2013. január 30., szerda

Nem éppen szószátyár gyerek

Közel(ebb)i ismerőseink tudják, hogy nálunk nem nagyon jött be az a köznépi megállapítás, miszerint a második, harmadik, többedik gyerek mindent hamarabb csinál, hiszen a testvérektől van mit ellesni. Bár mozgásfejlődésben valóban hamar az élen járt (sietni kellett, ha utol akarta érni a bátyókat, vagy épp menekülni előlük), viszont még mindig alig beszél. Háromgyerekes anyukaként az ember már tudja, tapasztalja, hogy minden ded másként fejlődik, Csongi után (aki nagyon hamar nagyon sokat beszélt) mégis olyan furcsa, hogy még mindig csak szavakat mond, azt is sokszor kódolva vagy csak a saját nyelvén halandzsázik. Már arra is gondoltam, hogy a hallásával van gond (ennyit a rutinos anyuka dumáról), de végül ezt azért vetettem el, mert hármójuk közül ő énekli vissza a legtisztábban a dalokat, dallamokat. (tegnap este pl a Gringo Sztár Pálinka dalát kántálta: sá-já-já-já-jé, sá-já-já-já-jó) 
Zurammal már megállapítottuk, hogy ha Angliában élnénk, már valószínűleg beszélne, ugyanis angolul számol tízig (és ebből 7ig egészen érthető) és megnevezi angolul a green-red-blue színeket. Lehet, hogy a magyar nyelv összetettségével van gondja?
DE! Bizakodásra ad okot, hogy ma pl. 2 szót is kimondott nagyon szépen. Reggel, ahogy kiszálltunk a kocsiból, esett az eső. Felnézett homlokát ráncolva közölte, hogy hó. Nem, ez nem  új szó, ezt a múltkori nagy havazáskor* már megtanulta. Nem, Nimike, ez nem hó, hanem eső. Erre ő: etó. majd kisvártatva: ető. És az új tudomány egész délelőtt gyakorolta: kb 5 percenként mutatott az ablakra: ető.
A másik új szó egyébként az igen, amit eddig egy szimpla E hanggal mondott. 
Nos, ennyi. Majdcsak alakul a dolog és nem marad Kukabalázs. Igen, tudom, néhány hónap múlva lyukat beszél majd a hasunkba és nem hagy minket szóhoz jutni, legalább olyan szinten, mint a testvérei és akkor majd egy kis csendért fogok néma imákat mormolni, demost még nagyon várom, hogy mikor beszél már olyan igazán szépen.





* nagyon cuki volt: hatalmas pelyhekben hullott a hó, ahogy mentünk Nándiért. Először mély áhitattal mondta: hóó, hóóóóó. Majd hangolan kacagott, olyan igazi szívből jövően, ahogy a gyerekek tudnak örülni a hónak: hó-hó-hóóóóó. 

2013. január 20., vasárnap

Terepen is

Tegnap végre ismét lovagoltam (majd' fél éves kihagyás után) a Czirják tanyán.
Ezúttal Kincső, a 13 éves kanca nyergében. Nagyon jámbor állat, de kissé lusta. Legalábbis nekem igen erőteljesen noszogatnom kellett, nehezen bírtam indulásra.
A hosszú pihenőt meg is éreztem: az első 5 kör ügetés után már zsibbadt a bokám. Kb 10 kör után már nem éreztem, viszont mikor leszálltam a lóról (edzés után) az egész alsó lábszáram remegett. Ma olyan izomlázam van, hogy a Zuram egyfolytában röhög rajtam, hogy hogy megyek. Na, jó, nem is, csak néha mosolygott :) 
Leszámítva a tényt, hogy elég sokszor ritmus váltottam és rossz lábra ügettem, elég jól ment az edzés. Sőt, megkockáztatom, hogy a járóiskolázás jobban ment, mint nyáron!
És nagy örömömre Vivien (az új tréner)megkérdezte, lenne-e kedvem terepre menni kicsit. Hohó, naná, egyik nagy vágyam ez. Tényleg csak rövid ideig sétáltunk, de így is élveztem: baktatni a havas erdőben. Következő alkalomra viszont már ügetős terepezés ígért Vivien.

2013. január 17., csütörtök

Jelmezben

Hamarosan farsangolunk az oviban és az iskolában is, így időszerűvé vált feltenni az ilyenkor szokásos kérdésemet: ki, mi akar lenni farsangon. A válasz egybehangzó volt: PÓKEMBER. Futottam egy teljesen felesleges kört, hátha meggondolják magukat (minden második kisfiú az lesz, válasszunk valami egyedit, ami csak te leszel stb), de mivel annyira, de annyira ezt szerették volna, így beadtam a derekam, elvégre ez az ő farsangjuk, nekik kell jólérezni magukat, és ha ehhez feltétlenül pókember jelmez kell, hát legyen. 
Végül mégsem teljesen ugyanolyan ruhát rendeltünk (neeeem, pókemberes jelmez készítésére nem vállalkozom, annál olcsóbban egyszerűbben lehet rendelni) Nándi fekete, Csongi piros jelmezt kért.
A héten meg is érkezett és komolyan látnotok kellett volna az arcukat. Annyira örültek, Nándi eldobott mindent (kabátot, táskát), mikor meglátta és percekig csodálta, szorongatta, majd persze alig győzte kivárni, hogy kibontsam.
Csináltunk egy kosztümös főpróbát:
Azért, hogy ne legyen minden olyan egyszerű, a szemek helyét nagyobbra kell vágnom és Csongi nadrágját jelentősen fel kell hajtanom, vagy átalakítanom (a képen a dereka a hónaaljáig ér, de még így is tapossa az alját)
És ha már farsang, itt egy kis montázs a korábbi jelmezekről:
Részletes leírást a jelmezek készítéséről a kreatív blogomban találhatsz.

2013. január 14., hétfő

Sapkák nagyüzemben

Az utóbbi hetekben horgolgattam ezt-azt. Főleg sapikat és fotós kiegészítőket, persze leginkább ismerősöknek. A baglyos sapkák tuti favoritok lettek, de horgoltam virágos fejpántot, sapi-gatya párost és csíkos manósapit is, ezt direkt a karácsonyi fotózásaimhoz.

Ezt Rolinak és Olinak készítettem:
 
Kedvenc manósapijaim, két méretben:
 Ezek pedig fotós kellékek lettek (nem, nem mind magamnak :D 

Legutóbb pedig ezt a harci sisakot felnőtt méretben "megrendelésre" (a sisakrostély lehajtható, szükség esetén le is vehető):
 

2013. január 12., szombat

Mi a közös?

Na, ki tudja, mi a közös a "dormemúúúú" és a "bibibaaaa" kifejezésekben.
Hogy ne legyen álmatlan éjszakátok, elárulom:
-nagyjából az a két hét, mire rájöttem, hogy mit jelent. Az elsőt Nándi mondta a másodikat Nimi. De mindkettő ugyanazt a francia gyerekdalt jelenti, amit mi Jánosbácsiként szoktunk énekelni.
Kb egy hete intenzív francia nyelvtanfolyamot tartunk itthon. Ennek a kiejtésében már profi vagyok:


2013. január 7., hétfő

Lovakról

Most nézem, hogy július óta nem is írtam lovaglásról.
Először is a fiúkról: Csongikának még volt pár alkalom ovis lovaglás, most téli szünet van, de valószínűleg nem lesz több. Nagyon sajnálom, mert imádták a gyerekek, az óvó nénik elmondása alapján idén szinte minden kisgyerek járt lovagolni, és szent meggyőződésem, hogy nem csak az egyensúlyérzéküket és az izomzatukat fejleszti, hanem rengeteg területet. Igazság szerint ezt nálam sokkal okosabbak már összefoglalták (pl ITT) Szóval, a lényeg: lovaglás egyelőre nincs és lehet, hogy nem is lesz az oviban, máshol pedig egyelőre nem voltunk. Nándi nyár óta abszolút nem lovagolt, amit én nagyon sajnálok, egészen őszintén, ő nem annyira, a tanyára pl már nem annyira akart menni, ő nem volt annyira lelkes, mint Csongi.

Rólam: mivel hónapok óta nem ültem lovon, így erősen össze kell szednem magam, hogy emlékezzek, mikor, hogyan lovagoltam. Arról írtam legutóbb, hogy találtam egy új lovasfarmot, a Czirják tanyát, ahol rögtön az elején izgalmas feladatokat kaptam. Lelkesedésem később sem lankadt. Szinte minden héten más lovon ültem, Saida (13 éves kisbéri félvér kanca) után Patriot (4 éves akhal-tekini mén), Rasmus (22 éves trakehneni mén), Adonisz (19 éves holland herélt), majd ismét Saida és Adonisz következtek. Talán azért, mert Saidával már első alkalommal pozitív élményeim voltak, az ő kis tüzes stílusa, lendülete tetszett legjobban. Rasmussal, a tapasztalt, jámbor, gyermekeket egyébként nagyon szerető és óvó lóval egyszerűen nem tudtam zöldágra vergődni. Nem tudom szebben megfogalmazni, egyszerűen szívatott, nem indult, csak sétálgattunk, egyszerűen nem tudtam ügetésre bírni, majd az edzés felénél előkerült a pálca is, és gyakorlatilag ezt hallottam csak Nikitől (az edzőtől): csizma, pálca, csizma, pálca, határozottabban, csizma, csizma, még csizma. 
Rengeteget tanultam pl a díjlovaglás alapjait: átlóváltást, kiskört, 3 ívű kígyóvonalat, féllovardát stb és az utolsó edzésen elkezdtünk járóiskolázni is.
Niki, az ottani edző elment a tanyáról, folytatja tanulmányait, így szeptember óta nem is nagyon lovagoltam, talán csak 1x Pankánál Törökszentmiklóson.


2013. január 4., péntek

Családi

Óóóó, ez hogy maradhatott ki tegnap? Pedig az utóbbi idők egyik legjobb képe rólam - rólunk. Családi idill szüleimmel és nővéremmel.

2013. január 3., csütörtök

Idézéstől a kényszermunkáig

Mikor néhány hete (!) nővérem és párja elkezdte szervezni az esküvőjüket, először azt mondták, nem kell meghívó, úgyis már mindkettőjüknek ez a 2. házassága, meg egyébként is szűk, családi körben tartják, akit várnak, úgyis tudni fognak róla. Persze, nem hagyott nyugodni a dolog, ezért felajánlottam, hogy készíthetnék valami egyszerűt, vicceset, vagy nagyszerű giccseset, ahogy gondolják. Végül közösen ezt alkottuk (az alapot a neten találtam, de át kellett írni, volt benne némi stilisztikai hiba)

Természetesen mindenki névre-címére szóló és a gyanúsítottak által aláírt verziót kapott. Kicsit sajnálom, hogy az átadáskor nem voltam jelen, állítólag voltak komoly ijedtségek, mert ugye első ránézésre tényleg eléggé hasonlít egy idézésre, az ember meg hajlamos csak úgy átfutni a szavakon: idézés, összeesküvés, szemtanú stb.
A nagy napon mindenki csinosban, kedves kis szertartással a vádlottak padján végül összeesküdtek. Készült közös kép, amin majdnem mindenki rajta van:
Az időzítés egyébként nagyszerű volt (nyilván nem véletlen), így megúszták a szervezkedés egy részét, hiszen az étterem egyébként is szilveszteri mulatságot rendezett.
Az esküvő után átadtuk a kis nászajándékunkat. Bár megbeszéltük, hogy nem veszünk semmit, az ember ezt mégsem bírja ki, úgyhogy összeállítottam ezt a kis szeretetcsomagot.
Az alap ötletet szintén a neten találtam, és többféle verziót összegyúrva, kiegészítve a saját ötleteimmel készült el. Egy fa teafiltertartó dobozt vettem, amit bevontam színes papírral. Eredetileg az egészet decoupage-olni akartam, végül ilyen köztes megoldás maradt: az eljegyzésükkor készült fotót "megszkreppeltem" és kétoldalas ragasztóval rögzítettem. A tartalma: 
kulcs - hogy mindig nyitva legyen a szívetek egymás előtt
iránytű - hogy mindig megtaláljátok a helyes utat
dobókocka - vita esetén segít eldönteni kinek legyen igaza
óvszer - ha még nem akartok gyereket
óvszer gombostűvel átszúrva - ha már nagyon akartok gyereket
gyufa - hogy ébren tartsa a tűzhely melegét
tangabugyi - ha a férj nem akarja
algopirin - ha a feleség nem akarja
csoki - hogy édesek legyenek a hétköznapok
kaparós sorsjegy - ha már csak a vak szerencsében bíztok
tea - hogy sose legyetek fáradtak
pénz - állítólag nem boldogít, ha titeket sem, küldjétek vissza!

Vacsi után fotóztunk még kicsit. Mivel az étterem tele volt, az étterem melletti konditerembe mentünk, ahol jobb híján (az egyetlen szabad falfelületnél) egy szauna oldalában lőttünk pár képet.
És ha már fotózás, az egyik képet rögtön oldalba is foglaltam, a Cewe fórum heti kihívásának témája a szilveszter:
Felhasználtam köszönettel: Bóbita Design-Blue Bird, Anna Aspnes- LoopDaLoop

Hogy legvégül a "kényszermunka" se maradjon ki: a "násznép" egy hatalmas tortán osztozott, amit az ifjú párnak kellett felvágni:
 

2013. január 2., szerda

Niki, Zsolti, Zsoltika

Nikivel egy évfolyamra jártunk általános iskolában és nagyon jó barátnők voltunk. Kis cetlikre írogattunk leveleket, amit szünetben odaadtunk egymásnak, így leveleztünk anno. Ezért is örültem, mikor hívtak fotózni.

Készült kép apával...
...anyával (némi karizom erősítő gyakorlat közben): 
 
...és persze közösen is: 
Na, ki találja ki, melyik csapatnak szurkol a család?
És a kedvenc képem:

2013. január 1., kedd

BUÉK!!!

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánunk!