2017. április 7., péntek

Színházban az ősökkel - A cigánybáró

Megint olyan darabról írok, amit már épp nem játszanak, de remélem, később ismét műsorra tűzik, mert remek előadás (és 10 teltházas este után gondolom az intézménynek is megérné, nem csak nekünk, nézőnknek)
A cigánybárót az Erkel színházban láttuk, Szinetár Miklós rendezésében. Nagyoperett 3 felvonásban, sok-sok újítással, apró gegekkel, fantasztikus színészekkel, parádés tánccal. Ez utóbbit külön kiemelném: az első felvonás végén még mondtam is anyunak, hogy ahhoz képest, hogy operett, elég keveset táncolnak benne. Nos, igazából csak nem akarták ellőni feleslegesen a puskaport: a végére úgy röpködtek a lábak, hogy nem győztük kapkodni a fejünket. A Duna Művészegyüttes táncosai gyönyörű és látványos tánc-sorozatot adott elő (gratulálok mind a koreográfusnak, mind a táncosoknak!)

A darab egyébként borzalmas lassan indult: valószínűleg a népi sokszínűséget volt hivatott bemutatni a nyitány alatt kivetített prezentáció, engem személy szerint nem villanyozott fel, sőt, inkább lehangolt kicsit.
A szereplők közül csak László Boldizsár (Barinkay Cigánybáró Sándor) és Csarnóy Zsuzsa (Őfelsége Mária Terézia) neve volt ismerős (a másik szereposztásban melléjük Szvétek Lászlót írnám még), bár ez valószínűleg az én szegénységi bizonyítványom, és betudható a ténynek, hogy nem járok az Operába.
Ők hozták is, amit tőlük vártam és reméltem. Zsuzsi szerepe egyébként rendezői újításként került a darabba, de nagyon jól illeszkedik a történetbe, nem lóg ki egyáltalán. Megjelenése, apró gesztusai, mozdulatai tényleg uralkodói magasságokba emelik.
Ami kicsit befejezetlennek vagy céltalannak tűnt számomra, az a kerettörténet: a Monarchia vurstlija, vagy legalábbis annak szerepe szép lassan eltűnt. Ha valamire mégis jó volt, az Hábetler András (kikiáltó) szerepe, aki remekül görgeti a történeti szálat, terelgeti a közönséget. Kicsit emlékeztet az Elizabethben Lucheni-re
Nagyon élvezetes volt Szerekován János zenetanár Ottokárja, bár néha kicsit ellopta a showt az éppen középpontban állóktól, de nagyon élt a színpadon a pasi!
Zavaros Eszter pedig pont olyan Szaffi, mint amit a mese után elképzeltem (az utolsó fejdísze erősen hajaz Spéter Erzsébetre, de elég hamar megszabadul tőle ahhoz, hogy az embernek ne égjen a retinájába ez a kép...)

Nagyon jól éreztem magam, mesés kikapcsolódás, aki szereti az igényes zenés színházat, annak kötelező darab!

Előadás előtt gyors fotó és bejelentkezés:

 Szünetben kis pezsgő és perec:

Ezt a fotót László Boldizsár oldaláról mentettem le, köszönet érte :)

1 megjegyzés: