Már hetek óta ígérgettem Nándinak, hogy elviszem az inárcsi kalandparkba. Igazság szerint névnapi ajándék lett volna, de aztán hol az időjárás miatt, hol vendégek miatt maradt el, aztán nagyiztunk is közben, és volt olyan, hogy egészen egyszerűen elfelejtettem... Most viszont sort kerítettünk rá.
Először is be kellett öltözni, amitől Csongi rögtön megrettent és haza akart indulni. Nándival közösen biztattuk:
Anya: csak olyan, mint az autósülésben a biztonsági öv, az sem fáj, igaz?!
Nándi: Csongi, ez tök szuper, olyan, mint egy overál. :)))
Végül sikerült rábeszélni, és ő is megkapta a beülőt és a sisakot. Rögtön a csúszópályához mentünk. Nándi megtanulta egyedül kezelni a karabínert, nagyon ügyes volt, Csonginak én segítettem
Az első önálló csúszás (Csongi meglehetősen bizonytalan még) A hölgy egyébként a recepciós a Bagolyvárban, ő segített elindulni:
Aztán persze Csongi is belejött és nagyon élvezte:
A Nándi a kötélpályán:
És Csongi ugyanott:
"Ez aztán igazán himbi-limbis" (háátérben Csongi számlálja, mennyit tett meg és mennyi van még)
Nagyon élvezte:
Vigyori a csőben...
...Csongi pedig húzza a csövet
Ügyesek vagytok!!!!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlés