2018. január 28., vasárnap

Színházban meghívásra - XIV.René

Tavaly Kriszti exkolléganőmet invitáltam a Billy Elliotra, és már akkor megbeszéltük, hogy legközelebb ő vesz jegyet. A XIV.Renére vett, nem teljesen véletlenül.

Az alaphangulatot megadta, hogy előző este elmagyaráztam, hogyan tud parkolni a Thália színháznál. Mire mindent leírtam, leesett, hogy nem is oda megyünk, hanem a Karinthyba. Jót röhögtünk, hogy mekkora sügér vagyok és Kriszti még a színház előterében megjegyezte, hogy "pont akartalak hívni, hogy itt várok a Thália bejáratánál, merre vagy?!"

Ksziv Renére várva (Kriszti megkért: Edittocsku nyányicsu enyém fejecsku fotosopku prodnku jaaa, amire csak annyit tudok mondani: aba zerede drmec) -aki nem érti, annak feltétlenül meg kell néznie a darabot!


Nos, a Karinthyban a földszint 5. sorból sokkal jobban élvezhető az előadás, mint a 2.-ból. a sortáv szűkössége miatt kb olyan, mint más kőszínházban a 3. sor. Viszont hosszú lábúaknak ajánlom az emelet 1. sorát, vagy a páholyt, ahol garantáltan el fognak tudni férni, nem sokkal több pénzért.
Legjobban most az "A kutyafáját néki..." kezdetű duett tetszett, leginkább azért, mert Járó Zsuzsa és Dányi Krisztián is nagyon élvezte az előadást.

És talán sikerült elengedni egy kicsit a szolnoki előadást és nem fájt annyira Zsuzsi hiánya, mint legutóbb. Még a végén egészen megkedvelem Bozó Andrea kissé nyers Irináját.

Aki zenés ajánlóra vágyik, annak találtam egy kis szösszenetet a főpróbáról. Azóta szerintem sokkal összeszokottabban játszanak, összeértek a szereplők (vigyázat spoiler veszély :D )

1 megjegyzés: