Drukkoljatok nekem, de addig is írok a kiválasztási folyamatról. Szóval, kedden délután hívott egy hölgy "munkaközvetítő" cégtől, hogy megkapták az önéletrajzomat (a profession.hu -n keresgéltem) és ha most alkalmas lenne, akkor tenne fel néhány kérdést. A hely és az idő cseppet sem volt alkalmas: épp a 3 gyerekkel uszodában voltunk, elég nagy volt az alapzaj, ráadásul a két kicsi egyfolytában nyaggatott valamiért. De persze nem akartam azt mondani, hogy most nem alkalmas, hívjon vissza később. Így válaszoltam a kérdésekre, sőt, lenyomtunk egy rövidke angol interjút is (mindezt úgy, hogy közben Niminek töröltem a hátsóját, mert épp wc-znie kellett, és neki meg végképp nem mondhatom, hogy tartsd vissza, mert épp az angolra kell koncentrálnom.) Mondtam is a Zuramnak, hogy ha ezek után visszahívnak, akkor vagy nagyon tudok valamit, vagy senki nem jelentkezett az állásra rajtam kívül.
Végülis még aznap visszahívtak, hogy másnap be tudnék-e menni hozzájuk egy személyes találkozóra. Mentem. Mivel ez egy humán tanácsadó / munkaerőközvetítő / fejvadász cég (CPL Jobs egyébként a neve), így nem csak a konkrét munkáról beszélgettünk, hanem általánosságban a terveimről, képességeimről, végzettségemről stb arra az esetre, ha nem jönne össze ez az állás, milyen céghez, hova tudna beajánlani. Itt is volt egy jó 20 perces angol beszélgetés, itt már azért nem voltak zavaró körülmények, így kicsit talán jobban teljesítettem, teljesen pozitívan jöttem el a cégtől.
Délután hívtak is, hogy túljutottam a következő körön, és mehetek a SPECI-hez személyes interjúra, ami végig angolul lesz. Másnap mentem is. Nagyon izgultam az interjú előtt, szó szerint remegtem az irodában, mert vannak ugyan angol anyanyelvű barátaim, ismerőseim, de egyikükkel sem beszélgettem még a karrieremről, eddigi munkáimról. Őszintén szólva magyarul is ritkán beszélek bárkivel a "szakmai életemről", nemhogy angolul. Úgy jöttem el az interjúról, hogy ha ez nem is sikerült, akkor is büszke vagyok magamra (höhöhö a kis egom), mert jó voltam. Pár napon belülre ígértek eredményt, hogy sikerült-e.
Másnap reggel (figyelitek, kedd délután volt az első telefon és még csak pénteknél járunk) jött a telefon, hogy szimpatikus voltam, tudnék-e délután egy skype-os interjút lebonyolítani az amerikai vezetőséggel. Huhh, azért ez meredeknek hangzott így elsőre. Összeraktam a technikát, felállítottam a háttrétartó állványomat, rá egy drapériát, kiöltöztem, sminkeltem, készültem a lehetséges kérdésekből. A Zuram elvitte a fiúkat kocsikázni, hogy ne legyenek láb alatt és ne kiabáljanak. És vártam. A megbeszéltek helyett 30 percet késett a hívás, állítólag technikai problémáik voltak, végülis valami tényleg nem klappolt, mert én nem láttam őket, ők viszont láttak engem. Nah, így beszélgettünk kb 20 percet. Aztán elbúcsúztunk.
A héten kedden hívtak a CPL Jobs-tól, hogy velem szeretnének dolgozni és küldtek hivatalos állás ajánlatot (job offer)
Először úgy egyeztünk meg, hogy február 1től kezdek, majd visszahívtak, hogy az állásinterjún azt mondtam "számomra a legkényelmesebb az lenne, ha februárban kezdenék, de ha ezen múlik az állásinterjú sikeressége, akkor akár hétfőn is tudok kezdeni" És ők behajtották rajtam :)
Hát, így kezdődött, a folytatást majd meglátjuk
A Szigma B és a Delfin Center összes satuját és szorítóját élesben működtetjük! :) Szeretnénk ha minden úgy lenne ahogy eltervezted- vagy nem tervezted, de jónak néz ki!
VálaszTörlésA Szigma B és a Delfin Center összes satuját és szorítóját élesben működtetjük! :) Szeretnénk ha minden úgy lenne ahogy eltervezted- vagy nem tervezted, de jónak néz ki!
VálaszTörlésA 60 tonnás élhajlító is nyomás alatt van! szóltam a Claasba, h az 1000 tonnás prés is működjön!
VálaszTörlés