Szomszédságban eljegyzést tartottak, és a jeles eseményre mi is hivatalosak voltunk. A gyerekek egész héten azt kérdezgették, mikor mehetünk át Eszterékhez sátorozni (már a hét közepén felállították a sátrat)
Azt most nem részletezném, hogy a gyerekek miatt mi se beszélgetni se enni nem tudtunk, (igazából leülni se), sőt gyakorlatilag a gyűrűhúzás után kénytelenek voltunk menekülőre fogni (igaz, legalább nem kellett sokat utazni), maradjunk annyiban, hogy a Zuram szerint a gyerekek várakozáson felül teljesítettek és örüljünk, hogy nem verték a seggüket (bocs) a földhöz már a kapuban (meglátván a sok embert), szerintem viszont katasztrofálisan viselkedtek (pedig ismerem a gyerekeimet és nem vártam tőlük,hogy vigyázállásban némacsendben várják végig az eseményeket....)
Ők már a vacsora előtt buliztak:
Nándit egy kis társasjátékra is rá lehetett venni
Pasik egymás közt:
Hát mindegy, túléltük, ők is, mi is, a szomszédok is.
Itt még nyugi volt:
Ritka pillanatok egyike: Nimród ül.
Már jópár hete mondtam nekik, hogy ha szeretnék, csinálhatnánk néhány e-session fotót*. Bandit sajna nem tudtuk rávenni klasszikus jegyesfotózásra (sebaj, majd az esküvőig puhítjuk és pácoljuk), viszont a nagy forgatagban sikerült őket falhoz állítani (szó szerint) pár fotó erejéig, én hadartam az instrukciókat, hogy nehogy elszaladjanak és mire Bandi észbe kapott és rájött, hogy miről van szó, már késő volt:
*e-session: mostanában divat lett nálunk is, hogy esküvő előtt készítenek a párok jegyesfotókat magukról. Olyasmi, mint az esküvői fotózás, csak sokkal kötetlenebb.
Szerintem nagyon helyesek voltak a fiúk :) Meglepő volt, hogy nem bújtak a lábatok mögé miután megérkeztetek, jobb volt így, hogy feltalálták magukat:)
VálaszTörlés