

*és Nándi fel is ismerte Imi papát, bár maradtak még kétségei, de miután Télapó elment, és megérkezett Imi papa, rákérdezett: Papa, te öltöztél fel mikulásnak?

Tegnapi lovaglás

Tegnap kérem együtt lovagoltunk. Mármint egyidőben, de külön lovon. Ő Angyalkával, én meg Csemetével. Ám hogy ne maradjak le, nekem is kellett egyensúlyi gyakorlatokat végeznem. És eddig is büszke voltam a nagyfiamra, hogy ilyen ügyes dolgokat csinál a lovon, nade most... A karemelések nem okoztak gondot és szerencsére R. megkímélt attól, hogy hátraforduljak, vagy fel kelljen térdeljem, de amikor előre kellett hajolni megsimizni a fülét, na, akkor erősen kapaszkodtam.
És mostmár csak szárat fogtam, és megtanultam megállítani a lovat. Kezdő lovasnak ez is öröm :)

És hogy Nándiról is essen szó, itt egy kép (amin épp nem figyel) Elől Nándi Angyalkával, mögötte Kata Csemetével (azt hiszem, mihamarabb meg kell tanítanom Nándit fotózni, ha azt akarom, hogy rólam is készüljön lovas kép)

2010. december 4., szombat

Bortúra

Ma megejtettük szokásos éves decemberi pincetúránkat Tállyán. Minden évben ilyentájt, karácsony előtt  elmegyünk a kedvenc pincészetünkben és feltankolunk a jó magyar tokaji borokból. (ha jól számoltak, össz-vissz 62 liter alkohollal a csomagtartóban távoztunk.)


Mikor először mentünk Tállyára, még nem ismertünk senkit, és mondhatni minden mindegy alapon választottunk. Vagyis mégse. Mentünk-mentünk, nézelődtünk, melyik ház, melyik pince lenne szimpatikus, hova térjünk be. És egyszer csak megláttunk egy Dudovics István Pincészete táblát. Ez volt az égi jel, amire vártunk, anyukám leénykori neve ugyanis Dudics, ami nagyon hasonlít a Dudovicsra. Bekopogtattunk. Kijött egy asszony, emlékszem elég morcos volt, és akkor azt gondoltam, nah, ide se jövünk többet. Aztán a férje, Pista bácsi lekísért minket a pincébe, és gyakorlatilag lehengerelt minket a modorával, beszélőkéjével, no és persze a boraival.
Ha valaki jó minőségű fehér bort szeretne inni, bátran ajánlom őket! Széles a kínálat, és baráti az ár, ahogy a fogadtatás is.

Idén anyu bevállalta Nándit és Csongit (szegény, jól ráhagytuk a két ördögfiókát, és bár tudom, hogy alig várja, hogy jól elkényeztesse megszeretgesse az unokáit, kicsit lelkiismeretfurdalásom volt, hogy leterheljük)  Én meg a Zurammal, apummal, nomeg Nimivel vállalkoztam a borfuvaros szerepére. Tállyán csatlakoztak hozzánk Zuram unokatestvérei a haverjuk társaságában. Amíg a nagyok pincéztek, mi Nimivel a kocsiban játszottunk, mire feljöttek, már el is aludt. Hazafelé Szerencsen megálltunk a Buffalo Billben ebédelni, csak mint mindig. Majd az ebéd után ismét nekivágtunk az útnak. Miután végigvettük a nótákat (kezdve a "Lányok a legényt jól megbecsüljétek" című örökbecsűtől a "Krasznahorka büszke váráig") mellettem-mögöttem sorra dőltek ki a pasik, Feldebrőnél már csak a rádióból szóltak a nóták. Persze mire hazaértünk, mindenki felébredt :-)

Jóbornak is kell a cégér, tartja a mondás, és itt most érthetjük szó szerint a jó bort. Itt az én kis ingyen reklámom! Saját tapasztalat alapján mindenkinek ajánlom őket (akár ránk is hivatkozhattok) Dudovics Péncészet, Tállya, Rózsa út 6.
Tel: 47/ 398-144,  20/ 5805213

2010. december 3., péntek

"Szaloncukor, csokoládé, jaj de jó..."

Zuram minap új oldalát villantotta meg (azért valljuk be, 15 éves ismerettség után zönmagában nagy szó):
Kiderült, hogy tud szaloncukrot csinálni! Méghozzá nem is akármilyet! Rumos-mazsolás-narancsos-nagyonfincsiset
Az alapreceptet itt találta, de módosította az összetevőket, az itthon fellelhető alapanyagok szerint. Tehát nekünk ez vált be:
Hozzávalók :
1/2 kg cukor, 1,5 dl víz, 10 dkg étcsokoládé, 5 dkg vaj, 10 dkg nagyon apróra vágott mazsola, 20 dkg darált dió, 10 dkg darált keksz (Győri Édes eredeti recepteset használt, ha valaki nem akarja annyira édesre, akkor jó a sima háztartási keksz is.) 1 narancs héja,  kb 3 teáskanál rumaroma
Mázhoz:
kb. 200 gr tortabevonó, 3 dkg vaj, ha szükséges, kicsi forró víz, ezeket gőz fölött összeolvasztjuk

Így készül:
A cukrot felforraljuk a vízzel. Akkor jó, ha kicsepegtetve már nem terül el. A tűzről levéve kevergetjük, amíg fehéredni nem kezdett, ekkor hozzáadjuk  a csokit és a vajat. Kicsit hűtjük, majd belekeverjük a többi hozzávalót, és összegyúrjuk.
Szaloncukrokat, korongokat vagy egyéb formákat alakítunk belőle, és az olvasztott tortabevonóba mártogatjuk, majd sütűpapírra tesszük, és hagyjuk hűlni. Ha megdermedt a csokimáz, be lehet csomagolni, mi olyan csillogós celofános, alus csomagolópapírba tekertük.

Próbáljátok ki, nagyon fini!


2010. december 2., csütörtök

Paralelepipedon és társai

Erről is akartam már korábban írni, de most kapóra jött az előző bejegyzés ("olyan kék, hogy már nagy") 

Szóval Nándi szereti a színeket, és nagyon jó ismeri őket. Előfordult, hogy (egyébként teljesen jogosan) kijavította az óvónénit, hogy az a szín nem rózsaszín, hanem ciklámen, émáskor meg pontosít, hogy az márpedig ibolyakék, élénkpiros, vagy mohazöld.
Emellett kiismeri magát a geometriában (még ha ő ezzel nincs is tisztában): felismeri a síkidomokat és testeket, megnevezi nemcsak a négyzetet, háromszöget, de a rombuszt, paralelogrammát, deltoidot, vagy a kúpot, gúlát is. A legújabb felfedezése pedig a paralelepipedon (gyengébb matekosok kedvéért az a 6 lapú test, aminek minden lapja paralelogramma)

Hát ilyen az én 5 és fél éves nagyfiam...

Fogalomzavar

Nándorom (aki egyébként nagyon otthon van színek és formák terén - erről majd egy köv. bejegyzést) nézi az egyik mesét (Dóra a felfedező), amiben az utat elzárta egy nagy kék plüssmackó (végülis...) Nándor reakciója:
-olyan kék, hogy már nagy...

2010. november 30., kedd

Rövidhírek Nimi házatájáról

1., Hétvégén kibújt a 4. foga.
2., Hétvégén kapaszkodva felállt, majd elengedte a "járássegítő" nevezetű harcijárművet (a Nagyok csak száguldósnak hívják), és pár másodpercre kapaszkodás nélkül, diadalittasan állt egyes egyedül. Majd ügyesen leült és mosolyogva körülnézett, ki látta az attrakciót.
3., Múltheti mérlegelés szerint 8700 gr és 70,5 cm.
4., Kisebbfajta birkózás veszi kezdetét minden egyes pelenkacserénél és erősen gondolkodom rajt, hogy szabadalmaztatom a hátul kapcsolódó eldobhatós pelust (ti. rögtön hasravágja magát, amint leszedem a pelenkát)

Éjjeli bagoly, Teszek-veszek-intézkedek, Fittipaldi, Éjjeli bagoly

A fenti szereposztásban mind én tündököltem egyhuszonnégyóra alatt. Az érdekes (???) szimmetria gondolom mindenkinek feltűnt.
No, de haladjunk csak szép sorjában.

Éjfélkor Nimi felsírt. Szokatlan ez tőle, bár az előző nap csak 1x aludt, ami még szokatlanabb tőle, így arra gondoltam (először), hogy kicsit megkavarodott és éjjel sem tud tisztességesen aludni. Rövid dajka-dajka után visszaaludt. Majd fél 2-kor ismét ébredt és a rövid dajka dajka után nem audt vissza. Így átmentünk éjjeli bagoly funkcióba, és lejöttünk. Sétálgattunk, számítógépeztünk, és minden olyan dolgot csináltunk, amit az ember nem szívesen csinál hajnal 2-kor. 4kor sikerült visszaaltatnom. 5 kor riadt Csongor, tápi, alvás, 6-kor Nimi, tápi, alvás, 7kor ébresztő, öltözés, reggeli, indulás.

A cudar éjszakát azonban pöpec délelőtt követte. Minden flottul ment. Komolyan, magam sem hittem el, de annyi mindent sikerült elintézni , ráadásul mindenhova időben értem, gyerekek is ügyesen viselkedtek. Pestről hazafelé elhoztam a Játéknettől a gyerekeknek rendelt karácsonyi ajándékokat, majd Ócsán elintéztem a kocsi papírjait, délután Nándiért az oviba, szépen lovagolt (hétfőn mennek R-ék az oviba lovagolni) Pestre befelé felvettem az elkészült művet, amin sopánkodtam a múltkor, és annyira, de annyira szép lett. Jóvanna, tudom, ne ájuljak el magamtól, de akkor is megérte piszmogni vele.
Szóval a sok pozitív dolog után átvillant az agyamon, hogy ennyi jó nem történhet egy nap. És akkor csatt. Megtörtem a kocsit. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentős. Vagy nem jelentős. Fogalmam sincs. A motorháztető horpadt, a lökhárító tört. A "belső szerveknek" semmi baja nem lett, kvázi karosszériás munka, vagy majd veszünk "kilóra bontóból", ahogy sógorom fogalmazott teljesen frappánsan. Csakhát a lelkiismeretfurdalás és a szégyen és a csalódottság megint ott van...
És hogy a kör bezáruljon, estére már erősen taknyosodott Nimi, így este 10-éjfélig csak kézben (puma-póz) volt hajlandó aludni. Bárhogy próbáltam letenni, hasra, hátra, ölben, vállon, hordozóba stb felriadt, sírt még jobban bedugult az orra. Éjfélkor aztán valami csoda folytán le tudtam tenni... 
Hát ilyen volt a tegnapi nap.


2010. november 29., hétfő

ÁTÍRTÁK!!!

Revidiálnom kell összes kijelentésemet okmányiroda ügyben.

Ócsán kérdés nélkül átírták gépjárművünk forgalmi engedélyét, és a törzskönyvet! Készségesek voltak, mosolygósak, még a rendszámtáblát se kellett levennem (bár tettem egy kísérletet): a hölgy a cudar időjárás ellenére kijött, lemosta a matricát és ragasztott újat. 

Nagyon boldog vagyok, hogy ezt az akadályt is legyőztük, sikeresen megoldottam még egy feladatot. (na, jó, abbahagyom az öntömjénezést, még mielőtt teljhesen meghatódom magamtól...)

2010. november 28., vasárnap

Mai lovaglás

Önző disznyó módon Nándi lovaglásáról csak egy összetett mondatot írok:

R. új tornaelemeket vezetett be Nándinál: teniszlabdával a kezében kellett egyensúlyoznia, egyik kezéből a másikba áttenni, elől, hátul, feje fölött stb.

Ésésésésésés önzőségem oka: ma én is lovagoltam!!! Régóta érett már a gondolat, csak hol bátorságom nem volt megkérdezni R-tól (igen, nekem ehhez is össze kell szedni a bátorságom minden morzsáját), aztán nem elég korán mentünk, aztán egyáltalán nem mentünk a tanyára. De most! Időben mentünk (sőt, meglehetősen korán - szegény R-t szerintem mi ébresztettük, így ő szabadkozott, hogy még nincsenek kinn a lovak, én meg mentegetőztem, hogy ilyen korán jöttünk - naja, ő mondta, hogy jöjjünk korábban, nem gondoltam, hogy a 9 helyett fél 9 ennyire korán lesz...) és Nándinak is volt türelme kivárni és alkalom is volt, meg ló is. Ló, nevezett Csemete, 14 éves pej kanca. 
Felültem rá (némi instruálás után egyedül, segítség nélkül - kezdetnek nem is rossz), beállítottuk a kengyelt (17-es, meg kell jegyeznem) és már mentünk is. És most vagyok bajban, hogyan írjam le az érzést. Aki lovagolt már, az tudja. aki meg még nem ült lovon, nehezen érti. Kicsit olyan, mintha az ember lassúrumbázna. Próbálja követni a lépéseket, először csak arra figyel, mit csinál a partner, aztán felveszi a ritmust, aztán a helyes tartásra összpontosít, majd az apró mozdulatokra. Remélem, eljutunk majd odáig is, hogy már nem a tánclépésekre figyelek, hanem csak úgy élvezem a táncot a lovaglást.
Mindenesetre ez fantasztikus élmény volt és persze kicsit bánom, hogy nem volt merszem előhozakodni a kérdéssel egy évvel ezelőtt R-nál. 

Még egy hét, és ha minden jól megy, újra nyeregbe szállok.


Nem rasszista, csak még kicsi

Nézzük a Robinsont a tv-ben, épp Péntek beszél Robinsonhoz.
Csongor kérdi: Apa, az kismajom?

2010. november 27., szombat

adventi készülődés

És szélsebesen közeleg a karácsony. Erre a héten döbbentem rá, mikoris Zuram kérdezte, hogy ugye most hétvégén már advent első vasárnapja?! Uramisten, tényleg, és én még nem néztem meg, kell-e valami az adventi koszorúhoz, és még idén nem is vettem karácsonyi díszt se (pedig aki ismeri, üvegdísz mániámat, az tudja, hogy az idén nagyon visszafogtam magam)
Elmaradásomat pótolandó, hazafelé beugrottunk a tescoba, ahol ez a mackó sírva könyörgött: vigyél haza, vigyél haza. Nem is tehettem mást. 

Ma pedig összeraktam az adventi koszorút is, ami idén a piros jegyében így néz ki:

A szalma alapra fenyőágakat ragasztottam ragasztópisztollyal. A kerámia télapót és a rénszarvast 100 ft-os boltban vettem, szintén ragasztópisztollyal, a masnik gombostűvel vannak rögzítve, a kunkori füzéreket (egy piros karácsnyfaboát áldoztam be) pedig csak igazítva lettek.

Az ajtódísz és az ablakdíszt is előkerestem, holnap felkerülnek méltó helyükre.

Mindenkinek kellemes adventi készülődést!

"Esik a hó, az első hó, az egész udvar csupa porcukor..."

...minek folyományaként:

1: reggel hétkor már az udvarra kellett kikísérnem a "nagyokat" (szerencsére Nándit még időben meg tudtam győzni arról, hogy az angyalkázáshoz még csöppet kevés hó esett)
2: rájöttem, hogy megint kesztyűt kell vennem a gyerekeknek, mert mindig csak fél pár van meg. Nem is értem, miért nem árulnak a boltban fél páras kesztyűket. Szerintem tuti biznisz
3: végre megint hólapátolhattam (igen, ÉN szeretek havat lapátolni)
4: az adventi készülődés is szépre sikeredett. Apropó, advent, erről írnom kell...


2010. november 25., csütörtök

Elveszve a bürökrácia útvesztőiben.

Hosszú bejegyzés következik, így mindenki készítsen maga mellé 3 napi hideg élelmet, gyengébb idegzetűek a vérnyomáscsökkentő gyógyszereket is.

Suzy akut szívbillentyűproblémákkal küzködött, így sürgős szívcserére volt szükség. A transzplantáció sikeres volt, már csak a papírmunka van hátra. Na, jó, nem leszek ennyire metaforikus: Suzukink dugattyúja eltörött, motorcsere megtörtént, jöhet a bürokrácia.


Ma elbattyogtam a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz  (nem tudom, miért hívja mindenki KPM-nek...) Papírokat benyújtom, mondom, hogy szemlére hoztam a motorcserés autómat. Bácsi értetlenkedik. Nah, mondom ez is jól kezdődik. Nem is értettem, mit nem ért, azt hittem, ez egy szokványos dolog, és ez a menete. Mindegy, végül arra jut, hogy menjek tovább a pénztárhoz, de mielőtt kifizetem, kérdezzem meg a másik kollégától, hogy rendben lesznek-e a papírok. Mert mint kiderült, ő csak annyit csinál, hogy kitölt egy kérelmet. Egy másik ember pénztáraz, egy harmadik számítógépre viszi az adatokat, egy sokadik fényképez, és összehasonlít, végül az előző kiadja a dokumentumokat. És végülis ha azt nézzük, ez egy flottul működő dolog. Ráadásul az ott dolgozók nagyon kedvesek voltak, ami meglepő, főleg úgy, hogy minden ügyfél kicsit ideges, mindenki várakozik, mindenki szeretne sorra kerülni. Persze nekem ott van még két eleven kicsi fiam, akik tettek róla, hogy előreengedjenek minket, és a kolléga is segítőkészen megsürgeti az ügyet. Ellenőrizték a motorszámot, a benyújtott papírokkal megegyezik, a Nap is kisütött, igazolásokat is megkaptuk, és jó hír: nem kell levizsgáztatni a járgányt, elég csak az okmányirodában átiratni a forgalmiban a motorszámot.

Üdvözült mosollyal az arcomon hagytam el a Mozaik utcát, és reményteli gondolatokkal a hajtottam Dabasra az okmányirodába. Bár időpontom nincsen, fogadnak,  Hölgy az ablaknál rövid várakozás után magához hivat - minek is emlegettem a szívgyógyszereket, ha minden ilyen jól megy?! Szóval, igazolnom kell a motor eredetét. 
Nézek bambán: Ott van az adás-vétel szerződés Ön előtt. És ott van egy EU-s pecsétes Suzuki emblémás kis könyv, amit a Suzuki szervízben adtak, a motor eredetiségét igazolandó. 
Hölgy: Igen, de abban nincs benne az eredeti autó alvázszáma. 
Én: Hát nem tudom. Igazság szerint én bevittem a Suzuki szervizbe az autómat, ők mondták, hogy eltört a dugattyú, és ki kell cserélni a motort. Én mondtam, hogy nosza, erre ők vettek egy motort, beszerelték, ma a Nemzeti Közlekedési Hatóság szemlézte, és azzal papírral OTT igazolják, hogy a motor száma megegyezik az EU pecséte papírral, tehát átíratható. 
Kis hatásszünetet tartottam, mert úgy éreztem, nagyon meggyőzően adtam elő a sok hivatal és intézmény nevét. A Hölgyet nem hatotta meg a dolog és közölte, hogy hozzak egy számlát, vagy adásvételi szerződést XY-tól*, hogy ő honnan szerezte a motort. És visszaadta papírjaimat, hogy így ő nem tudja átírni.

Ennél a pontnál éreztem azt, hogy igen, emiatt tart ott ez az ország, ahol tart. Mert mi vagyunk azok a balekok, akik jogkövető magyar állampolgárok akarnak lenni, és nem sufnimódra beszerelni** Márkaszervízbe megyünk, és legálisan veszünk egy motort. A szervíz beszereli, van hivatalos adásvételi szerződésünk, a  Nemzeti Közlekedési Hatóság pedig szemlén rendben találja a papírokat és a motort. És ezek után az Okmányiroda nem írja át***.

Csalódott vagyok...


  
----------------------------------------------------
*XY-tól vettük a donormotort

** merthogy felajánlotta egy vidéki márkaszervíz autószerelője, hogy van ott egy motor, ami passzol a mienkhez, feleannyiért beszereli, mint a bp-i. Nem lesz papír, naés??? Eladni nem akarjuk, ellenőrizni meg úgyse szokták.

*** hétfőn még teszek egy halvány kísérletet, hátha Ócsán átírják. Addig is csak remélem, ott még nem olvassák a blogot...


2010. november 24., szerda

Háttér

És nem tudom, hogy csináltam, de végre megint tudok hátteret beállítani. Kb 1 hónapja valamit elállítottam, és nem sikerült visszanyomigálni.

Vegyesfelvágott

Megint restanciám van. El vagyok maradva, mindig csak tervezgetem, mit kéne írni, és csak gyűlnek-gyűlnek a gondolatok, fotók.

Itt van pl ez, ami már másfél hete készült. (lovaglásban kevésbé jártasoknak: már nem kpaszkodót fog, hanem kantárt)

Aztán van egy ilyen képem is, 8 hós pucérkodós :

A fenti kép kapcsán készült, és akár jó is lehetett volna, ha kicsit több lett volna a fény, nem lett volna ilyen zajos.
És képem nincs, de teljesen elképedtem, mert az egyik orchideám 3 (azaz három) ágon hozza virágait! És Zita barátnémék jóvoltából már minden ablakomban 2 cserép virág van.

És Nimi mostanában ilyeneket csinál: szinte egész nap áll...

És múlt héten levágtam Nándi és Csongi haját. Csongiról van képem egyelőre:


És Nándor király lesz a karácsonyi ünnepségen. Vagy legalábbis az óvónéni szerint, mert a korábbi nem szereplésekből ítélve némakirályt fog alakítani (bár ugye a remény hal meg utoljára) Azt egyelőre nem tudjuk, pontosan melyik királyt alakítja majd, mert az óvó néni azt mondta, Gáspárt. Ideadta a szöveget, amin bekarikázta Menyhért szerepét, és ráírta, hogy Boldizsár... Szóval ezekután akár a Lear király is szóba jöhet, de holnap mindenképpen okosabbak leszünk.

És.. és... és... folytatom holnap...

2010. november 21., vasárnap

Számmisztika

Harmadszülöttemnek harmadik napja áttört a harmadik foga is. Mostmár háromszor olyan jól tud harapni.

2010. november 19., péntek

Kétségek közt vergődős bejegyzés...

...mert ilyen is van.

Nagy fába vágtam a fejszémet. Vagy lehet, hogy a fa nem túl nagy, csak az én fejszém kicsi... És idegesít, hogy bár hetek óta(!) piszmogok dolgozok rajta, nem haladok. Mert azt akarom, hogy nagyon szép legyen. És azt szeretném, hogy ne csak azért örüljön majd az, aki kapja, mert kap egy ajándékot, hanem azért is, mert tényleg tetszik neki. És én még nem érzem, hogy 100%-os lesz. És aggódok. Mert aggaszt, hogy nem készülök el időre. És az is, hogy nem lesz jó a felbontás, és zajos lesz az egész. És és és és és...

2010. november 15., hétfő

Felszereltség

A jó felszereltség minden téren fontos. Úgyis mint:
ABS

Légzsák

Szervókormány
Rendesen vezetett szervízkönyv
Nem szériatartozék, de jó, ha van bukósisak is:




Zserbó-szerűség

Szombaton végre vettem a bátorságot (Zuram nem kis biztatása kellett hozzá) és megsütöttem életem első zserbóját. Az eredmény nem lett annyira katasztrófális, hogy első-és-utolsó jelzővel illessem, jóllehet tökéletesre sem sikeredett. Nyika-dédi receptjét pontosan követve, kimérve, adagolva sem sikerült a csokimázat olyanra csinálni, hogy meg is dermedjen teljesen, és a tésztát sem sikerült kinyújtanom egyenletesre, itt-ott kicsit vastagabb lett (habár akkor örültem, hogy az előző rétegre rá tudtam varázsolni) 
DE! Az íze nagyon jó (tudjátok, ez a nem szép, de finom kategóriájú süti) És elfogyott, pedig egy egész nagy tepsit sütöttem. 
A titok nyitja persze most is az ügyes kukta-népség:
Ő nem tudta kivárni, amíg tésztához jut, így elszunnyadt:

2010. november 11., csütörtök

Nimród

(A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából)

A Nimród férfinév eredete bizonytalan, feltételezések szerint asszír eredetű és a jelentése: vadász. Régi magyar mondákban mint a magyarok ősapja, Hunor és Magor atyja szerepel, akit a középkori magyar történetírók teremtettek a Biblia alapján.
Gyakorisága: Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években (2006 óta) a 57-97. leggyakoribb férfinév.
Névnapok: február 3., április 28., augusztus 1., november 11.

Boldog névnapot Nimi!

Ember!

Nándi ember-ábrázolása 3 hónap alatt eszméletlen sokat fejlődött. Július legvégén voltunk 5 éves státuszvizsgálaton, amikor 2x is kar nélkül rajzolt embert (ha itthon rajzolt kart, az is karika volt, mint a hóembernek)
Na, ehhez képest kedd délután mutatja Nándi az alábbi rajzot, amit az oviban követett el:
Tekintsünk el nagyvonalúan attól az aprócska ténytől, hogy emberünk nyaka nem illeszkedik a testéhez. Nade van karja! Mit karja, ujjai!!! És a szájában fogak és a lábán nadrág és a szemében szemgolyó, meg pupilla, és van  szempillája és szemöldöke is!!!
És hogy még szebb legyen -számomra mindenképpen- a kép magát a Mestert ábrázolja :-)

2010. november 10., szerda

Cseppek nektek

Legalább ennyi haszna legyen az egész napi esőnek:

2010. november 8., hétfő

Szingularitás

Fürdőszobánk környékén kozmikus jelenségek történtek az elmúlt hetekben. Különböző tárgyak tűnnek el megmagyarázhatatlan körülmények között. Lába kélt pl Csabi érmekatalógusának, egy vadiúj, még bontatlan gyermekfogkrémnek, és egy tubus Chamomilla Vulgarisnak is. Először a szófogadatlan dedek (kevésbé cizelláltan: a büdös kölkök) valamelyikére gyanakodtam, de tartok tőle, hogy mégis Fekete lyukkal* állunk szemben. Egyelőre kivárunk, de ha tovább romlik a helyzet (ti. eltűnik a szennyes, a mosógép netán a mosdó is) jelentenem kell valamelyik csillagászati központnak.

* Wikipédia szerint: Fekete lyuk keletkezik akkor, ha egy véges tömeg a gravitációs összeomlásnak nevezett folyamat során egy kritikus értéknél kisebb térfogatba tömörül össze. Ekkor az anyag összehúzódását okozó gravitációs erő minden más anyagi erőnél nagyobb lesz, s az anyag egyetlen pontba húzódik össze. Ebben a pontban bizonyos fizikai mennyiségek (sűrűség, téridő-görbület) végtelenné válnak (lásd: gravitációs szingularitás). A szingularitást körülvevő térrészben a gravitáció olyan erős, hogy onnan sem anyag, sem fény nem szabadulhat ki. A lyuk elnevezés alatt nem a szokásos értelemben vett lyukat kell érteni, inkább a világűr egy részét, ami mindent elnyel, és ahonnan semmi nem tud visszatérni.

Tegnapi lovaglás

A tegnapi lovaglás kissé hektikusra sikeredett. 
Meglepően jó hangulata volt Nándinak, az sem zavarta, hogy várni kellett, mert kicsit később indultunk és sokan voltak előttünk. Kishíján felzabálta R. sütijét, közben bohóckodott, hogy ő a Sütiszörny* A napfényes jó kedvére akkor kezdtek gyülekezni a hiszti árnyfelhői, mikor kiderült, nem Winnetouval fog lovagolni. Oda se akart menni Angyalkához, úgy vittem oda ölben, de elég hamar megbarátkozott a gondolattal, igyekeztük meggyőzni, hogy milyen megértő, hiszen Wini betegeskedik, kímélni kell, ráadásul nem kell tornáznia, mert kimegyünk terepre nagykört sétálni. Ez volt az adu ász, egyből jobb kedve lett.
Aztán egyszer csak Angyalka megijedt valamitől és ugrott egy nagyot. Nándi ugyan megijedt, de nagyon ügyesen kapaszkodott, szerintem én simán leestem volna, bár nem is én járok 1 éve lovagolni. Dícsérgettük Nándit, megszidtuk Angyit (na, jó, ez utóbbit rábíztam R.-ra)
Sétálunk tovább, egyszercsak Angyalka elkezd forogni, és megint ugrik. Na, ekkor már én is megijedtem egy pillanatra, azt láttam, hogy Nándi jól tartja magát, csak attól féltem, hogy annyira megrémül, hogy leugrik, vagy le akar jönni. De semmi ilyesmi nem volt, bár azt motyogta, hogy megijedtem, de zokszó nélkül lovagolt vissza a karámhoz. Nagyon büszke voltam rá, hogy ösztönösen ilyen jól reagált, kapaszkodott, meg se moccant.
Kép nem készült, mert végig beszélgettünk R-val, így dokumentálni nem tudtam az eseményeket képileg.

Ma mikor az ovihoz értem délután, pont akkor szállt le Nándi a lóról, megintcsak Angyalkát ülte meg. Nem tudom, hogy R. tudatosan ültette-e rá (hogy ne legyen rossz emléke Nándinak), vagy csak így alakult. Kérdeztem Nándit, azt mondta, nem félt és most nem ugrált Angyi, és R. néni megdicsérte őt is és Angyit is.



*Sütiszörny a Sezám utca egyik alakja, aki csak sütit eszik, sütit rajzol, sütivel alszik stb.

Megették az egerek...

Én: Csongor, hol a zoknid már megint???
Csongor: Megették az egerek.
Én: Nem ették meg, csak megint levetted és eldobáltad!
Csongor: De mamiéknál megették!

A párbeszéd előzménye, hogy anyukám mindig ezt kérdezi, ha Csongi leveszi a zokniját: Hol a zoknim?Hol lehet? Megették az egerek?  Ami tulajdonképpen Osvát Erzsébet: Zsémbes Zsófi ébredése című könyv  kezdő sorai:
Hol a zoknim?
Hol lehet?
Megették az egerek?
Már mióta keresem.
Sehol, sehol nem lelem.
Ó, te bitang!
Megvagy végre!
Felmásztál a hintaszékre!
A cipőmre tettem pedig.
Milyen rosszul viselkedik!
Hát a cipőm, cipőm hol van?
Világgá ment nagy titokban?
Vagy csak bújócskázik velem?
Nosza, őt is kereshetem!
Megvan! Megvan!
El sem szaladt.
Itt kuksol, ni,
az ágy alatt.
Előkerült, de hogyan?!
Piszkosan és porosan!
Jaj a szoknyám,
rakott szoknyám!
Te is szégyent hozol csak rám!
A földön van a helyed?
Mondd, ki tette ezt veled?
A szél fújt le
vagy ki más?
Nem, nem, a szél nem hibás!
Még csak be sem surranhatott,
úgy bezárták az ablakot.
Szép szalagom ilyen gyűrött!
Ilyet többé el nem tűrök!
Mért nem mondta nekem senki,
a hajamból vegyelek ki?
Tűvé tettem szobám, ágyam,
amíg mindent megtaláltam.
Mit is tegyek?
Hova legyek?
Mennyi gondom van veletek,
ti mihasznák, rendetlenek!
Kivasalom szalagom.
Libeg-lobog hajamon.
Cipőm ragyog, mosolyog rám.
Leporolom rakott szoknyám.
Ennyi munka! Alig győzöm.
Csoda hát, ha zsörtölődöm?

2010. november 6., szombat

Ócsai láperdő

Egész délelőtt morogtam (ezúton köszönöm a zuramnak, hogy ilyen békésen tűrte) Sehogyse, semmi se volt jó. Aztán egyszercsak rájöttem. Mennem kell. erdőbe, mezőre, kirándulni, mászkálni, mindegy, csak menni. "...árkon-bokron által, háton hátizsákkal, menni-mendegélni, este hazatérni...", ahogy Kányádi Sándor írta.
Nem túlzás, ha azt állítom, hogy évekkel ezelőtt kinéztem ezt a geoládát. Persze leginkább a lustaságom miatt nem jutottam/tunk el odáig sose, pedig itt van tőlünk 10 percre. Igazából most se geocachingelni* mentem, bár reménykedtem benne, hogy kütyü nélkül, leírás alapján is megtalálom az odvas fát, amibe a kincset rejtő dobozkát eldugták. Ebbéli reményeim akkor foszlottak szerteszét, mikor megláttam, hogy minden 2. fa odvas volt...Így inkább csak végigmentem a tanösvényen, fotóztam, gyönyörködtem az őszi láperdőben és nem átallottam 1-2 helyen 50 méteren keresztül cipelni a babakocsit Nimistül, mert akkora volt a sár, hogy csak 1 nyomtávon lehetett közlekedni.
Kellett ez a séta a lelkemnek! Ha bárki erre jár, feltétlenül tegyen egy sétát az Ócsai láperdő Selyemréti tanösvényén.
Út
Bigyó-bogyó
Pad
Minyu és a fa
Őszi színek
Itt jól beletenyereltem a csalánba



* "A geocaching lényege, hogy egy jól lezárt ládikát a vállalkozó kedvű játékos elrejt egy általa kiszemelt, valamilyen szempont szerint megismerésre, felfedezésre érdemesnek ítélt helyen, és egy erre alkalmas GPS készülékkel a megfelelő módon rögzíti a rejtekhely (ez a "cache") pontos koordinátáit. Ezeket az adatokat kiteszi egy honlapra, ezzel mindenki számára elérhetővé válik és indulhat a GPS-es kincsvadászat. Maga a kincsesláda nem más, mint egy vízhatlanul záródó háztartási dobozka, amely elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne egy napló-füzet, egy kétnyelvű üzenet a megtalálónak (akár a véletlenül odatévedőnek is), egy íróeszköz és valami apró kis ajándék, ami a megtalálót illeti. Ebből persze az is következik, hogy a kincsvadásznak egy másik apró ajándékot kell magával vinnie, és a rejteket megtalálva a dobozban lévő tárggyal kicserélni, hogy a következő sikeres játékosnak se kelljen üres kézzel távoznia".