Nimit rábeszéltem, hogy nézzük meg a Szent Péter esernyőjét a Karinthyban, idén ez is a kötelező olvasmány, gondoltam jót tesz neki, ha másféle szemszögből is megközelítjük. Legjobb helyre sikerült venni (pedig ez egy halasztott előadás volt, így csak visszamondott székek voltak), csak ketten ültünk az ajtó (és a poroltó) mellett
A darabot még Karinthy Márton rendezte. Biztos vagyok benne, hogy nem tudta, hogy hetedikes tananyag. A nézőtéren 99%-ban 7. osztályos gyerekek és tanáraik ültek, egy fiatal párt láttam még (ők lehet, hogy eltévedtek) és két nyugdíjas nénit (ők meg lehet, hogy itt maradtak valami korábbi évadból) Az előadás tele volt friss politikai áthallással (értsd jól: nem Mikszáth korabeli), amit a gyerekek nem értettek. Mondjuk Balázs Andinak nagyon örültek, rögtön felzsibogott a nézőtér. A színészek egyébként mind remekeltek.
Érdekes, helyenként még vicces is volt, nagyon tetszett, hogy színészek feljöttek a karzatra a színpadról (azért valljuk be, ilyet ritkán látunk) és körbementek előttünk. Tetszett, hogy nem rugaszkodtak el sem díszletben sem jelmezben a korabeli miliőtől. A deszkásított forgószínpad kicsit mondjuk még lepukkantabbá is tette, a templomi hangulatot erősen a képzeletünkre bízták. A Szent Péteres álmot viszont nagyon jól megoldották.
Alapvetően egyszernézős, mondjuk amíg kötelező olvasmány, addig biztos mindig teltházas lesz az előadás :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése