Mindig csak panaszkodok, hogy Nándit nehezen lehet rávenni a mozgásra, és a biciklizés tanulást mennyire elutasítja, szóval most revidiálom önmagam, és bár nem akarom elkiabálni, de tegnap délután sikerült újra rávennem, hogy induljunk el, és EGÉSZEN JÓL MENT NEKI!
Szegény, előtte 20 perces monológot tartott arról, hogy ha elesik, az nem az ő hibája lesz hanem az enyém, és ha kitöri a könyökét az is, és egyébként is mi lesz, ha elesik.
Ráadtam a védősisakját (amit ugye kikönyörgött több mint 1 éve) és Csongi biciklijén fentebb vettem az ülést úgy, hogy teljesen leérjen a lába, pipiskednie se kelljen, kb mint egy futóbiciklin. Nekiindultunk úgy hogy fogtam hátul a pólóját (grabancát) és ha dőlt volna, beigazítottam) Szegény tiszta stressz volt, de most egyfolytában mantráztam, hogy milyen ügyes és gyorsan teker és stb. 2x mentünk ki az utca végéig (max 100 m)
Most úgy saccolom, pár nap és megtanul bringázni :)
Hajrá Nándi ! Büszkék vagyunk Rád!
VálaszTörlés