Kutyaidők

Múlt hétvégén ellátogattunk a törökszentmiklósi Befogad-lak állatmenhelyre. Elsősorban a feleslegessé vált szivacsmatracainktól akartam megszabadulni, de ha már ott voltunk, vittünk egy kis kutyakaját is. Vasárnap délelőttre időzítettünk, mert ekkor nyíltnap van és kutyasétáltatásra is lehetőség adódik.

A gyerekek közül Csongort és Nándort sikerült rábeszélnem, hogy velünk tartson, Nándi a rá jellemző módon távolságtartóan inkább csak csipkebogyókat gyűjtött (na, jó, egyszer futott velünk és a kutyival egy kört)

Csongi nagyon lelkes volt (ez pedig rá jellemző, nagyon kedves és gyengéd az állatokkal), és bevállalta, hogy az egyik kutyust elvisszük sétáltatni. "Ugribugri"-t választotta, akinek polgári neve Fanni, de úgy pattogott a kennelben, hogy Csongi szerint Ugribugrinak kell hívnunk. Nos, Ugribugri jól nevelt foxi-tacsi-egyéb keverék, gond nélkül sétáltattuk, futtatuk, figyelt minket, okos szemével leste minden kívánságunkat. (vagy valami olyasmi)

Csongi persze nyafogott, hogy vigyük haza, de sikerült lebeszélnem, hogy Figo biztos nem örülne neki, egyébként vele is keveset foglalkozunk stb. De megígértem neki, hogy amikor Miklóson vagyunk ellátogatunk a kutyusokhoz és sétáltathat még másik ebet.

Sétáltatásunk végén kiderült, hogy Ugribugri gazdára is talált, egy idősebb házaspár fogadta örökbe és vitte haza. Reméljük, tudják majd tartani vele a lépést...