BUÉK

Boldogat, szépet, egészségeset, gazdagot, vidámat, ölelőset, találkozósat, sikereset, pihenőset, de azért aktívat mindenkinek!

Gyerekszáj - énekel

Csongor karácsony után még hangulatban van. Énekli a "Szívünk rég idevár" kezdetűt, majd a 2. verzénél beújít:
-Halkan reccsen anyám...

Színházban - újra hormonálisan

Tudtam, hogy tetszeni fog anyunak is, de abban nem voltam biztos, hogy velem kell ezt megnéznie. Fogalmam sincs, miért gondoltam ezt, mert mindketten nagyon jól szórakoztunk. A Menopauza nála is betalált én meg nyolcadjára is imádtam! (mondjuk ezzel a rendezéssel és ezzel a dalokkal nekem is csak a 2, szóval nem volt nagy előnyöm)

Írtam múltkor, hogy Janza Kata is beszáll a buliba Hernádi Judit váltótársaként. Gyorsan vettem is rá jegyet, de végül nem tudtam elmenni, Zsófi viszont beszámolt róla, úgyhogy alig vártam, hogy decemberben láthassam én is. Szinte végig őt figyeltem. Nagyon jól állt neki ez a szerep, nem volt annyira Rivotril-os, mint Hernádi szokott lenni, mondjuk a "dildós" számnál (upsz, de tényleg arról szól) nem is annyira volt meghökkentő és ütős a rendőrnőcis jelmezben, mint Hernádi szokott lenni. Cserébe viszont még kissé megfázva is bombajól énekelt és az a visszaemlékezős szám, aminél összenéztünk a múltkor Fannival, hogy kár volt lecserélni, na, az neki nem volt kihívás szerintem. 

Szőlőskei Tímea eszméletlen jól tolta, az "anya_bevadul" száma különösen tetszett, kicsit magaménak is éreztem :) 

Kicsit talán jobban össze is értek a gondolatok és a jelenetek a színpadon, bár még mindig azt éreztem, hogy néha csapong, elkezdenek egy gondolatmenetet, aztán hirtelen váltunk egy másik problémára. ("egyik mániából a másik depresszióba") De mindegyis, ezt lehet, hogy csak én érzem így a másik rendezés miatt.  

Egyébként az "anyukámmal telefonálok" szám végét vagy átírták, vagy máshogy éneklik, vagy én nem jól figyeltem a végét, de nekem most határozottan pozitív kicsengése lett, "köszönöm, hogy élek" refrénnel. Komolyan máshogy emlékszek rá, és így most sokkal jobban is tetszett.

Az év utolsó színházazása tehát szuper volt, alig várom, hogy jövőre újra megnézzem, már legalább 3 embernek megígértem, hogy elmegyünk együtt.  :) 

Boldogat, szépet mindenkinek!

Adventi időszakban hagyományosan képeslapot küldünk egymásnak. Bár egyre fogyó létszámban, de igen, még mindig hagyományos királyi postával. Idén úgy döntöttem, a gyerekek fotói helyett Mav kerül a lapra. A kölkök egyébként sem szeretnek fotózkodni, külön engedélyt kell kérnem minden ilyesmire. Mondjuk lehet, hogy Tom-tól is kellett volna...Ezzel a kis lappal kívánok mindenkinek nagyon boldog karácsonyt!

 És jöjjenek az adventi hangulatú scrap oldalak:

Jelmezes főpróbát tartottunk Nimivel:

Kicsit megkopott a mintája a pulcsimnak, így feltuningoltam glitteres ragasztóval:

Mikulás partis összefoglaló

Főszerepben még mindig a pulcsik:

Recept: bár idén nem csináltunk...

Karácsonyfa: a céges fát idén nem én díszítettem, de az első díszt én raktam rá :) 

Színházban - újra Kőszívű

 A szombati napot mégsem mertem bevállalni színházazásra, mert közbejött egy családi ebéd és egy céges parti, így a jegyet elcseréltem vasárnapra. De jelezték az egyesülettől, hogy vasárnap délután futsal meccs és számítanának rám fuvar ügyben. Csabi bevállalta volna, de mivel kitették a kecskemétiek, hogy a pénteki előadást Polyák Lilla helyett Marcz Fruzsina játssza (ráadásul Ödönt is a másik szereposztás), így gyorsan vettem jegyet inkább péntekre, ráadásul az 1. sorba sikerült szereznem.

Nagyon kíváncsi voltam Marcz Fruzsinára, mert ő mindig elmondja, hogy prózai színész, és az Elisabethben szerintem fantasztikus volt, de látva és hallva a Kőszívűben Polyák Lillát azért voltak kétségeim. Az első néhány dalnál még éreztem némi bizonytalanságot, de az "Ezután" című számnál olyan betyárosan jól énekeltek Adorjáni Bálinttal (Ridegváry), hogy csak pilláztam, a "Kőbe vésve" című szólójánál meg már azon gondolkodtam, hogy a hangmérnökök vajon tudják-e úgy manipulálni a hangszínt, pontosságot a színházban, hogy ennyire szépen szóljon. Gyönyörű volt!!!* És előjött belőle a prózai színész: olyan arcai voltak, amiket Polyák Lillától nem láttam, eszméletlen jól érzékeltette a darab elején a fiatal özvegy felszabadulását, hiszen "az ő szíve nincs kőből" és az összetört anya is hihetőbb volt tőle a darab végén.

Juhász Leventét már láttam párszor színpadon, mindig olyan darabokban, ahol ő szerezte a zenét is. Most először éreztem, hogy mennyire jól áll neki a szerep, talán most volt benne először drámaiság is. Pontosan énekelt, pompásan játszott!

A másik két Baradlay fivér is beérett a szerepre. Mostmár nem éreztem, hogy Richárd és Ödön színészeit felcserélném: utóbbit játszó Orth Péter ledobta a görcsösen-laza-vagyok láncokat és übercuki módon, már szinte fesztelenül játszott. (visszautasítom azokat a vádakat, miszerint ezt csak azért gondolom így, mert első sorból nézhettem csupasz felsőtestét)   

Ismét lenyűgöző volt, ismét imádtam, ismét csak ajánlani tudom mindenkinek! Májusban megnézzük egy "pesti" szereposztással az Erkelben, ugyanezzel a rendezéssel. Nagyon kíváncsi vagyok arra is!

--------------------------------------------------
*ne rontsátok el boldogságom, ha ez mégis a hangmérnökök érdeme volt, néha jobb nem tudni az ilyesmiről. Bár azt gondolom, színházi falak között ez nem annyira kivitelezhető, mint egy stúdióban.

Céges parti - én szerveztem

Azt hiszem, említettem már, hogy ez az évvége nagyon hajtós lett a cégnél. Nem tudom, hogy az elődöm hogy csinálta, illetve tudom: legutóbb, mikor karácsonyi buli volt, nem 450-en dolgoztak a cégnél, hanem 150-en, és nem kellett szerveznie mikulás bulit és nem ő csinálta az ajándékosztást sem és még az is lehet, hogy a karácsonyi partit is a HR szervezte... Jól érzitek az enyhe keserűséget a sorok között, mert bár a végére azt mondtam, megérte a kisebb idegösszeroppanás és nyilván felálltam és megcsináltam, de azért jövőre szervezze az, akinek hét anyja van...

Szóval, mikulásváró partiról meséltem, most kanyarodok a felnőtt részlegre. 17-ét jelölte ki a vezetőség a buli időpontjának. Helyszín témában túl sok választásunk nem volt, mert a környéken kevés a viszonylag nagy befogadóképességű rendezvényterem. A Gagarin rendezvényházban épp elfértünk, kicsit szűkösen, de végülis 325 ember le tudott ülni. Igen, ennyi lett a végső létszám. Az utolsó 1 hét gyakorlatilag a buszos táblák módosítgatásával telt el, első körben néhány mérnök szellemi képességét is meghaladta az excel táblám (a jövök: igen/nem, buszt kérek oda: igen/nem, busz kérek vissza 22 órakor: igen/nem, buszt kérek vissza 01:00-kor igen/nem) és már csak röhögni tudtam, mikor péntek délután 14:30kor még jelentkezett 3 kolléga, hogy akkor ők is jönnének (a jelentkezési határidőt pont 7 nappal lépve túl) Mondtam nekik, hogy az a baromi nagy mázlitok, hogy 3 terítékkel direkt többet kértem....

A buszos táblához még annyit, hogy 12 irányból/vonalon jöttek buszaink, és senki nem maradt le, ez már önmagában is jó hír volt. 

Az előkészületekhez tartozott, hogy a HR vezetőnk kérésére kis ajándékkal kedveskedtünk a parti-résztvevőknek. A marketinges cég, akivel dolgozni szoktunk nem volt túlzottan elemében, nem tudták (akarták?)  megoldani  költséghatékony, jelképes, de Rehaus, karácsonyos "bigyó" kategóriát, így végül én találtam ki és oldottam meg: a Rehaus gumimacikhoz vettem fa karácsonyfa díszeket, egyébként tök olcsón és szerintem tök cukik lettek. Úgy megörültem, mikor megláttam a kínais boltban. Péntek délelőtt pedig nekiálltam ragasztgatni némi Bublé-val zenei aláfestve. Készült egy hasonló kép 2016-ban, mondjuk akkor 120 emberre szerveztünk karácsonyi partit és volt segítségem, mostmeg 325-re és egyedül toltam nagyrészt. (volt most is kis segítségem egyébként, Maggie készítette a plakátot és az elején becsatlakozott a buszos táblázatba is)

2016:

2022: 

Karácsonyi partit szervezni egyébként nettó szívás: amellett, hogy ezer dologra kell figyelni, neked észnél kell lenni egész este. 2 komolyabb elhajlás volt (nem részemről nyilván) + még vagy 10 kisebb koordinációs és beszédtechnikai problémával  küzdő kolléga, de százalékos arányban szerintem jók voltunk, mentőt nem kellett hívni és bunyó sem volt. (ezen azért aggódtam, mert 2-3 hete piálás nélkül is összeverekedett két férfiember a termelésben. Mondjuk ők azóta már nem dolgoznak a cégnél)

Főnök tartott egy fél órás évértékelőt (egyébként ezen is aggódtam, mert 1.,: 7kor még nem volt sehol Ferencünk, felhívtam, hogy jön-e egyáltalán, 2., : nem volt hova kivetíteni, pedig készültem laptoppal, projektorral, pendrive-al. Persze jött és elintézte egy legyintéssel a nemkivetítést)
A beszéde végén nagy tapsot kapott - azt hiszem mindenki örült, hogy végre befejezte.

A vacsora svédasztalos, szokásos sültes mindenféle mellett 2 leves és töltöttkáposzta, saláták, valamint házirétes és somlói galuska volt. Jól fogyott, finom volt. 

A partihangulatról DJFody gondoskodott, felkészülten, profi módon tolták végig. Még a vendégek érkezése előtt lejátszották a kabalazenémet (Rick Astley: Angels on my side - végülis jól sikerült minden), a vacsora alatt karácsonyi zenét hallgattunk, aztán belecsaptunk a buliba. Nagyrészt retro zenék mentek, megboldogult lyánykorom tinidiscoit idézték (Cocojumbo, Scatman és társai), de azért befigyelt egy kis Úúúúúúristeeeeen, ki ez a lány és Reptér (lobog a szélben a szélzsák) és éjfél körül BonJovi és ACDC is :)  

DJFody-ék este még segítettek a tombolahúzásban is (az egyik bornál véletlenül kihúztam magamat, de új nyertest sorsoltunk) Jah, hátegyébként meg az is vicces volt, mert szombat délben jutott eszembe, hogy tombolaszelvényeket nem nyomtattam, úgyhogy a kocsiban, Cserkeszőlőre menet még dolgoztam kicsit, otthon nyomtattam, vágdostam kicsit, a vendégek előtt kipakolásztam minden terítékhez 1-et, aztán a kezemben maradt 20 sorszám, tehát valahol duplán nyomtattam, de mivel a dobozkában már összekeveredtek a számok, így esélytelen volt megtalálni, melyik az a 20. Szóval visszaszedtem a számokat -eddigre pont elkezdtek érkezni a vendégek- és a jelentkezők névsorát kinyomtattam (még jó, hogy volt iroda nyomtatóval) és kivagdostuk. A HR lelkesen segített, kisebb kézműves szakkört csináltunk Feri érkezéséig. 

Volt még egy Szelfi-box szolgáltatás, akik mondjuk késtek 1 órát, 7-kor még nekik is telefonálgattam, hogy merre vannak... A képeket digitálisan majd csak a két ünnep között fogom megkapni, addig is itt egy prebéta kép. Ez közvetlenül a beüzemelés után és még a finomhangolás előtt készült így kicsit homályos, kicsit sötét, kicsit messzeálltunk, a fejemismilyenmár.... 

A Fülöpkék nagyot buliztak, ők kezdték a tánci-táncit és ők jöttek le utoljára a parkettről. Mindenkivel táncoltak, mindenkivel szelfiztek, videóztak, szóval nagyon tetszett nekik. Hajnal 1-kor bezárt a bazár, viszonylag könnyen ki lehetett tessékelni az embereket (mondjuk sokan mentek haza busszal és ugye azt nem nagyon volt érdemes lekésni)

Sokan megköszönték a szervezést már ott, a helyszínen, külön a managment meetingen is (ahova egyébként csak jegyzőkönyvet írni járok) és még az ebédnél is odajöttek kollégák, hogy milyen jót buliztak. Én is jól éreztem magam és volt egy pont, amikor az asztalnál ülve körbenéztem, kezemben egy pohár félédes 'Koccintóssal' hátradőltem és azt mondtam: tök jól csináltam.... 

Scrap oldalak

 Lássuk, mi maradt ki a blogbejegyzésekből. Jó sok van :)

Naptár: még egy kis Rómás emlék

Halvány: hopp, még egy római sirály :)

Munka: a modern gyárak éjszakájáról írtam, ez a megscrappelt verzió, amolyan képriport

Több darab-egy kép: amikor a Sing-sing találkozik Walt Disneyvel :)

Csecsebecse: mindenféle utazós a hűtőnkön

Tudomány: gyerekszáj rovatunk szösszenetei tudományos-iskolai témakörben...

Óra: nyílt óra az egyik kiszemelt suliban

Pedagógus: Még egy kis iskola

Sorozat: könyvsorozat legeslegutolsó könyve... RIP Böszörményi Gyula 

Borongós: 

Sütemény: kiderült, hogy nemcsak enni szeretem a szilvás papucsot, hanem sütni is tudom....

Szupcsinger Csoportterápián

Van az úgy, hogy az ember néha Csoportterápiára szorul. Főleg így év vége felé. Mondjuk erre a fajtára  bármikor szívesen megyek. Online már láttam a szolnokiaktól és a kecskemétiektől, úgyhogy már ideje volt a fővárosiakat is megnézni, főleg hogy a Madáchban kb 22 éve voltam utoljára.... Ezúttal Angélával, rá is ráfért a terápia :)

Szeretek elől ülni, ezért is vettem a 3. sorba, de most nem esett jól. Az előttem ülő a színpad közepét kitakarta és a hangosítás az elején nem volt szerintem jó. Aztán vagy hozzászoktam, vagy alakítottak valamit a hangmérnökök.

A darab viszont hozta a hozzá fűzött reményeket. Könnyed limonádé, ismerős és ismeretlen színészekkel, jópofa dalokkal. Mondjuk ez csak akkor igaz, ha nem zavar a klisé, a nem túl drámai mjúzikelkomedi. Én imádom ezt a stílust, de az ne nézze meg, aki azért jár színházba, hogy utána az élet mélyebb értelméről akar gondolkodni és fontos neki, hogy a mentális problémákkal küzdők mindennapjait hűen ábrázolják-e és egyáltalán: a színházba eretfelvágni jár. Ez nem az a darab és olyat valószínűleg nem is fogok megnézni, úgyhogy azt majd elemzik más portálokon. Ez most onnan jutott eszembe, hogy a mellettem ülő pasi annyira látványosan unatkozott, hogy már komolyan sajnáltam. Néha hátradőlt és szunyókált, aztán a daloknál előrehajolt és befogta a fülét, ilyet még nem is láttam színházban. Nagyon furi volt. Simán felküldtem volna a színpadra a másik 6 hangyás mellé.

Na, mindegy, szóval menjetek terápiára! 

Napizene - angyalos

 Mámegin Padödö :D de ez jutott eszembe, ha már advent vasárnap van* 

---------------------------
*nem, nekem nem a halál és mennybemenetel jut erről a dalról eszembe :) hanem a karácsonyi angyal :)

Főrénszarvasos mikulásváró party

Ígértem beszámolót tegnap* rénszarvas szánomon meg is hoztam. Ja, nem... én magam voltam a rénszarvas. Nem érted? Ne add fel, olvasd tovább, majdcsak kialakul.

Szóval, az év vége ennél a cégnél elég húzós. Az a hajtépős, csendesen idegösszeomlásos fajta. A szokásos mindenféle feladat mellett rám bízták a rajzpályázatot, a mikulásvárót, a csúnyapulcsis hetet, a mikulás és karácsonyi ajándék rendelést és kiosztást, a karácsonyi naaagyonnagy céges parti és a januári 1 hetes MDP tréning szervezését, előkészítését, lebonyolítását, referálást/helyzetjelentést. Hangsúlyozom, a szokásos feladatok mellett (ehheehhe, a héten 3 napos IATF audit is volt)

Na, miután így ventilláltam, jöhet is a bejegyzés rénszarvasos érdemi része. Idén a HR vezetőnk kitalálta, hogy legyen mikulásváró parti, mert ilyen még úgysem volt. Egy külsős céget bíztunk meg a konkrét lebonyolítással, így nekem csak az előkészítés, a résztvevők összeírása maradt (nem is értem, mit hisztiztem pár sorral fentebb). Szombat reggel meg is érkezett a FairPlay Event. Megérdemelnek egy kis reklámot, mert nagyon profik voltak. Berendezték az egész kantint, sőt a recepció előterét, és a két lenti kistárgyalót is. Volt arcfestés, kézműves kuckó, logikai asztal rengeteg normális, logikai, készségfejlesztő játékkal, egy kevés nagymozgásos játék, memóriafal, és egy hatalmas bébisarok. Hoztak külön díszletet és fotelt a mikibának, díszletet a bejárathoz, hangtechnikát és minden területre játékmestereket, arcfestős és kézműveskedős lányokat. Én meg előkészültem az adminisztrációval, nasival, mikuláscsomagokkal, nameg stílusos ruhával. Az arcfestős lányokhoz beültem egy sminkre is. Szerintem ez volt az első arcfestéses élményem, leszámítva a menyasszonyi sminkem :) 

10 órára vártuk a gyerekeket. Pont, mikor Csongornak és Nimródnak kezdődött az utolsó idei meccse. Szar ügy, mondaná George F. Walker. Szerencsére az egyik HR-es kolléganő, aki a kislányával egyébként is jött volna, beugrott 10:20-tól segíteni, én meg mehettem szurkolni. Meccs után rögtön visszasiettem, lőttem pár fotót a Nagyszakállúról (nem, Gandalf nem volt ott), és kiosztottam a rajzpályázatosok ajándékait. 

Szerintem jól sikerült a szervezés: a gyerekek örültek, a télapó nagyon profin és kedvesen ajándékozott, én cuki rénszarvas voltam.  

---------------------------------------------------------------------------

*aki nem hallgatta meg (miért nem????) annak most írom, hogy a Padödö Szép dal c. számában az kérdi a kórus: "mindenki heppi, hú de jó, mikor jön már a télapó?". A kérdésre a választ a tegnapi bejegyzés címében találtátok.

Napizene - máma

 Ma, máma, ezen a szép napon... (ez a válasz a refrénben feltett kérdésre - a Rehauhoz) részletek hamarosan... 

Magasrangú

Szösszenet tegnap délutánról, valahol Magyarországon:

Főnök átkiabál a mellette lévő irodába: -Edit, a rajzpályázatra lehet még jelentkezni?
Titkárnő visszakiabál: -Arra, amelyiknek múlt héten lejárt a határideje?
Főnök: -Uhum!
Titkárnő: -Ha kellőképpen magas beosztásban dolgozik az édesapja, akkor még lehet :-)  :-)

Kellemes várakozást mindenkinek!

Advent első vasárnapja. A karácsonyi fotózások miatt én már hetek óta hangulatban vagyok, így a koszorút is megcsináltam már egy hete. Tavaly a karácsonyfás piros autó volt a középpontban (mennyit keresgéltem, mire találtam, idén meg mindenhol azt látom a polcokon) Idén a Maverick bekuckózott a hippokampuszomba (mondhatjuk azt is, hogy rákattantam), úgyhogy nagyon megörültem, mikor az Auchanban megtaláltam ezt a kicsit nyomi hóemberes repcsis dísz. Rá is írtam, hogy Dagger3, hogy egyértelmű utalás legyen a filmre, bár azt hiszem, ezt rajtam kívül nem sokan értették a családban.*

Egy régi mohás alapra tettem rá, így ezúttal piros-fehér-zöld klasszikus színekkel játszottam.

 

--------------------------------------------------
*a filmben 2 csapat indult támadásra, akiket Dagger-öknek neveztek el. Mondjuk utólag átkereszteltem Dagger 7-re, mert a Dagger 3 az ugye már foglalt, a csaj repülte.

Színházban - megint velük izgalmakkal

A szokásosnál is izgalmasabb volt a pénteki Jövőre, Veled, Itt előadás. A 2. felvonás épp hogy elkezdődött, kb a 10. percnél jártunk (egyébként egy nagyon drámai jelenet előtt közvetlenül), amikor megszólalt a tűzriasztó. Úgy egy percig még folytatták a diskurzust, még bele is vették a szövegbe a zajt, majd kicsit kibillentek, (én is erősen gondolkodtam, hogy most futni kéne, vagy csak kivárni, mi lesz belőle), aztán Janza megszólalt: "na, szólok miszisz Csármörsznek, hogy csináljon valamit". Szabó P. még maradt a fotelben, eleresztett néhány poént ("ezt beállítom csengőhangnak"), közben a zongorista elkezdett játszani és tűzjelző hangját beépítette a dallamok közé. Kb egy perc után kijött az ügyelő és elmondta, hogy technikai problémák adódtak a szomszéd teremben, nincs tűz, de a protokoll szerint ki kell üríteni az épületet. (még jó, hogy nem a fürdőkádas jelenetnél voltak épp, szegények kapkodhatták volna magukra a rucikat)

Mindenki kivonult (páran vettük a bátorságot és kikértük a kabátot, ha már nincs tűz, legalább ne fagyjunk meg. Szegény ruhatáros néni azt hitte, haza akarunk menni, alig győztük nyugtatgatni). Kb 15 perc után visszatereltek minket a nézőtérre (ez ugye a Raktárszínházban van, szóval csak kb 100 emberről és kb 20-30 technikai személyzetről beszélünk) Megdicsértek minket, hogy ügyesen kivonultunk és az előadást a 2. felvonás elejétől újrakezdték. Itt persze jócskán beépítették az új szitut: a rendezés szerint Szabó P. ahogy bejön, belerúg egy üres whiskys üvegbe, ami végigpattog a lépcsőn, na, most szépen átlépte, aztán amíg korábban nagy lendülettel mellélocsolt egy fél üveg piát, azt most precízen beletöltötte a pohárba, a két szem nyugtató helyett az egész dobozt a szájába öntötte és hangosan elropogtatta (reméljük, csak szőlőcukor volt). Ekkor toppant be Janza és közölte, hogy "még jó, hogy nem is látszik rajtam a korom" * Vicceskedtek még egy kicsit, aztán persze komoly fordulatot vett a történet.

És volt megint "meleg vízó" és "BalaConnie nyár az Eperfesztiválon", és La Mancha lovagja, meg "Titánia bagzó macska", és a legviccesebb: mikor a végén átrendezik az őket megjelenítő párokat, Szabó P odamegy Pelle Viktorhoz, aki egyébként kísértetiesen hasonlít rá, és rászól: "ne vigyorogjon, látott már engem így örülni valaminek???" Na ezen szakadtam a röhögéstől... 

Februárra van jegyem, szóval most tényleg Jövőre, veled.... 

 

---------------------------------
*És Úúúúúúúristen, mennyit fogyott Janza! Eszméletlen jól néz ki! 

Színházban szakítottunk

 ....ja, nem, végül nem is :) De az est címe ettől függetlenül a "Szakíts, ha tudsz" volt.

Szóval az úgy volt, hogy a miklósi műv.ház kitette, hogy lesz ez az este Szulák Andreával, Szőlőskei Tímeával és Vadász Gáborral. Én meg mondtam a szüleimnek, hogy vegyenek nekem jegyet. Ők meg vettek. Meg még másik 8-at is, mert akkor hozták az ő baráti társaságukat. 

Igazság szerint nem is színdarab volt ez, inkább egy szemtelenül rövid hakni, örökzöld slágerekkel és némi jókedvvel. Mikor lementek a színpadról, kicsit csalódott is voltam, mert egyébként jó volt a hangulat, de én többet vártam. Aztán visszatapsoltuk őket és az "Azért vannak a jóbarátokkal..." szépítettek (anyámékat meg is vették kilóra). A szeánsz utáni aláírós, fotózkodós kedves-közvetlen hangvétellel pedig nálam is pozitív irányba billent az este mérlege.

Kedvenc Komoly Kép

Csongiról nehéz igazán jó komoly képet csinálni, mert vagy flegma (kamasz), vagy bohóckodik. Legtöbbször szerencsére ez utóbbi. De hétvégén lőttem egy igazán jót.

Modern Gyárak Éjszakája

Manapság már mindennek van éjszakája (múzeumok, színházak, kutatók, még az erőműveknek is....), szóval a modern gyárak sem maradhatnak ki. Idén először a Rehau is benevezett, így 2 csoportban vártuk az érdeklődőket Újhartyánon.

Az előzetes regisztrációnál hamar betelt a létszám, 25-25 embert vártunk 16 és 19 órára. Két órás gyártúrát terveztünk, ez majdnem megfelel egy átlagos "benti" gyárlátogatásnak, amire a német kollégákat, üzleti partnereket szoktuk vinni. Igazából annyival egészült ki, hogy a kollégák előkészítettek már kész alkatrészeket, amiket megfoghattak, kézbe vehettek a vendégek, valamint sikerült kérnem a Mercedestől egy vadiúj GLC-t, (amit egyébként Németországban gyártanak) ehhez gyártunk most 2 hónapja lökhárítót, kerékjárati ívet, küszöböt és spoilert. A Mercisek egyébként nagyon rendesek és segítőkészek voltak, pedig az utolsó pillanatban zongoráztunk le mindent. Jöttek a kért időpontban, itt hagyták nekünk, hogy gyönyörködhessünk benne és vitték a megállapodás szerint. Nagy sikerélmény volt, hogy sikerült elintéznem az utolsó pillanatban.

Bevállaltam a "sajtfotós" szerepét is, pedig már megfogadtam korábban, hogy saját céges rendezvényen nem fotózok, mert rengeteg plusz munka van vele, amit nem látnak a kollégák, és egy szimpla köszönömmel el is lehet intézni. De a képek jól sikerültek, elégedett vagyok magammal.

Gyerekszájak - ma

 Ma minden gyermekem mondott valami vicceset. Időrendi sorrendben a következőképpen:

1., Csongor: anya, a csípős ételeknek kosz ízük van...

2., Párbeszéd a kocsiban: 
Én: -akkor most gyorsan írjál Rolibának, hogy nem mentek edzésre.
Csongi: -de hogyan írjam?
Nándi: -írd azt, hogy "Dikk Báttya, esik ez a gyászos eső, nem tudok edzeni more"

3., Nimróddal természettudományt ismétlünk:
-van a lombkorona, a cserje szint és a gyapot szint. 

Gyerekszáj - majdnem sakk

Díjugrató világkupát nézünk este a tv-ben. Pontosabban én nézem, mellettem Nimród fel-felpillant a tabletből, mikor szisszenek egyet. Bejön a Zuram. -Mit néztek?

Nimi lelkesen: -ilyen lóugrást...

Megújult a Menopauza

 Kis Római beszámoló után visszazökkenünk a jó öreg kerékvágásba egy régen várt előadással: Már tavaly azzal a címszóval halasztották 2 hónappal odébb, hogy "teljesen megújul". Eskü egész végig arra koncentráltam akkor, hogy mit újítottak benne - na, jó, ez nem igaz, végig élveztük az előadást, ami ugyanúgy lement, zéró változtatással. Akkor. Egy évig nem játszották, már tiszta stresszbe-vótam...Most viszont újra itt vannak nekünk ők négyen (hatan egyébként) és már előre beharangozták a változtatásokat: Bereczki újrarendezte, Szulák Andi nem játssza már Vegát, Hernádi Juditnak decembertől lesz váltótársa Janza Kata személyében. Úgyhogy a szokásosnál is jobban izgultunk, hogy milyen lesz ez az új verzió.

Első sor - imádom a színpad közelségét. Aztán jól a képünkbe kaptuk a sok-sok változást. A díszlet és a jelmezek teljesen újak. Ez utóbbiak nem is tetszettek. Szerintem semmitmondó, szedett-vedett. Ha a koncepció az volt, hogy 4 vadidegen nő találkozik, és emiatt nincs szükség "egységes" jelmezre, akkor szerintem hibás a koncepció, nekem zavarta a szimmetria érzékemet... Ha koncepció se volt, akkor még nagyobb a gond. Nekem hiányzott az első felvonásban a sok gyorsöltözés (mondjuk a szereplőknek valószínűleg nem), fura volt, hogy az első felvonást ugyanabban a cuccban tolták le. A 2. felvonásban volt kicsi öltözés. Nem sok, de legalább volt.

Egy kicsit szájbarágósabbra sikeredett a darab eleje, mindenkinek, hogy jól megértsük: a kerettörténet csak annyi, hogy 4 nő találkozik a plázában.

A dalok közül kimaradt pár nagy kedvenc és az újakat még szokni kell. Furcsák lettek a dalszövegek. Olyan kínlódósan megírt fajták. Lett viszont sok-sok új rock szám, ami lendületet ad, cserébe viszont egysíkúvá is válik tőle a darab eleje. És volt, olyan jelenet, aminek a hangulatát és dalát és szövegét is átvariálták, és a régi megható "anyukás" dal helyett lett egy furán összerakott, "púp_vagy_a_hátamon" stílusú dal, amit nem nagyon tudtam hova tenni (ezt a kocsiban is hosszan elemeztük Fannival, hogy mi lehetett a rendező célja.) Az utolsó számnál pedig csak remélem, hogy még nem ért össze, mert az a régi verzióban mérföldekkel jobb volt. (ehh, eddig jól lefikkantottam, pedig jóléreztük magunkat, istibizti annyit röhögtünk és még reggel is olyan jó kedvem volt az egész előadástól!)

Sütiosztás már nincs (lufi röptetés sincs), röplap-szórás lett helyette :)

Hernádi Judit nekem tegnap kicsit túl sok volt. A "sallang" ahogy Fanni fogalmazott. Ezek nélkül is nagyon vicces szokott lenni, most talán túltolta a biciklit* . Náray Erikának jót tett, hogy a szerepét kicsit "modernesítették" és nem annyira bepunnyadt feleség, hanem lázadó anyuka lett. Imádtam ezt a vonalat. És érdekes volt látni, ahogy az egyik számát meghagyták, de a hangulatát teljesen másmilyenre formálta: az eddig viccesen előadott dal most szomorú és magányos volt. Hihetetlen, hogy mennyivel mást és többet jelent ugyanaz a dalszöveg más ritmusban és más arccal párosítva. Falusi Mariann egyre természetesebb a színpadon. Neki is változott a depis száma, ez engem nem húzott be. Szeretem a jazz-es hangját és a régi depis szám tuti bőgés volt részemről, ez most nem annyira. A végére hagytam Tóth Enikőt, aki eddig nálam a gyenge láncszem volt. Eddig, hangsúlyozom, eddig. Aranyapám, a padlóról vakargattam össze az államat, hogy mit villantott a nőci. Olyan kisugárzása volt, mint még soha! Egyedül az ő jelmezét találták el, patent volt! Na és a szólója.... Zsepiért kiáltott. Ami persze akkor még a táskám mélyén lapult, mert nem gondoltam, hogy már ott az elején kelleni fog. Huhhh, még most is libabőrös leszek, ha belegondolok. 

A közönség fantasztikus volt. A legtöbben szerintem most voltak először, mert a régi poénokon is nagy röhögések voltak és hatalmas vastapsot kaptak színészeink az előadás végén. Decemberre már van jegyünk, juhúúúú, alig várom Janzát  :D :D 

-----------------------------------
*mire ezt mind leírtam, épp helyzetjelentett Zsófi, aki ma nézte. Szerinte 2 bogyó Rivotrilt tolt Hernádi ma :D :D :D 

Rómás scrap-ek

 Kaptok még néhány római-kirándulós scrap oldalt, aztán jönnek a színházazós bejegyzések megint :D 

O betűvel: Oszlopok októberben :)

Lusta nap (aznap alig sétáltunk csak valami 11 km-t)

Üzlet: shoppingolás Rómában

Emlékezetes: Tivoliban, Róma mellett néhány km-re.

Közel: kép a Trevi kútról. Ja, nem, a fagyinkról :)

Érdekes: pózolj budiban, avagy érdekes feliratok a reptéren.

És ehhez kapcsolódóan egy gyerekszáj: hangosan éneklem a Reptér c. szám refrénjét, rázom a csípőm, és fejem fölött pörgetem a konyharuhát (groteszk látvány, az tény) Csongor unott arccal rámnéz:
-anya, egyébként is car napom volt, ne tetézd már a bajt! 

Római vakáció - laza utolsó nap

 Az utolsó napunk Rómában gyakorlatilag szabad volt. Délután 5kor indult a busz a reptérre, így egy teljes napunk volt sétálgatni, megnézni még ezt-azt. Bea is csatlakozott hozzánk, így együtt buszoztunk a II. Victor Emanuel emlékműhöz. Nagy szerencsénk volt, mert pont nyitásra mentünk. Megmásztuk a sok-sok lépcsőt kívül, én felmentem a lifttel is a legtetejére, elképesztő látvány volt. Lefotóztam a fiúknak az Olimpiai stadiont is, csak hogy láthassuk, hogy fociznak a Lazio és az ASRoma focistái. Picit ücsörögtünk még, aztán elsétáltunk a Navonára, útbaejtettünk egy kis kertet és egy templomot is, már csak úgy megszokásból. A Navona téren ebédeltünk, kicsit boroztunk, fagyiztunk. Egészen varázslatos érzés volt a római haragszó közben semmit nem csinálni :)

Rövid szieszta után elsétáltunk Augustus mauzóleumáig, de sajna épp felújítják, így csak kívülről néztük meg. Innen már csak egy pár perc volt a Popolo tér, ahol beültünk egy igen puccos kávézóba, az épp 100 éves Rosatiba, amit Bea barátnője ajánlott. Teázás-kávézás után kiböjtöltük, mire jött egy nekünk megfelelő busz és visszamentünk a Traminihoz Terminihez, még gyorsan beugrottunk venni egy kilós (de tényleg) parmezánt és ezzel el is telt a nap. A reptéren még integettünk Leonardo-nak,, megölelgettünk Elizabetet, vettünk egy búcsúpizzát és csináltunk egy piros-naci képet :) Kicsit késve érkeztünk, a fiúk kijöttek értünk a reptérre. 

Pompás út volt!

Római vakáció - zöld nap

Szombat délelőtt volt az utolsó befizetett fakultatív programunk. Tivoliba buszoztunk, ahol a Villa dEste parkját jártuk körül. A Villában egyébként múzeum "üzemel" Elizabet itt is elemében volt: felolvassa Shelley idézetét, majd megszólal: "te jó isten, mennyire maga alatt volt szerencsétlen..." Találkoztunk egy múzeumi galambbal is: "nézd már, kis aranyos de ronda vagy..", az egyik kiállítóteremben: "Ott van fenn a mennyezeten Zeusz, épp bankettoznak, szerintem ott van köztük a bíboros úr is." A parkozás után beszereztünk még néhány fontos ajándékot a bazárban és ettünk egy pizzaszeletet egy kis kiülős büfében.

Délután Rómában tettünk egy jó nagy sétát. 40-es busszal átmentünk a Temze Tevere túlpartjára majd leültünk egy sütire-kávéra-teára egy téren és megtaláltuk a botanikus kertet is. Egészen formás kis oázis ez, japán kerttel, bambusz ligettel, rózsa-dombbal. Klassz séta volt ez is.

Folyt köv az utolsó nappal.

Római vakáció - Angyalvár, Vatikán

Egy nap pihenőt kaptatok az olvasottak emésztéséhez. :)

Péntek reggel az Angyalvárhoz buszoztunk. A 40-es busszal természetesen. A vár belülről nem egy nagy szám. (elnézést minden római állampolgártól, de 1-2 terem kivételével ilyesmit és ennél különbeket itthon is látunk) DE! A panoráma az angyalszobor lábánál, nameg a süti a folyosón isteni! (megtanultuk, hogy ha ülve eszünk sütit, az drágább...) Keringtünk egy kicsit odabenn, mert le volt zárva a szokásos útvonal. Elizabet nagy mosollyal a biztonsági őröknek: "Ciao, va bene, gracie mille - persze még jó hogy ezt is lezártátok...."

Az Angyalvártól elbúcsúztunk és gyalog mentünk a Campo de Fiorihoz. Ez egy kis tér, csodás piaccal. Mi itt maradtunk Beával és Judittal, a többiek csak szétnéztek és a hotelhez mentek. Mi vettünk ezt-azt, aztán itt ebédeltünk a piacon, és nagyszerű döntés volt. Fantasztikus volt a tengeri herkentyűs rizottóm. 

Mi hárman innen mentünk a Vatikánhoz, a többiek a hotelből visszabuszoztak. A sor a Szent Péter székesegyház előtt nem volt vészes, vagy legalábbis gyorsan haladt. Itt is (és pl a Santa Maria Maggiore-nél is) volt fémkapus ellenőrzés - útlevelet nem kértek :) A bazilika monumentális, rengeteg aranyozással, érdekes oldalhajókkal és szobrokkal, a legérdekesebb a csontvázas ajtós volt szerintem. A halál ilyenforma megjelenését még nem láttam katolikus templomban. Nameg a boltívekre, oszlopfőkre felhelyezett szobrok: Elizabet fel is hívta a figyelmünket rá, "ott ülnek a peremen azok a szobrok, igazából bármelyik pillanatban le is eshetnek" A padlón felirattal jelölik a 15 legnagyobb keresztény templomot és köztük van az esztergomi bazilika is. Természetesen itt is hatalmas tudásanyagot próbált átadni Elizabet, az építésről, szobrokról, pápákról ("XI.Ince - na ez egy nagyon rendes pápa volt, mert sokat tett a magyarokért") Kifelé még megnéztük a márványtáblát, amin megemlítik, hogy István királyunk II. Szilvesztertől kapta.

Jó nagy kört téve (a Vatikán falain kívül) elsétáltunk a Vatikáni múzeumhoz. Na, ez az a hely, amire 1 teljes napot rá lehetne szánni, én még szívesen elidőztem volna, gyakorlatilag áttrappoltunk a folyosókon és a termeken, és így is késbe értünk a vacsorához. A múzeum bejáratát néhány éve áthelyezték és egy teljesen modern, szinte reptéri hangulatú teret hoztak létre. A sok-sok szobor után a kertben felállított plakátoknál magyarázta el Elizabet a Sixtus kápolna képeinek jelentését ("és borzasztó rossz helyen marja meg a kígyó"), odabenn ugyanis nem lehet beszélni. A Sixtus kápolna  látványa egyszerre volt megdöbbentő, hihetetlen, felemelő és lehangoló élmény. Megdöbbentő, mert én azt hittem, hogy ez egy kápolna. Magyarul a kápolnának a kicsi templomszerűségeket hívjuk, na ez egy nagy hodály... Hihetetlen, hogy mennyi munka lehetett vele, hogy ilyen aprólékos és érzékletes és látványos. Ugyanezt éreztem Raffaello termeinél is. ("és az a randa csizmás, na az meg Michelangelo" ) Felemelő, mert mégiscsak egy szakrális hely, ha valahol érezni lehet az isteni jelenlétet, az mégiscsak itt sokkal inkább mint a túlaranyozott, barokkos, óriási bazilikákban. És lehangoló, mert a sok turistát úgy terelték, mintha marhavágóhídon lennénk. DE ott voltunk, láttuk, megcsodáltuk.

folyt köv a zöld nappal.