Március közepén elbúcsúztattuk japán ügyvezetőnket. Már január 1-től jött helyette másik, aki -bár már Magyarországon lakik családjával- kicsit kétlaki életet él, mert az angol gyár ügyvezetői posztját is ellátja (Róla majd később)
Eddig két japán kolléga távozásakor segítettem a "levéglegelést" (apartman-kocsi-épület kulcs átadás-átvétel, bankszámla zárás, végszámlák bekérése stb), de ez most más volt, hiszen mióta a Nisshonál dolgozok, közvetlenül Hayashi san mellett dolgoztam, illetve helyrajzilag a szobában előtte: az íróasztala pont mögöttem volt.
Készültünk a "búcsúztatóra", mégis csak az utolsó napokban sikerült ajándékot beszereznünk, és Kata kolléganőmmel tanácstalanul hümmögtünk a lehetőségek felett. Végül a kollégák által összedobott pénzből Hollóházi porcelán vázát és pálinkás készletet vettünk neki.
Az irodában a lányokkal-fiúkkal közösen egy szép tollal ajándékoztuk meg és mindegyikünk egy-egy teniszlabdát is adott (nem akartuk megsorozni és fejbevágni - bár felmerült ez is, igazából azért vettük, mert a főnök szerett teniszezni, nomeg, hogy legyen a búcsúzkodásban egy kis poén is.)
Hogy a pálinkás készletbe innivaló is kerüljön (bár ezesetben Papikám révén előbb megvolt a belevaló, mint a készlet) egy díszüveges Szicsek óbarack pálinkát adtam át neki:
Készültek még közös fotók, ezt pl 2 fotóból raktam össze, hogy András és én is rajta lehessünk :) Mire mi kiértünk, addigra mindenki beállt a napos oldalra, ahelyett, hogy az épület árnyékos részén maradt volna, így kevésbé hunyorogtunk volna, dehát ez már így marad.
Ezt pedig a főnök csinálta, mindenképpen szelfit akart, pedig mondtuk neki, hogy megkérünk valakit, hogy fotózzon le minket :)
Aztán Hayashi san elrepült a családjával, és azóta Tokyo-ban dolgozik, mi meg szokjuk Nakashima san munkastílusát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése