2017. augusztus 28., hétfő

Színházban az exkolléganővel - Billy Elliot

Évadnyitó előadásként a Billy Elliotot pécéztem ki, és sikerült is elrángatnom a kolléganőmet is, aki múlt héten mondott fel, így amolyan búcsúajándékként beültünk színházazni egyet.




Nemcsak darabot, hanem szereposztást is választottam, elsősorban a balett tanárnő szerepe miatt. Auksz Éva előadásai sajnos pont nem jó időpontban voltak, így Ladinek Juditot választottam, és be is jött: fantasztikus energiái vannak, prózában és énekhangban is remekelt.
Stohl András, apa szerepében rendkívül drámai és nyers volt, prózája nekem sokkal jobban tetszett, mint az énekes jelenetekben.
Csákányi Eszter nagymamáját nem tudtam hova tenni, Billy kis haverja viszont nagyon élt a színpadon.
A leggyengébb láncszem számomra a Billyt alakító kisfiú, Császár Benedek. Nagyon ügyesen mozog, de nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy ez betanított tánc és nem győzött meg az őstehetségéről. A hangja még nagyon kiforratlan, bizonytalan, nyilván ez életkori sajátosság, talán ezért is nehéz gyerek főszereplős darabot eladni. Ettől függetlenül aranyos és látszik a rengeteg munka a játékán (mondjuk ez összességében az egész darabról elmondható!)
Nem láttam az eredeti filmet (de ezek után szeretném megnézni) és a musical broadway-i változatáról sem tudok semmit, így nagy elvárássaim nem voltak.
Őszintén szólva nem fogott meg. Igaz, nem voltunk jó passzban Krisztivel, előtte, utána és a szünetben is a munkahelyi problémákról beszélgettünk, de máskor is mentem már így színházba és az aulába érve szinte mindig kikapcsoltam. Most egy dal vagy dallam se ragadt meg a fülemben, pedig a hangosítás remek volt! Engem kifejezetten irritált a rengeteg trágár kifejezés, a kurvaanyázás, a buzizás, még ha ez a feszültségnövelés kelléke is volt, kicsit szerintem túllőttek a célon (főleg hogy nézők soraiban elég sok gyermeket láttam)
Két igazán érdekes jelenet volt számomra, az egyik egy "röptetős", a másik egy klasszikus balettes rész, annak rendje és módja szerint koreografálva és a Magyar Nemzeti Balett szólistáitól. Gyönyörű volt! én közismerten nem vagyok balett rajongó, úgyhogy ez igazán nagy elismerés részemről!
A finálé parádés és kellett is, hogy elfeledtesse velünk az előző 2 óra szórakoztató, de kissé lagymatag perceit. Évadkezdésnek viszont nem volt rossz :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése