2019. szeptember 29., vasárnap

így jártak...

Azt mondták, elkapattam őket és rászoktak a jóra. Így fél nap helyettesítés nélküli kimenőn kénytelenek voltak kiírni a monitoromra:

2019. szeptember 25., szerda

Sportolnak

Legalább ők, ha én lusta is vagyok elmenni zumbázni, aerobikozni vagy lovagolni.

Szóval, megkezdődött az új foci idény, és ezzel együtt a Bozsik tornák is. Ahogy már írtam, Csongi U13-ba került fel és tegnap egy bíztató oklevéllel tért haza.




Nimród szeptembertől heti 2 alkalommal úszásra jár, egyelőre helyben, de ha a logisztika úgy hozza, Dabasra is átjárunk majd néha.



Nándor jelenleg nem aktív sportoló (a tanulásra koncetrál -muhahaha...

2019. szeptember 24., kedd

Japán búcsúztató

Ismét japánt búcsúztattunk, ezúttal az új helyen és nem annyira sok ember között, inkább csak családiasan.
Nem tartozom azok közé, akik szorosan és hosszú távon együtt dolgoztak Hayase sannal (egyébként is csak kb 2 havonta járt hozzánk a taiwani gyárból), így különösen megtisztelő volt, hogy meghívtak a búcsú buliba, amit a Tájfun biliárd "szalonban" tartottunk. Kis ajándékként egy Rubik kockával leptük meg, aminek minden oldalára felgravíroztunk (-tak a kollégák) egy-egy fontos jókívánságot. 


Rendeltük vacsit és tortát is, a szerencsésebbek alkoholt is ittak. Tortavágásról és a csoportról remekbeszabott kép (bal szélen TolmácsÁgink, a széken ül az ünnepelt, körülötte mérnökök, termelésvezetők, gyárigazgatónk)






2019. szeptember 23., hétfő

Cewe tali

Ilyenkor szoktam azt írni, hogy már nem is számoljuk, hányadik, de azért pontosan tudjuk, hogy ezúttal a 18.
Már nem annyira szakmázós, mint inkább dumcsizós, jót röhögős (a mostani fogyókúra kibeszélős is), de azért előkerültek a fotókönyvek és a betűtípusok, objektívek stb is.

2019. szeptember 22., vasárnap

Budapest by night

Nem tudom, hogy csak a vidéki jányságom, vagy hazafiasságom (esetleg szépérzékem), vagy ezek mind együtt teszik, de imádom kivilágított éjszakai Budapestet.
Ezúttal csak "kaputelefonnal", de muszáj voltam megállni a rakparton, mikor megláttam, hogy közeledik a Budapest nevű hajó is.

Kedvenc hidam, csak kutyafuttában, rakpart szélére húzódva, letekert ablakból.

És ilyet még nem láttam, mondjuk nem is sokszor mászkálok éjszaka Budapesten: a parlament fölött rengeteg madár repkedett. Sirályok, vagy galambok? Először azt hittem, valami tüzijáték, vagy kivetítős fényjáték. (az a sok kis fehér pötyi)


2019. szeptember 19., csütörtök

Színházban évadkezdtünk - Játszd újra, Sam

Isten látja lelkem, nem voltak elvárásaim. Komolyan. Aztán olyan semmilyen is volt. Szerintem. Az egészben a legjobb -a társaságom mellett- az utolsó 5 perc volt, a tapsrenddel együtt.
A társaság: a nagynéném :)



Sajgál Erika 3 perces jelenete levett a lábamról, és igazából Hegyi Barbara vitte a hátán a darabot. Kern András gyakorlatilag egy hangszínen, egy arccal tolta, ami még egy neurotikustól is kevés*. És sokszor éreztem, hogy nincsenek szinkronban a színészek. Vagy hamarabb válaszolt, mint kellett volna, és már lelőtte a poént, vagy elkésett. És ezt nem elsősorban a bejátszott Bogart-Kern hangra értem. Volt 2-3 vicces jelenet, egyik sem térdcsapkodós. Mondjuk a CiszJordánia: fél hanggal Jordánia felett az nagyon tetszett. Minden egyéb téren egyszernézős darab lett nálam. 


*és akkor ha már szóba került a kevés, vagy nem elég jó, akkor itt most kitérek másra is, mert erről az előadásról többet nemigen tudok írni. Szóval, minap (najó, már pár hete) egyik kedves ismerősöm kérdezte, hogy a Chicago után miért nem írtam arról, hogy Zsuzsi milyen volt Morton mamaként. Érdekes volt, feltűnt neki, talán azért, mert eddig mindig áradoztam, mostmeg csak úgy kimaradt. És akkor elmeséltem neki, hogy azért nem írtam, mert még régebben elhatároztam, hogy ha nem tetszik valaki az adott szerepben, akkor nem írok róla, mert lehet, hogy csak kifogtam egy vacak estét és egyébként brillírozik, meg különben is annyi munkát feccölnek bele a színészek, hogy jövök én ahhoz, hogy lehúzzam. Max a darab nem tetszik. Szóval, amellett, hogy a Chicago nem lett kedvencem, Zsuzsi sem hozta a formáját abban a szerepben egyszerűen kevésnek éreztem. (és mint "főrajongó", most az egyszer örülök, hogy nem olvassa a blogom) Nah, szóval legközelebb, ha valaki főszereplő kimarad a magasztalásból, az azért van, mert nem akarok róla rosszat írni. 

2019. szeptember 8., vasárnap

Bútorozunk

Említettem már, hogy lakásfelújítottunk és beterveztünk egy hálószoba bútor cserét is. Ez még nincskész, de remélhetőleg hamarosan hozok erről is képet

A kicsik szobájában is rendezkedtünk. Még a festés előtt noszogattam őket, hogy költözzenek külön, mi meg levonulnánk, de egyelőre közösködni akarnak, így tervezgettem egy bútorcserét, főleg, miután láttam, hogy Nimródnak milyen kevés helye van (ő amolyan kiterülősen alvós fajta, míg Csongor sokszor összekucorodik)

Hogy mindenki elférjen és jó sok tároló legyen, úgy terveztem, hogy veszünk/csináltatunk emelt ágyat, olyasmit, mint Nándié, ami alá betolható asztal, fiókok, szekrénykék stb mehet. Végül hirtelen felindulásból és gyorsan kellett cselekedni, mert Csongor ágya megadta magát és miután 2 éjszaka is csavarozni kellett, így a hétvégén legegyszerűbben elérhető megoldást választottam: elmentem az IKEÁba. Előtte persze méricskéltem és bútort tologattam, hogy tutira beférjen minden. A nagy játékpolc alsó részét így is beáldoztuk, de legalább elfért az íróasztal és az ágy alá plusz játéktárolót vettünk.



Nem vagyok rutinos IKEÁs (nem is annyira szeretem az ottani bútorokat, mert vagy túl rusztikus vagy túl minimál, leginkább fehér, mint a kórházban), de az ágyak összeszerelése egyáltalán nem volt nagy feladat, ráadásul ezek az ágyak színben is hasonlítanak a már meglévő szekrényekhez.

2019. szeptember 3., kedd

Elkezdődött...

...mármint a tanév. És tegnap.

8.a
5.a
3.a

Mindenkinek tartogat valami újdonságot: Nándi most 8.-os, iskolaválasztás előtt vagyunk. Csongor most 5.-es, felső tagozat, új iskola(épület), új tanárok. Nimród tanító nénije év közben valószínűleg nyugdíjba megy (viszont új tanító nem érkezett az iskolába -senki nem jelentkezett a meghirdetett helyekre)

Pakkok indulásra készen:

a nagyok már csak így civilben :)

a kicsi ünneplőben, optimistán

Mindenkinek jó tanulást, szép élményeket, kitartást kívánok.

2019. szeptember 2., hétfő

Nyár

A nyári szabadságolásokat idén nagyon nem jól terveztem és szerveztem, de hát ez van, jövőre ügyesebb leszek. 

A fiúk 3x1 hetet töltöttek Miklóson, ebben volt régésztábor és vizimanó tábor is, nameg sok egyéb izgalmasság, érdekesség.








Volt olyan hét, amikor a kicsik az inárcsi művházas napközis táborban voltak (bicajtúrákkal, strandolással, kirándulásokkal telt a hét), Nándi pedig otthon egyedül, jól érezte magát.



Ezen a nyáron sok időt töltöttek apájukkal, ezekről nincs kép, mert külön programot nem nagyon szerveztek, inkább csak otthon együtt voltak (ilyen is kell)

És ahogy már beszámoltam idén külföldre is eljutottunk a gyerekekkel, sok-sok élménnyel gazdagodtunk Törökországban (részletes utileírás itt: https://minyuka.blogspot.com/2019/08/hurra-nyaraltunk.html)

Egy rövidke napra lenéztünk a Balcsira is.





Néhány napot én is voltam szabin, a szokásos programokkal ütöttük el az időt: mozi, Meki, játszóház, iskolakezdési bevásárlás. De újdonságként kipróbáltuk a Ruminis szabadulószobát is, amiről írtam már.

Az utolsó szabad munkanapon pedig ellátogattunk a Nádas Pihenőparkba. Igazság szerint munkakapcsolat révén  jutottunk el (a szálloda részbe szoktunk szobát foglalni a német kollégáknak). Nagyon szép helyen, elég távol Budapesttől, de pont közel a reptérhez, hogy én a leszálló repcsikben is tudjak gyönyörködni. Először kalandparkoztunk (mondjuk Nimi a 2. pálya után feladta, Nándi meg ki se próbálta, tehát inkább úgy fogalmaznék, hogy néztük, ahogy Csongi kalandparkozik)




Utána a két kicsi kifulladásig csúszdázott, Nándi inkább a kacsákat szelidítette én meg úszkáltam és pihentem egy kicsit. Pompás hely, családosoknak is ajánlom (ez itt a reklám helye :) https://nadaspihenopark.hu/hu/nadas-szabadidopark)