Már szeptemberben, ahogy kifelé sétáltunk a színházból Fannival, elhatároztuk, hogy a Menopauzát még egyszer mindenképpen látnunk kell. Most sem volt ez másképp, talán csak annyiban, hogy még fel sem álltunk a székből, egymásra néztünk: mikor jövünk legközelebb??? (és ebben az a fantasztikus, hogy mindketten ezt éreztük, nem csak én rajongtam túl a dolgot) Hosszú beszámolóval készültem:
No, hát úgy időzítettünk, hogy Szulák Andreát láthassuk A Vega szerepében, ehhez szerencsére a színház is közreműködött: a jegyeladás kezdetén már kinn volt az aktuális szereposztás, kevés színházban van ez így!
És azt is elhatároztuk, hogy legközelebb az előadás előtt vagy után beülünk egyet dumcsizni, sütizni, kibeszélni a pasikat, mert ehhez a darabhoz ez is illik. Mivel a késő esti előadásra vettünk jegyet (20:30-kor kezdődött), így előtte volt időnk beülni a körúti fánkozóba. A kirakati pulthoz ültünk, a fánk isteni volt, a sülttea zseniális és a beszélgetésbe "bekapcsolódott" kintről egy fiatal hajléktalan srác, aki egy udvarlós magánszámot adott. A szép az volt a dologban, hogy abszolút kedvesen, egy obszcén mozdulat nélkül vallott szerelmet, majd 10 perc után jelezte, hogy elálmosodott és elmegy aludni. Vicces és zavarbaejtő volt egyszerre. Emberünk küldött még egy szivecskét az üvegre és elsétált. (felesleges volt azon töprengenünk, hogy mit csinálunk, ha fél óra múlva, mikor indulnánk még mindig ott áll, esetleg ránkrámad stb)
Az "előzenekar" után átsétáltunk a Játékszínbe. Ezúttal az erkély első sorából néztük, hallgattuk élveztük. Az egyébként pompás kilátást egy dolog zavarta nagyon: borzalmas volt a hangosítás. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a hely miatt van, és pl a földszinten jól szólt, vagy egyszerűen aznap nem jött össze a fiúknak. Az énekhang lenyomta a zenét, a magas hangokat túlzottan is felerősítették néha nem is értettem, mit énekelnek, egyszerűen a hangerő miatt. Még az is eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy először lentről néztük, mert lehet, hogy ha ilyen hangosítás mellett látjuk először, nem ragad meg annyira, mint ahogy tette szeptemberben.
Ettől eltekintve viszont eszméletlen jó volt! Továbbra is az a véleményem, hogy Szulák Andrea jobban passzol a Vega szerepébe, viszont a depis szóló jobban megfogott Falusi Mariann előadásában. És rájöttem, hogy Hernádi Judit gyönyörű visszaemlékezős szólója azért nem taglóz le annyira, mert az a magányról szól, én pedig alapvetően nem vagyok magányos. Legmegkapóbb rész számomra ezúttal ez volt:
De ezt imádom a legjobban:
Azt hiszem, soha ennyi szelfit nem csináltam színházban, mint Fannival most, lett vagy 20, aminek felét kapásból töröltük (remélem senki nem látta), de lettek egészen jók is.
Legközelebb (khhm, khhhm) jó lenne elcsípni Szölöskei Tímeát is valamelyik szerepben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése