A június színházi szempontból nem alakult jól. Vagyis sehogy se alakult, mert júniusban nem is voltam színházban. Pech. Aztán július elején rögtön kezdtünk egy nagyon furán semmilyen, kicsit csalódós Aranyoskámmal, aztán 14-én lemondtam egy szegedi Elisabethet, úgyhogy rámfért már egy kis röhögés július végére.
Abszolút last minute jegyvásárlással (aznap du 2 körül felszabadult egy jegy) érkeztem meg a 10. Menopauza előadásomhoz Veresegyházára, ahol az asszonykórus fogadott (tényleg, ők a jegyszedő nénik). A jegyem viszonylag messze (19. sor) és viszonylag szélre szólt, de egészen őszintén: azt sem bántam volna, ha a lépcsőn ülöm végig.
Meglepő módon az egész színpadot jól láttam, és a hangzás nagyszerű volt. Ez utóbbin tényleg meglepődtem, mert szabadtérin néha fura a hang. Itt viszont pont jó volt, minden szempontból! Az eredeti szereposztással (Hernádi, Náray, Szulák, Tóth) pontosan azt hozták, amit szerettem volna: önfeledt nevetést, vicces dalokat, jó zenét, ráadásul Hernádi a legutóbb látotthoz képest mérföldekkel jobb volt hangilag a saját szóló számában (megtalálta, mikor kell narrálni és nem énekelni) Imádós darab, idén még biztos beülök a Játékszínbe is repetázni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése