Számomra legalábbis mindenképpen különleges volt. Néhány hónapja keresett meg Timi, nagyon kedves scrappes ismerősöm, hogy felajánlanék-e a Siketek Sport Clubja által rendezett jótékonysági bálra fotós utalványt tombolatárgyként. Először is hízott a májam, hogy érdemesnek talál erre és persze örömmel mondtam igent. El is készült az ajándékutalvány, ki is sorsolták és néhány héttel később jelentkezett is a szerencsés nyertes.
Májust beszéltünk meg, fotós helyszínül pedig a Kopaszi gátat. Családi fotózás keretében az volt a cél, hogy nagyon természetes képek készüljenek, kötetlenül, pózolás nélkül, játékkal, sok-sok sétával.
A különlegességét pedig az adta, hogy Orsi és a férje Krisztián is siketek, szájról olvasnak (a két kislányuk halló) és még soha nem instruáltam nem halló embert fotózásnál.
Bár a lánykák hamar elfáradtak, és elég nyűgösek voltak, a végeredménnyel mindenki elégedett volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése