Fodrászolós-fogorvosos-szabadulós-mozizós

 A héten én vagyok szabin a srácokkal, ilyenkor általában aktívan telik a hét. Hétfőn szabaduló szobáztunk a Mistique-roomnál. Először a Fáraók kincsét kerestük meg. Szerintem elég jól boldogultunk, bár rengeteg kulcs és lakat volt, szerintem több, mint az átlag. Ezután jött a sógun, ami jól kezdődött, de a végére teljesen elfáradtunk. Bár tavaly is csináltunk dupla szabadulást és akkor nem volt ilyen gond. Most az egyik feladat teljesen kifogott rajtunk, lélekben fel is adtuk kicsit, mire Csongi kikockázta a megoldást.

 

A héten FogAdrinál is jártunk és fodrásznál is (igen, nálunk ez is program, főleg, hogy Csongi most először ült fodrász-szék. Szerintem nagyon szuper lett!) és szerdán megnéztük az új Minyonok filmet is.

A hétvége is tartogat izgalmas programokat, de erről majd később :)

Scrap oldalak

 Júliusban kicsit kevesebbet scrapbookoztam és egy csomót már meg is mutattam, úgyhogy most jöjjön a "maradék":

Szakadt (tépett elemet kellett használni. De lehet, hogy a szívük is megszakadt, miközben kavargatták a lekvárt...)

U betűvel: U16. Újabb oldalpár készült el a családi fotókönyvhöz. Ez már 2022-es!

Elfoglalt:  A császárok nagyon elfoglaltak. A színészek is. De cuki volt és nagyon örült neki, hogy lerohantam (vagy tényleg zseniális színész és úgy tett, mintha örülne) Orth Péter kimaradt a múltkori aláírás-gyűjteményemből, most bepótoltuk.

Csobbanás: a fiúk csúszdaparkoztak (én még idén nem jutottam medencepartra)

Tájkép: nyomokban tájképet tartalmaz. Színházba menet hajókáztunk júniusban.

Millió apróság: szabályos alakzattal és millió apróságot kellett oldalra rakni 1 db fotóval.

Elisabeth-el Szigeteltünk

Mit is mondhatnék így a sokadik alkalommal: zseniális volt. Az Elisabeth a Margitszigeten is tarolt. Fantasztikus. Megunhatatlan.... Na, jó, nem ússzátok meg ennyivel, muszáj róla sokat írnom.

Mondjuk ez a fotó inkább ijesztő rólam, de nagyvigyorgós-tapsolós-színpados, úgyhogy nagyon én vagyok :) De tesóm milyen jól néz ki!

Szóval ott tartottam, hogy szepegett a hátsónk az eső miatt, de mikor vége lett a kulisszajárásnak és elkezdtek beénekelni, akkor már felszakadozott a felhőzet.

A hangzás pompás volt (a Mozart! után aggódtam emiatt) a fények világosban is látszottak, kicsit sok volt néha a füstgép, de gyorsan oszlott is. Néha úgy éreztem, rohannak a jelenetekkel, még ki sem ért a színből az egyik csapat, már benn volt a következő, de lehet, hogy csak azért gondoltam így, mert szerettem volna még kiélvezni az előző jelenetet.

Őfelsége Koltai-Nagy Halál Balázs hozta a mindenkori remek formáját. Pontos-precíz, kár hogy a távolság miatt most nem láttuk a meglepett szemöldök húzogatását a darab közepén és az elvarázsolt szerelmes arcát a legvégén. Polyák Lillának is kijöttek a kritikus magas hangok, és bár egyszer egészen biztosan rosszul lépett be az énekkel, de olyan szépen belesimult a zenekari hangzásba, hogy szerintem csak az vette észre, aki sokadjára hallotta. Tetszett, hogy Kovács Gyopár is be tudta játszani a nagy teret. Marcz Fruzsina pedig lenyűgözött. Szerintem most találta meg Zsófia hangját igazán, pompás, erőteljesen és lehengerlően szólt! Varga-Huszti Rudolf Máté most is zseniálisan szenvedett, cukik, ahogy a tapsrendnél lepacsiznak a kicsi-Rudolffal. Szemenyei Luigi lazán, de szívvel-lélekkel vitte hátán a darabot és imádtam Szabó Dorottyát leginkább Frau Wolf miatt, de Helene-ként is meggyőzően ordított! És nem hagyhatom szó nélkül Kaiser Orth Péter Franz Joseph-et sem, aki nemcsak kisfiús odaadásával és egyetlen önálló döntésével (hogy Sisit kéri meg Helene helyett) lopta magát szívembe, hanem mert érzékenyen játszott mind prózában, mind énekben és ez ilyen messziről (14. sor a szigeten) is átjött.

Így volt. Szép volt. Aki nem hiszi, járjon utána. (pszt: utolsó előadások Kecskeméten szeptember 23-25ig)

Kicsit troll, de jópofa

 Az úgy esett, hogy pont olyan keretbe álltunk, amiről előadásfotó is van (nem direkt egyébként). Kitúrtuk szegény Ferenc Jóskát...

Szigetelés előtti kulisszajárás

Tavasszal azt mondtam Zsófinak, hogy legközelebb már csak akkor akarom nézni az Elisabethet, ha a Bori Réka-Kovács Gyopár páros lesz Sissi, mert ezt a felállást még nem sikerült elcsípni. Aztán július közepén teljesen bepánikoltam (egyébként nem. Na, jó egy kicsit), hogy nincs is színházjegyem júliusra és az Elisabethen kívül nem találok semmi izgiset, vagy ha van, akkor az a világvégén vagy nem jó időpontban (jááááj, azért a 29-i Tied a világért Nyíregyházán még sajog a szívem). Úgyhogy hosszas rábeszélés után (kb így: jösz? igen! jó!) vettem is 3 db jegyet szombatra a Margit-szigetre, tesómnak, barátnőjének és magamnak. Másnap kitették, hogy kulisszajárásra is be lehet fizetni. Naná, hogy arra is vettem jegyet és mikor csütörtök hajnalban felriadtam a kutyaugatásra (az a büdös dög Luigi rendszerint ilyenkor kommunikál ahelyett, hogy aludna) egyfolytában ezen kerregett az agyam, hogy milyen lesz, hogy fog szólni, nagyon messze ülünk-e a színpadtól, mikor induljunk stb, szóval nagyon vártam.

Szombat délután aztán újabb pánik: egész heti 40+ fok után persze mikor jön a hidegfront - szombat este... 7-kor kezdődött a backstage látogatás, 18:50-kor még szakadt az eső és a Margitszigeti Szabadtéri színpad igazgatónője azt mondta, még nem tudják, mire készüljenek. Merthogy programkiírás alapján 1 órát várhatnak a kezdéssel, hogy esőnapot hirdessenek, de a darab hosszúsága és a Margit-szigeti "csendrendelet" miatt max 5-10 percet tudnak várni, hogy 11-re befejezzék. Szóval izgisen indultunk neki.

A kulissza járás nagy élmény volt, még ha le is maradtunk Őfelségéről (épp a haját fújták :D :D :D ) - bocsi Judit...  és nyunyi voltam és nem mentem oda az elején Szabó Dorottyához, viszont Orth Pétert most sikerült épp zoknihúzás közben elcsípni egy aláírásra (Szegény Ferenc Jóska, még öltözni se hagyják... de nagyon cuki volt egyébként)

Felmehettünk a díszletbe, imádtam megtaperolni, átmenni az ajtón, magamban eldúdolni a "Hogyha kell egy táncot" lépcsőn felfelé menet és igazából csak úgy ott lenni.

Nahát ilyen sok-sok élménnyel vágtunk neki az előadásnak :) Folyt.köv.

Még mindig...

Eszembe jutott valamelyik délután (emlegettem a cégnél "megérzések" kapcsán) és írtam neki, hogy gondoltam rá (egyébként teljesen más fórumon, mint ahogy eddig tartottuk a kapcsolatot) és visszaírt, hogy ő is gondolt rám és milyen fura, hogy így jelentkezek, mert a korábbi csatornákat már nem is használja. 

És akkor szó szót követett és pikk-pakk már mentem is hozzájuk, és a beszélgetést kb ott folytattuk, ahol évekkel ezelőtt abbahagytuk. Nekem nagyon hiányzott. Kell még ilyen. 

Scrap oldalak

 Ezeket még nem mutattam itt...

Szimpla (szimpla birsalmaleves kompótból, pirított szotyimaggal...nyamiii..)

Nyüzsgő (nyüzsgő márciusunk volt és itt a "kimaradt" képek vannak csak, avagy fotókönyv oldal a scrap oldalban):

Üde (friss, üde limonádém):

Között (virágok között. Én.):

Homokos (szintén én. az Atlanti óceán homokos tengerpartján, 2001. októberében)

Perzselő (perzselő tűz-zsonglőrökkel, kölcsön képekkel):

Legjobb (legjobb szülinapos-utazós élmény Portóban)

Akkor és most

 Imádom az akkor és most fotókat, vicces újra"alkotni" a régi emlékeket. És persze van úgy, hogy azt az egyszeri pillanatot már soha nem lehet megörökíteni, mert ott, akkor minden csillag úgy állt, ahogy az kell. De azért próbálkoztunk tegnap:

Mert szép vagyok!

 Kaptam ma egy megtisztelő felkérést a német anyavállalat marketing igazgatójától. A cég honlapját és egyben marketing koncepcióját újratervezik és az eddigi stock fotókat lecserélik valódi Rehau-s kollégák fotójára és erre a projektre minden cégtől 3 embert delegáltak. A feladat - amennyiben elvállalom - hogy modellt álljak/üljek a fotózáshoz, ehhez profi sminkes, fodrász és fotós is érkezik majd a céghez, valamint készül egy rövid promo videó is, amiben ÉN, mint a cég arca fogok szerepelni. Állítólag nagyon jó benyomást tettem a múltheti igazgatósági tanácsos látogatáson a marketing igazgató kolléganőre. 

Szerintem csak szimplán szép vagyok  😜😆😁