II. Nemzetközi Nyika Találkozó

4 éves meséltem (ITT), hogy a Zuram ausztrál másodunokatestvére kis hazánkba látogatott. Idén a nővére jött el Magyarországra, és neki is szerveztünk jónéhány programot.

Úgy tervezte, szombaton délelőtt érkezik, de reggel hívott Irene, hogy lekéste a csatlakozást Dohában, így csak vasárnap délelőtt jön. Kimentünk a reptérre elé és először hozzánk vittük egy kis ebédre. Csak amolyan magyarosan: húsleves (előző nap gulyáslevessel készültünk), brassói, csúsztatott palacsinta, Dobos torta. Ez utóbbi direkt neki, mert épp aznap volt a szülinapja. Sikerült meglepetést szereznünk a tortával, meglepődött, aranyos volt. Előkerültek a fényképek és kaptunk sok-sok ajándékot is.

Délután a parlamentbe mentünk látogató-túrára és korona-nézőbe. Fantasztikus élmény volt mindannyiónknak!

Másnap budapesti városnézésre vittük: Budai vár, Mátyás templom, Halászbástya, Vakvarjú étterem, Citadella, kis kocsikázás, kis buszozás.

Kedden összecsomagoltunk és Boldogkőváraljára mentünk, megnéztük a várat (cudar időt fogtunk ki, akárcsak 4 évvel ezelőtt), ettünk a Castrum Boldumban, átmentünk Sárospatakra, ahol a nagypapája iskolába járt, majd Tállyára, ahol Dudovicséknál pincelátogatáson és vaddisznó-pörkölt vacsorán vettünk részt. Éjszakára a Bacchus panzióban szálltunk meg, ez is nagyszerű volt, ajánlom mindenkinek!

Másnap Hollóházán megnéztük a múzeumot és kaptunk a Zuramtól 1-1 műzlistálat: én cicásat, Irene levendulásat. Útközben megálltunk Szerencsen a Buffalo-ban ebédelni, és Pestre érve még a Hősök terén is megálltunk pár percre.

 Csütörtök-pénteken én már dolgoztam, a Zuram kísérte a vendéget. Csütörtökön szakadt az eső, így benti programot kellett néznünk, végülis a Nemzeti Galériába mentek.

Pénteken már jobb volt az idő, így elmentek Esztergomba, megnézték a Bazilikát és a kincstárat.

Szombaton reggel 6-kor indult a gépe, egész kora hajnalban mentünk érte a szállodába (végül én is, hogy el tudjunk búcsúzni) Azóta Németországot járja, onnan megy majd haza.
Fantasztikus volt ez a néhány nap, nagyon sokat nevettünk, kicsit hihetetlen is, hogy a világ másik táján élő családtaggal tudtunk találkozni. Remélem, legalább annyira jól érezte magát, mint mi.