Szösszenet tegnap délutánról, valahol Magyarországon:
Főnök átkiabál a mellette lévő irodába: -Edit, a rajzpályázatra lehet még jelentkezni?
Titkárnő visszakiabál: -Arra, amelyiknek múlt héten lejárt a határideje?
Főnök: -Uhum!
Titkárnő: -Ha kellőképpen magas beosztásban dolgozik az édesapja, akkor még lehet :-) :-)
Advent első vasárnapja. A karácsonyi fotózások miatt én már hetek óta hangulatban vagyok, így a koszorút is megcsináltam már egy hete. Tavaly a karácsonyfás piros autó volt a középpontban (mennyit keresgéltem, mire találtam, idén meg mindenhol azt látom a polcokon) Idén a Maverick bekuckózott a hippokampuszomba (mondhatjuk azt is, hogy rákattantam), úgyhogy nagyon megörültem, mikor az Auchanban megtaláltam ezt a kicsit nyomi hóemberes repcsis dísz. Rá is írtam, hogy Dagger3, hogy egyértelmű utalás legyen a filmre, bár azt hiszem, ezt rajtam kívül nem sokan értették a családban.*
Egy régi mohás alapra tettem rá, így ezúttal piros-fehér-zöld klasszikus színekkel játszottam.
--------------------------------------------------
*a filmben 2 csapat indult támadásra, akiket Dagger-öknek neveztek el. Mondjuk utólag átkereszteltem Dagger 7-re, mert a Dagger 3 az ugye már foglalt, a csaj repülte.
A szokásosnál is izgalmasabb volt a pénteki Jövőre, Veled, Itt előadás. A 2. felvonás épp hogy elkezdődött, kb a 10. percnél jártunk (egyébként egy nagyon drámai jelenet előtt közvetlenül), amikor megszólalt a tűzriasztó. Úgy egy percig még folytatták a diskurzust, még bele is vették a szövegbe a zajt, majd kicsit kibillentek, (én is erősen gondolkodtam, hogy most futni kéne, vagy csak kivárni, mi lesz belőle), aztán Janza megszólalt: "na, szólok miszisz Csármörsznek, hogy csináljon valamit". Szabó P. még maradt a fotelben, eleresztett néhány poént ("ezt beállítom csengőhangnak"), közben a zongorista elkezdett játszani és tűzjelző hangját beépítette a dallamok közé. Kb egy perc után kijött az ügyelő és elmondta, hogy technikai problémák adódtak a szomszéd teremben, nincs tűz, de a protokoll szerint ki kell üríteni az épületet. (még jó, hogy nem a fürdőkádas jelenetnél voltak épp, szegények kapkodhatták volna magukra a rucikat)
Mindenki kivonult (páran vettük a bátorságot és kikértük a kabátot, ha már nincs tűz, legalább ne fagyjunk meg. Szegény ruhatáros néni azt hitte, haza akarunk menni, alig győztük nyugtatgatni). Kb 15 perc után visszatereltek minket a nézőtérre (ez ugye a Raktárszínházban van, szóval csak kb 100 emberről és kb 20-30 technikai személyzetről beszélünk) Megdicsértek minket, hogy ügyesen kivonultunk és az előadást a 2. felvonás elejétől újrakezdték. Itt persze jócskán beépítették az új szitut: a rendezés szerint Szabó P. ahogy bejön, belerúg egy üres whiskys üvegbe, ami végigpattog a lépcsőn, na, most szépen átlépte, aztán amíg korábban nagy lendülettel mellélocsolt egy fél üveg piát, azt most precízen beletöltötte a pohárba, a két szem nyugtató helyett az egész dobozt a szájába öntötte és hangosan elropogtatta (reméljük, csak szőlőcukor volt). Ekkor toppant be Janza és közölte, hogy "még jó, hogy nem is látszik rajtam a korom" * Vicceskedtek még egy kicsit, aztán persze komoly fordulatot vett a történet.
És volt megint "meleg vízó" és "BalaConnie nyár az Eperfesztiválon", és La Mancha lovagja, meg "Titánia bagzó macska", és a legviccesebb: mikor a végén átrendezik az őket megjelenítő párokat, Szabó P odamegy Pelle Viktorhoz, aki egyébként kísértetiesen hasonlít rá, és rászól: "ne vigyorogjon, látott már engem így örülni valaminek???" Na ezen szakadtam a röhögéstől...
Februárra van jegyem, szóval most tényleg Jövőre, veled....
....ja, nem, végül nem is :) De az est címe ettől függetlenül a "Szakíts, ha tudsz" volt.
Szóval az úgy volt, hogy a miklósi műv.ház kitette, hogy lesz ez az este Szulák Andreával, Szőlőskei Tímeával és Vadász Gáborral. Én meg mondtam a szüleimnek, hogy vegyenek nekem jegyet. Ők meg vettek. Meg még másik 8-at is, mert akkor hozták az ő baráti társaságukat.
Igazság szerint nem is színdarab volt ez, inkább egy szemtelenül rövid hakni, örökzöld slágerekkel és némi jókedvvel. Mikor lementek a színpadról, kicsit csalódott is voltam, mert egyébként jó volt a hangulat, de én többet vártam. Aztán visszatapsoltuk őket és az "Azért vannak a jóbarátokkal..." szépítettek (anyámékat meg is vették kilóra). A szeánsz utáni aláírós, fotózkodós kedves-közvetlen hangvétellel pedig nálam is pozitív irányba billent az este mérlege.
Manapság már mindennek van éjszakája (múzeumok, színházak, kutatók, még az erőműveknek is....), szóval a modern gyárak sem maradhatnak ki. Idén először a Rehau is benevezett, így 2 csoportban vártuk az érdeklődőket Újhartyánon.
Az előzetes regisztrációnál hamar betelt a létszám, 25-25 embert vártunk 16 és 19 órára. Két órás gyártúrát terveztünk, ez majdnem megfelel egy átlagos "benti" gyárlátogatásnak, amire a német kollégákat, üzleti partnereket szoktuk vinni. Igazából annyival egészült ki, hogy a kollégák előkészítettek már kész alkatrészeket, amiket megfoghattak, kézbe vehettek a vendégek, valamint sikerült kérnem a Mercedestől egy vadiúj GLC-t, (amit egyébként Németországban gyártanak) ehhez gyártunk most 2 hónapja lökhárítót, kerékjárati ívet, küszöböt és spoilert. A Mercisek egyébként nagyon rendesek és segítőkészek voltak, pedig az utolsó pillanatban zongoráztunk le mindent. Jöttek a kért időpontban, itt hagyták nekünk, hogy gyönyörködhessünk benne és vitték a megállapodás szerint. Nagy sikerélmény volt, hogy sikerült elintéznem az utolsó pillanatban.
Bevállaltam a "sajtfotós" szerepét is, pedig már megfogadtam korábban, hogy saját céges rendezvényen nem fotózok, mert rengeteg plusz munka van vele, amit nem látnak a kollégák, és egy szimpla köszönömmel el is lehet intézni. De a képek jól sikerültek, elégedett vagyok magammal.
Ma minden gyermekem mondott valami vicceset. Időrendi sorrendben a következőképpen:
1., Csongor: anya, a csípős ételeknek kosz ízük van...
2., Párbeszéd a kocsiban:
Én: -akkor most gyorsan írjál Rolibának, hogy nem mentek edzésre.
Csongi: -de hogyan írjam?
Nándi: -írd azt, hogy "Dikk Báttya, esik ez a gyászos eső, nem tudok edzeni more"
3., Nimróddal természettudományt ismétlünk:
-van a lombkorona, a cserje szint és a gyapot szint.
Díjugrató világkupát nézünk este a tv-ben. Pontosabban én nézem, mellettem Nimród fel-felpillant a tabletből, mikor szisszenek egyet. Bejön a Zuram. -Mit néztek?
Nimi lelkesen: -ilyen lóugrást...
Kis Római beszámoló után visszazökkenünk a jó öreg kerékvágásba egy régen várt előadással: Már tavaly azzal a címszóval halasztották 2 hónappal odébb, hogy "teljesen megújul". Eskü egész végig arra koncentráltam akkor, hogy mit újítottak benne - na, jó, ez nem igaz, végig élveztük az előadást, ami ugyanúgy lement, zéró változtatással. Akkor. Egy évig nem játszották, már tiszta stresszbe-vótam...Most viszont újra itt vannak nekünk ők négyen (hatan egyébként) és már előre beharangozták a változtatásokat: Bereczki újrarendezte, Szulák Andi nem játssza már Vegát, Hernádi Juditnak decembertől lesz váltótársa Janza Kata személyében. Úgyhogy a szokásosnál is jobban izgultunk, hogy milyen lesz ez az új verzió.
Első sor - imádom a színpad közelségét. Aztán jól a képünkbe kaptuk a sok-sok változást. A díszlet és a jelmezek teljesen újak. Ez utóbbiak nem is tetszettek. Szerintem semmitmondó, szedett-vedett. Ha a koncepció az volt, hogy 4 vadidegen nő találkozik, és emiatt nincs szükség "egységes" jelmezre, akkor szerintem hibás a koncepció, nekem zavarta a szimmetria érzékemet... Ha koncepció se volt, akkor még nagyobb a gond. Nekem hiányzott az első felvonásban a sok gyorsöltözés (mondjuk a szereplőknek valószínűleg nem), fura volt, hogy az első felvonást ugyanabban a cuccban tolták le. A 2. felvonásban volt kicsi öltözés. Nem sok, de legalább volt.
Egy kicsit szájbarágósabbra sikeredett a darab eleje, mindenkinek, hogy jól megértsük: a kerettörténet csak annyi, hogy 4 nő találkozik a plázában.
A dalok közül kimaradt pár nagy kedvenc és az újakat még szokni kell. Furcsák lettek a dalszövegek. Olyan kínlódósan megírt fajták. Lett viszont sok-sok új rock szám, ami lendületet ad, cserébe viszont egysíkúvá is válik tőle a darab eleje. És volt, olyan jelenet, aminek a hangulatát és dalát és szövegét is átvariálták, és a régi megható "anyukás" dal helyett lett egy furán összerakott, "púp_vagy_a_hátamon" stílusú dal, amit nem nagyon tudtam hova tenni (ezt a kocsiban is hosszan elemeztük Fannival, hogy mi lehetett a rendező célja.) Az utolsó számnál pedig csak remélem, hogy még nem ért össze, mert az a régi verzióban mérföldekkel jobb volt. (ehh, eddig jól lefikkantottam, pedig jóléreztük magunkat, istibizti annyit röhögtünk és még reggel is olyan jó kedvem volt az egész előadástól!)
Sütiosztás már nincs (lufi röptetés sincs), röplap-szórás lett helyette :)
Hernádi Judit nekem tegnap kicsit túl sok volt. A "sallang" ahogy Fanni fogalmazott. Ezek nélkül is nagyon vicces szokott lenni, most talán túltolta a biciklit* . Náray Erikának jót tett, hogy a szerepét kicsit "modernesítették" és nem annyira bepunnyadt feleség, hanem lázadó anyuka lett. Imádtam ezt a vonalat. És érdekes volt látni, ahogy az egyik számát meghagyták, de a hangulatát teljesen másmilyenre formálta: az eddig viccesen előadott dal most szomorú és magányos volt. Hihetetlen, hogy mennyivel mást és többet jelent ugyanaz a dalszöveg más ritmusban és más arccal párosítva. Falusi Mariann egyre természetesebb a színpadon. Neki is változott a depis száma, ez engem nem húzott be. Szeretem a jazz-es hangját és a régi depis szám tuti bőgés volt részemről, ez most nem annyira. A végére hagytam Tóth Enikőt, aki eddig nálam a gyenge láncszem volt. Eddig, hangsúlyozom, eddig. Aranyapám, a padlóról vakargattam össze az államat, hogy mit villantott a nőci. Olyan kisugárzása volt, mint még soha! Egyedül az ő jelmezét találták el, patent volt! Na és a szólója.... Zsepiért kiáltott. Ami persze akkor még a táskám mélyén lapult, mert nem gondoltam, hogy már ott az elején kelleni fog. Huhhh, még most is libabőrös leszek, ha belegondolok.
A közönség fantasztikus volt. A legtöbben szerintem most voltak először, mert a régi poénokon is nagy röhögések voltak és hatalmas vastapsot kaptak színészeink az előadás végén. Decemberre már van jegyünk, juhúúúú, alig várom Janzát :D :D
-----------------------------------
*mire ezt mind leírtam, épp helyzetjelentett Zsófi, aki ma nézte. Szerinte 2 bogyó Rivotrilt tolt Hernádi ma :D :D :D
Kaptok még néhány római-kirándulós scrap oldalt, aztán jönnek a színházazós bejegyzések megint :D
Az utolsó napunk Rómában gyakorlatilag szabad volt. Délután 5kor indult a busz a reptérre, így egy teljes napunk volt sétálgatni, megnézni még ezt-azt. Bea is csatlakozott hozzánk, így együtt buszoztunk a II. Victor Emanuel emlékműhöz. Nagy szerencsénk volt, mert pont nyitásra mentünk. Megmásztuk a sok-sok lépcsőt kívül, én felmentem a lifttel is a legtetejére, elképesztő látvány volt. Lefotóztam a fiúknak az Olimpiai stadiont is, csak hogy láthassuk, hogy fociznak a Lazio és az ASRoma focistái. Picit ücsörögtünk még, aztán elsétáltunk a Navonára, útbaejtettünk egy kis kertet és egy templomot is, már csak úgy megszokásból. A Navona téren ebédeltünk, kicsit boroztunk, fagyiztunk. Egészen varázslatos érzés volt a római haragszó közben semmit nem csinálni :)
Szombat délelőtt volt az utolsó befizetett fakultatív programunk. Tivoliba buszoztunk, ahol a Villa dEste parkját jártuk körül. A Villában egyébként múzeum "üzemel" Elizabet itt is elemében volt: felolvassa Shelley idézetét, majd megszólal: "te jó isten, mennyire maga alatt volt szerencsétlen..." Találkoztunk egy múzeumi galambbal is: "nézd már, kis aranyos de ronda vagy..", az egyik kiállítóteremben: "Ott van fenn a mennyezeten Zeusz, épp bankettoznak, szerintem ott van köztük a bíboros úr is." A parkozás után beszereztünk még néhány fontos ajándékot a bazárban és ettünk egy pizzaszeletet egy kis kiülős büfében.
Délután Rómában tettünk egy jó nagy sétát. 40-es busszal átmentünk a Temze Tevere túlpartjára majd leültünk egy sütire-kávéra-teára egy téren és megtaláltuk a botanikus kertet is. Egészen formás kis oázis ez, japán kerttel, bambusz ligettel, rózsa-dombbal. Klassz séta volt ez is.
