Színházban a vörössel - A padlás

Teljesen hirtelen felindulásból elkövetett jegyvásárlás volt, bár napok óta a fülemben csengett a "Fényév távolság" és igazából nem is értem, hogy maradt ki ez a darab eddig a "kötelezően megnézendőek" közül.

Szóval, A padlás. Nagyon kíváncsi voltam! Kaszás Attila hangja annyira meghatározta számomra a darab hangvételét, hogy nem is tudtam igazából elképzelni, milyen lehet nélküle. És egyáltalán nem feledve az ő nagyságát, de azt kell mondjam, szuper volt! Teljesen más dinamikával szólt minden dal. Nyilván. Ez természetes. De akkor is kicsit meglepő. Wunderlich Józsefnek iszonyú jó hangja van, és tényleg ő hegedült, és nagyon jól állt neki a Rádiós szerepe. Csapó Attila "Révész" a másik kedvencemet az "Örökre szépek" c. számot (is) énekelte, na, ez számomra kicsit darabos volt. Valahogy nem volt annyira lendületes és gördülékeny, de az is lehet, hogy már beleégett a dobhártyámba az "ősverzió".  Igó Éva Mamókája teljesen meglepett, mert tényleg olyan mamókás volt: kedves szilvásgombócot hozó anyóka. Nem sorolok végig mindenkit :)
És ami abszolút fantasztikusan és együtt szólt az a finálé volt. Szívesen hallgattam volna még párszor :)

Fenn ültünk a karzaton, jó magasan, így a színpad elejét nem nagyon láttuk, csak ha előrehajoltunk. Viszont minden szuperül szólt, az énekszólamokat tisztán lehetett hallani, a zene egyáltalán nem nyomta le a szereplőket (mint néha az Operettben)

És az elmaradhatatlan csizmás kép (ezúttal kicsit más szemszögből, mert tényleg a majdnem a csilláron ültünk)