2014. augusztus 28., csütörtök

Játszóteres

Dínókiállítás után egyébként a Millenárison lévő játszótéren múlattuk még az időt. Nem tudom pontosan mi a megnevezése, de én népmese-játszótérnek kereszteltem el. Szóval egy népmese állomásai a különböző elemek, az elemekre szépen pingálva a mese, akár az olvasással is tölthettük volna az időt. Persze az én gyermekeim nem tudnak kivárni ilyesmit (egyébként vannak olyan gyerekek, akik szépen játéktól játékig haladnak és nem random módra rohangálnak???) 
A legmeglepőbb számomra az volt, hogy Nándi a kötélcsúszdára teljesen rákattant és kb 153-szor csúszott le. 
A kicsik szerintem mindent kipróbáltak, mindenre felmásztak, végül éhesek lettek és ezért indultunk. 








Egyébként direkt tömegközlekedtünk, a kocsit leraktuk a Zuram munkahelyén és 6-os villamossal mentünk oda, 4-es villamossal és 4-es metróval vissza. Jó falusi gyerekekhez méltóan végülkiabálták az utat: anyaaaaa, villamos, anyaaaaa, pirosautó, anyaaaaaaaaa buszmegálló stb. Az utazóközönség elnéző mosollyal konstatálta a harcomat, mely során próbáltam csitítani őket, persze csak hangerő-ügyileg, a lelkesedésüket nem akartam elvenni :)

  

1 megjegyzés:

  1. A miklósi csúszdáról egyiket sem lehetett levenni. Nimi mellett szaladtam egy darabig, de egy idő után rájöttem felesleges. Jobb is volt (nekem)

    VálaszTörlés