Oké, 3 gyerekkel a félórás gumiszalonos várakozás is programnak számít (amíg vártunk, hogy kicseréljék a kerekeket) Kifelé jövet meg is jegyezte az ügyfélszoli fiatalember: "ez a sok gyerek mind odatartozik???"
Szerdán ugye "ropikáriumba" mentünk, Nándi nagyon élvezte, Csongi meg csak rohant-rohant és mindig mást akart látni, aztán végül egy csomó mindenről lemaradt (amit persze ő nem tud és nem érez, csak azt látta, hogy már vége is van, nincs több halacska). Nimi édes volt, minden megcsodált, szóval összességében érdemes volt kiadni rá annnnyi pénzt (hú, komolyan, eszméletlen lehúzás!)
Csak a kis Samsungot vittem, nem akartam cipelni a több kilónyi Nikont, így a képek is ilyenek lettek (az utolsót egyébként Csongi készítette):
A Tropikárium után beígértem nekik egy Mekizést (egyébként is úgy időzítettünk, hogy ebédre végezzünk) A fiúk már odafele menet kinézték, hogy a Campona mellett csúszdás Meki van, így egyéd után még egy órácskát játszótereztek.
Csütörtökön Ócsára mentünk játszóterezni. Teljesen véletlenül akadtam rá a neten, egy másik játszótér címét keresve (röhejes, de Inárcson nincsen tisztességes játszótér... Kamaszpark van, ott lehet gördeszkázni, és bringázni, de kisebbeknek való hely nincs) No, az ócsai pont az enyémek korosztályának való volt, lehetett mászni, csúszni, hintázni.
Hazafelé útbaejtettük a Tescot, igen, nálunk ez is programnak számít, főleg most, hogy ajándékot is kaptak (még a gyereknapi pénzből maradt restanciánk)
Pénteken Bugyira mentünk át, ahol nem kispályás játszótér van...
Azt hiszem, erre mondják, hogy minden igényt kielégítő. A csúszdaváron 4 nagy csúszda, és egy egészen kicsi, mászófalakkal, rudakkal stb. Rugós libikókák, kisbusz, óriási homokozó műanyag kisházzal, sakk, ping-pong asztalok, kosárpalánk. Az egyedüli negatívum, hogy (egyelőre) kevés az árnyék, én pl egy bokor tövébe ültem inkább, mint a forró padra, illetve mikor ott voltunk, épp nem működött a csap (vittünk vizet, de kezet mosni jobb lett volna)
Nándinak maga a mennyország (nemcsak a sakk miatt), mert jó sok helyen aprókaviccsal van leszórva, na, az én kavicsmániás kölköm a fél délelőttöt négykézláb töltötte és ásványokat gyűjtött.
Csongi is kiszaladgálta-mászta magát. Nimi sokat töltött a kisbuszban, amit én is vezethettem. Én a hátsó padban ülve is elértem a kormányt, ő csak állva. Próbált leülni, de akkor nem tudta tekerni. Magyaráztam neki, hogy nekem hosszú a kezem, ezért elérem. Ő vigasztalóan válaszolt: "nem baj, majd levágjuk"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése