A csend szavai a temetés után

Ülök a konténerben, kezemben egy pohár November. A Csaba cuveet akartam kibontani, de tudom, az annyira száraz, hogy még a kedvedért sem tudnék meginni egy pohárral. A Novembert meg te vetted nekem. Azt hittem, elfogytak a szavak, de az alkohol felszabadítja a gátlásokat és megoldja a nyelvre kötött csomót.

A dalokra gondolok, amiket azért választottam, hogy elbúcsúzzak. Te elbúcsúztál szavakkal. Talán a legszebb szavaid voltak azok a 28 év alatt. Én meg csak bőgni tudtam. Mostmeg egyfolytában "bárcsak" kezdetű mondatok jutnak eszembe. A leghatékonyabb nyelvtani formula az önmarcangoláshoz. Elhessegetem őket. Bárcsak el tudnám hessegetni őket.

"...I simply wished for one more day with you. one more day, one more time, one more sunset maybe I'd be satisfied..."

Elindítom a Lonely Dayt (System of Down) is. Ezt nem mertem beletenni a listába. Ave Maria sem volt. De azért egy Bon Jovi féle Halleluja belefért. Féltem, hogy a Zöld, a bíbor és a fekete majd nagyon idegennek fog hangzani a ravatalnál, de sose hallottam még annyira szépnek, mint akkor, ott. Pedig annyira nem is szeretem ezt a dalt. De te szívesen hallgattad a szomorúbb percekben. 

"...Zöld csillag, kihunyt az égen A csónak partot ért Hideg csendben fekete minden Legyen az álmod, legyen az álmod szép..."

Kimegyek a kertbe, a borospohár még mindig a kezemben, gyönyörű felhőket hoz a délnyugati szél. A kutya tenyerembe nyomja nedves orrát. Vajon ő is érzi a hiányt? Az utolsó hetekben azon mosolyogtam, hogy mikor kimentél az ajtón, mindig megpaskoltad a fejét "hello gizsgutya-lutyuj" Szerintem azt hitte, ez az új neve. 

"...When I try to make it make sense in my mind, The only conclusion I come to, Is that Heaven was needing a hero like you..."

Sokan kérdezik, hogy vannak a fiúk. "Mind máshogy" mondom szinte automatikusan, mert tényleg hárman háromfélék egy normál hétköznapon is, hát még egy ilyen pénteken. Rengeteg üzenetet kapok. Szépeket. Vígasztalóakat. Sablonosokat és személyre szólóakat is. Mindre igyekszem reagálni, mert kincsek ezek. Egy virtuális ölelés mindazoktól, akik gondolnak rád és ezt meg is fogalmazzák. És a pillanat egy aprócska törtrészére mindig bevillan, hogy majd elmondom, ki, mit írt aztán rájövök, hogy már nem is tudom elmondani. Talán ez fáj a legjobban. 

"...These wounds won't seem to heal, this pain is just too real, There's just too much that time cannot erase..."

Vívódom (mérleg vagyok), hogy az "erősnek kell lenned" vagy az "éld át a veszteséget" érzéseknek engedjek-e. Végül az utóbbira szavazok és hagyom, hogy megzabolázhatatlan táncot lejtsen zsibogó agyam felett. Aztán megálljt parancsolok neki. Meg kell néznem, hogy a vívódok vagy vívódom a helyes. Sose tudtam. Mindig tőled kérdeztem meg ezt az ikesige-hülyeséget. 

"...Never opened myself this way, Life is ours, we live it our way, All these words, I don't just say, And nothing else matters..."

Az ingujjamba törlöm az orrom. Vennem kellett egy csomó új ruhát. Shopping-hurrá. Ja, nem. Eltettem a színeseket az ágyneműtartóba, csak az alvóspólókat hagytam meg. A tieid három hete ott vannak az ágy mellett. Egy része. A másik része még a szekrényben. Youtube videókat nézek, hogyan lehetne átalakítani a régi ingeidet rám való ruhákká. Aztán elvetem az ötletet: béna vagyok a varráshoz. 

"...Somebody just like you and me,  And now he's gone, so who was he, Breathin' the air we were breathin'..."

Azt hittem, az lesz a legrosszabb, amikor az urnát a sírba helyezik. Vagy amikor virágot teszünk rá. De sokkal jobban fájt, mikor a fejfát a földbe leszúrták. Látni a nevedet rajta szürreális volt és olyan nagyon véglegessé tette a búcsúzást. 

"...It's hard to understand, but I guess I'll have to try, It's not easy to say goodbye..."

A pillangó jut eszembe, ami a búcsúztató közben a koszorú körül repkedett és az egyik virágon megpihent. Nem tudom, hogy sírtam-e, de azt igen, hogy akkor mosolyra húzódott a szám, olyan kedves pillanat volt. Ha lefotóztam volna, A pillangó pillanata címet adtam volna a fotónak. Spirituális énem felülkerekedik a materialista sejtjeimen és kicsit megengedem magamnak, hogy elhiggyem az olvasottakat: a pillangó lélek fejlődését, és a halálból kialakuló életet jelképezi. A kínaiak szerint a halhatatlanságot jelenti.

"...If I die tomorrow, I'd be allright, Because I believe, That after we're gone, The spirit carries on..."

A csend hangja

 Elfogytak a szavak...

Május 10

Ma ünnepelnünk kellene, hiszen 19 évvel ezelőtt családdá lettünk. Megszületett ez a különleges fiú, aki gondolkodásmódjával és elméjével mai napig lenyűgöz minket. 

De ahol születés van, ott halál is van. Felfoghatatlan, szívfájdító, lelket facsargató érzésekkel.

Ballagásos

Nagyszerű volt látni a kis-nagy fiamat, ahogy komolyan lépdel a gimi udvarán. Azt hittem, akkor leszek a legboldogabb, mikor átveszi a ProLingua díjat, de igazából akkor "csak" mérhetetlenül büszke voltam. Boldog akkor voltam, mikor láttam a félmosolyát, és az arcát, hogy ő mennyire büszke magára. 

És egy ma esti kétségbeesett gyerekszáj, midőn memoritereket tanul az irodalom érettségire:

-Ha egyszer hatalomra jutok, megtiltom, hogy az irodalom érettségire olyan verset kelljen megtanulni, ami nem rímel...

Búcsúval

Még egy picit siratom itt is a JVI-t, aztán ígérem, letelik a gyászidőszak és nem nyafogok rajta. Ez legyen a legkisebb bajom, mondhatnánk (mondták is...), de hát nem vagyunk egyformák. Vagy nem mindenkivel vagyunk nem mindenben egyformák. Egyik kedves ismerős írta, bemásolom ide az ő gondolatait:

 

búcsú nélkül

"Nincs semmi baj, semmi vész, hisz ez katona dolog, Ha nem nagy ügy, akkor miért is keltsünk pánikot"

Az már biztos, hogy tanulva az ideiből: jövő év január elsején nem fogok itthon punnyadni és színházjegyet eladni és... és még egy csomó dolgot nem fogok csinálni, amit nyilván itt most nem írok le. De kb minden bejött: amit elsején csináltunk, úgy telik eddig....

Nahhh... Fantasztikus szériát zár a Jövőre, veled itt. 2005 óta játszák - játszották. Minden évben felröppent a hír, hogy a következő évadtól nem lesz többet, így már meg sem kellett volna lepjen, mikor egy hónapja bejelentették, hogy a májusi lesz utolsó kettő. És milyen szerencsésnek tartottam magam, hogy volt rá jegyem. Első sor 1. szék, a "kád szélén", ahogy szoktuk volt mondogatni az SzPSz-es csajokkal. Az én székem ma mégis üresen maradt.

És ha nagyjából tartják a tempót, akkor kb most éneklik a kedvecemet (Lószar a címe). Én majd itthon ülve dúdolok velük...

Soha-soha nem lesz többé ilyen finálé:

Isten veled Doris és George (és persze Walter, "ó, híveid ne hagyd el") 

Virágos

Nem mind mai ültetés, de ma is színesedett a kert (a Macskafarkú Veronikát csak a neve miatt vettem meg, nemtom, hogy bírja majd) A bazsarózsáim idén se virágoznak :( Viszont a birtokról hozott kakukkfű gyönyörűen kihajtott minden helyen, ahova letettem.

Kötelező színházban

Nimit rábeszéltem, hogy nézzük meg a Szent Péter esernyőjét a Karinthyban, idén ez is a kötelező olvasmány, gondoltam jót tesz neki, ha másféle szemszögből is megközelítjük. Legjobb helyre sikerült venni (pedig ez egy halasztott előadás volt, így csak visszamondott székek voltak), csak ketten ültünk az ajtó (és a poroltó) mellett

A darabot még Karinthy Márton rendezte. Biztos vagyok benne, hogy nem tudta, hogy hetedikes tananyag. A nézőtéren 99%-ban 7. osztályos gyerekek és tanáraik ültek, egy fiatal párt láttam még (ők lehet, hogy eltévedtek) és két nyugdíjas nénit (ők meg lehet, hogy itt maradtak valami korábbi évadból) Az előadás tele volt friss politikai áthallással (értsd jól: nem Mikszáth korabeli), amit a gyerekek nem értettek. Mondjuk Balázs Andinak nagyon örültek, rögtön felzsibogott a nézőtér. A színészek egyébként mind remekeltek.

Érdekes, helyenként még vicces is volt, nagyon tetszett, hogy színészek feljöttek a karzatra a színpadról (azért valljuk be, ilyet ritkán látunk) és körbementek előttünk. Tetszett, hogy nem rugaszkodtak el sem díszletben sem jelmezben a korabeli miliőtől. A deszkásított forgószínpad kicsit mondjuk még lepukkantabbá is tette, a templomi hangulatot erősen a képzeletünkre bízták. A Szent Péteres álmot viszont nagyon jól megoldották.

Alapvetően egyszernézős, mondjuk amíg kötelező olvasmány, addig biztos mindig teltházas lesz az előadás :)

Tárnoki csürdöngölős

 ...avagy egy zenehallgatós elmerülős rockos este a Sky eFeX-el.

Családi album 2023

 Kééééééész van. Nagy hajrával, kis hibával, utolsó pillanatos borító cserével. A4 álló, kemény borítós, 102 oldal. A borítója kiterítve: 

2 hónapig itt tudsz belelapozni:

as.photoprintit.com/web/70000000/showPublishedPhotoBook.do?ehash=4cda1a3f13fcde80e022d92653da75ba&skipSessionTimeout

Ő még csak most 14

Múlthavi szülinaposunk:

Eheti névnaposunk: 

Gyerekszáj - nem elég fáradtak

Este 9kor anya: Menjetek mostmár aludni!

Csongi: anya, ne zavarj össze, most arra koncentrálok, hogy mit kérjek névnapomra!

Nimi: kérjél pálinkát!

Gyerekszáj - reklámzene

 Nándor: ettől a zenétől már irritálhatnékom van! 

Új bútor(ok)

Sokat vetyengtünk rajta (legyen-ne legyen, bőr-nem bőr, ikeás-nem ikeás, drapp-barna-szürke-zöld), végül lecseréltük a régi ülőgarnitúrát. Az új az RS-ből van, kb fél órát üldögéltem az üzletben a választékon, bár igazából a méret eléggé leszűkítette a lehetőségeket. Lefotóztam az összes huzatvariációt, a konkrét szín és szövet végül azért lett ilyen, mert ez volt raktáron és ez volt nagyon akciós. Rendelés után 2 nappal hozták is. A szállítmányozóktól kértem rakodást is (külön kellett fizetni azért is, hogy leszedjék a kocsiról, behozzák kapun belül és fél emelettel lejjebb pakolják) Majdnem meghaladta a képességüket a nagyobb elem lejuttatása, de végül kérésemre és harmadik nekifutásra csak sikerült...

A levehető és mindenhogy is álló párnák nem tetszenek annyira, de ez volt a legkisebb kompromisszum

A múlt héten sort kerítettem a kézmosó cseréjére is. Itt leginkább a látható szifonnal és a korrodált csappal volt a bajom, de minap megláttam ezt a csinos kis bútorzatot szuper mosdóval és rögtön tudtam, hogy ilyesmit szeretnék. Persze nem vettem meg rögtön, mert le kellett mérnem, hogy mekkora fér el és a vízvezeték szerelést meg tudom-e oldani spéci szerszámok nélkül is. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, megoldottam. De ha már bontok, akkor festek is, így az addig márványos színű csempét lekentem Dulux csempefestékkel. Ez tulajdonképpen egy kétkomponensű festék, már egy rétegben is szépen takart, viszont a szélén rászáradt a maszkolószalagra és lehúzta(m) egy darabon, így ott pici ecsettel javítani kellett. Ez nem látszik meg, csak gondoltam leírom, hátha valaki szintén csempefestésre adná a fejét. Egyébként "csillámló-halraj" színűt választottam, de nem csillámolik, viszont jól mutat a hajamon is. Szóval leszereltem, lefűrészeltem, lefestettem, összeraktam, kicseréltem, leszilóztam és már kész is lett a mű. A fal festését májusra tervezem, kicsit halványabb és kicsit kevésbé narancssárga színben (múltkori konyhafestéskor majdnem elcsábultam a Hópárduc színhez, de aztán a Prosecco mellett döntöttem. Már nem ivás ügyileg, hanem színárnyalatban. És egyébként telitali az a szín, nagyon szeretem a konyhában. Az előszobát még nem tudom, milyenre kenjem)

Focistásos

 A múltheti feladat a Cewe Haladó csapatnál valamilyen effekt használata. Én egy több lépésből álló szerkesztési "műveletet" alkalmaztam most, pixel-sztreccs a neve Photoshop haladók itt meg is tanulhatják: Pixel sztreccs | Haladó CEWE FOTÓKÖNYV (fotokonyv.hu) Az eredeti fotó tűéles lett, így tettem rá egy kis motion-blurt is, hogy a mozgást érzékeltessem, így olyan, mintha teret váltott volna (bár ennyire talán még nem gyors)

Húsvétolós

 Ki, hogy töltötte a húsvétot? Mi az ünnepek előtti sütisütéssel (felavattuk a vadiúj nyuszitappancsos kiszúrót):

Aztán szombat este Juditék "házhoz jöttek" egy kis locsolásért (tesóm kiskosárral, virágokkal is készült) Hétfőn pedig a fiúk körbejárták az apai ág rokonságát is, és egy jóadag hiperglikémiéra okot adó mennyiségű csokival tértek haza...

Érett lesz

Legidősebb csemetém tőle szokatlanul könnyedén abszolválta a tablófotózást. Nem morcogott, nem ciccegett, nem vágott halálosan unott képet. Felelősen kiválasztotta a szerintem is legjobb képet (eskü nem szóltam bele). Tényleg érett lesz/lett.

Nyáridéző

 Újabb duplaoldal készült el a tavalyi könyvhöz, már egészen jól haladok, talán 7-8 dupla van még hátra és kész is.

Scrap oldalak

 Idei vegyesek...

IKEA hack

 ...avagy barkácsoljunk rovatunk következik.

Hozzávalók:
- egy régebbi szekrény, már leszakadt polccal és nagy rumlival. 
- IKEA Jonaxel fém tároló tetszőleges mennyiségű Jonaxel drótkosárral

Majdnemkritika - Egy a ráadás

Ray Cooney darabot színre vinni fél siker. Így van ez, bárhol mutatják be a Kölcsönlakást, Ne most drágámot, Miniszter félrelépet stb. (utóbbiról ITT is írtam pl és ITT is) A fél sikert a szerző garantálja, a másik felét viszont oda kell tenni. Nem elég, ha van egy húzónév, aki hátán viszi a darabot, az egész csapatnak nagyon együtt kell lennie, taktra kell működnie mindennek: a takarásban az öltözésnek, a hangnak, a kelléknek és az összes színésznek. A Tháliában ez most veszett jól ment! 2 jelenet volt, amikor még nekem az első sorban ülve is gondolkodnom kellett 2 másodpercet, hogy ezt most hogy a francba csinálták. Aztán persze leesett, hogy ki merre ment ki és hogy jött be. 

De kezdjük a jegyvásárlásnál: Egy a ráadás című bohózat, első sor bal szélső szék, VIP jegy. Nem tudtam, mit takar ez a megnevezés, nem is VIP miatt vettem, hanem mert szeretek elől ülni és itt volt hely :) Igazából lebontottak egy részt a színpadból és betettek 2 sor karosszéket, nagyobb lábtérrel. Ennyi. Más extra nem jár hozzá, bár gondolom, sokaknak vonzóbb kényelem.

A történet nem túl bonyolult, Ray Cooney darabokban mindig van 1-2 vagy akár több szereplő, aki nem az, akinek kiadja magát, vagy másik szereplő bőrébe kell bújnia. Általában van egy "jószándékú" barát/asszisztens/ügyvéd, aki szövi a hazugságok komikus hálóját és rendre megjelenik egy portás/inas/hordár, aki kihasználja az adódó alkalmat és jó pénzért segédkezik az egyre bonyolultabb gordiuszi csomó kettévágásán, bár igazság szerint nemhogy elősegítené a megoldás eszkalálását inkább továbbgörgeti a lavinát. Ennek persze mi nézők csak örülünk, mert amikor már nem tudjuk követni, hogy ki kivel van, na akkor megjelenik a 4. Hickory-Wood, akit nyilván ugyanaz a színész játszik, mint az előző hármat.

Zayzon Zsolt parádés! Minden szerepében hihető, imádtam a béndzsa Billyt, az okos Rupertet és a kissé kótyagos, már-már whiskey-mámorban feltűnő skótként is. Bravúrosan vált a figurák között! Valószínűleg ebben nagy szerepe van a "műszaknak" hátul, de persze a munka igazi dandárja a színészre hárul. Zayzon Zsolt pedig él a képességeivel és megmutatja, hogyan kell hármasikreknek lenni a színpadon.

Mondanám, hogy a többiek hozzák a tőlük elvárt kötelezőt. És tényleg! Mind hozzátesznek az élményhez, hogy 155 percen keresztül nagyszerűen érezzük magunkat a nézőtéren.

Zsuzsinak járt a bónusz virág is, ha már rajongunk, rajongjunk tisztességesen. 

Tavasz

 

„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.

 „Tavasz” – felelt a Nap.

 „Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.

 „Meg ám!” – felelt a Nap.

Avagy a vadszilva fácskánk tényleg megvadult :D

Amikor nincs szükség teljesítmény-értékelésre:

 ...tegnapi levelezésből kiollózott pár mondat. Hoteles árajánlat kérés egyébként egy nagyon aranyos kontakttól, a cuki lány meg én vagyok :D 

Gyerekszáj - Bartók Rádió....

 Ha már az előző bejegyzésben Bartókról esett szó, itt a mai gyerekszáj:

Csongi tekergeti a kocsiban a rádió-csatornákat és mondja, melyiknél tartunk

-Rock FM, Petőfi, Jazzy, Barátok Rádió

Hazafias koncerten

 A Film-Színház-Muzsika különkiadásában ezúttal Muzsikáról lesz szó :) 

Érdekes élményekkel gazdagodtam február legvégén. Egy, a szokásosnál is sűrűbb nap után* miközben a Zeneakadémia előtt majszoltam a kakaóscsigámat (rendkívül illúziórombolónak hangzik, de igazi freeeeedom) azon gondolkodtam, hogy én igazából nem is szeretem Bartók Concertóját és fogalmam sincs, miért erre vettem jegyet. Mondjuk a Budafoki Dohnányit és Pál István Szalonna Bandáját viszont kedvelem valószínűleg ezért választottam, még a november végi cafetériás kultúrautalványom részeként. Szerencsére -bár a Concerto volt a főszerepben- nem csak erről szólt az este (bár egy ponton azért eszembe jutott a klasszikus vicc poénja: ha elfűrészelik azt a sz@rt, hazamehetünk?): 

A Concertot tulajdonképpen több részletben játszották, meg-megszakítva azokkal a zenerészletekkel, amik inspirálhatták Bartókot. Szalonnáék fantasztikus hangulatot teremtettek, Haja Zsolt is nagy tapsot kapott Daniló belépőjével. Én tudom-tudom, nagyon elvetemült vagyok, de kifejezetten szeretem Sosztakovics 7. szimfóniáját, úgyhogy nálam nagy sikert arattak azzal is és szemembe égett Hollerung Gábor páros lábbal ugrálása a karmesteri pulpituson, ezt vegyük most a pozitív oldalra. 

-------------------------------------
*AMG látogatás a cégnél délelőtt, majd délután extra logisztika percre kicentizve a különórákra hozom-viszem szolgáltatást, de annyira, hogy egy parkolóban zavartuk le a kocsiból az online fogszabályozós "meetinget"-ez is izgisen hangzik, majd mesélek 

Napizene - La La Land

 Az új aktuális kedvenc. Szép csütörtököt mindenkinek!

Házas

 Minap tudatosult bennem, hogy 20 éve kezdtünk építkezni. Duuuuuurvaaaaaa.

TopGun

 Amikor épp a múlthéten turizott (igazából a Lőrinci-piacon guberált) kedvenc pólóm van rajtam és a férj véletlenül a Prime-ra kapcsol :D 

Gyerekszáj - tudja...vagy mégsem?

Földrajz házi Nimróddal. Már szenvedünk egy ideje a turisztikai központokkal és híres magyar településekkel, vaktérképekkel, képfelismeréssel stb (lehet, hogy már régen tanultam földrajzot, de fogalmam sem volt, hol van a pankaszi harangláb)

Fotók és leírás alapján helyezzük a látványosságokat a térképre, harmadik kép a visegrádi vár. 
-Szuper, ezt legalább tudom-jegyzem meg
-Naaaaaa, eezzzaazzzzz-lelkesedik ő is, majd megáll. ööööö, hol is van????

Kb 10 percet nevettünk.

Jelentkezett

 Heti feladat pipa, "jelentkezési lap" beadva! Eredmény csak nyáron. Drukkoljatok, hogy oda vegyék fel, ahova szeretne menni.

Fotókönyv oldalak

 Nagyon lassan haladok a 2023-as családi albummal. Ilyenkor már általában a finishben vagyok, mostmeg jó, ha a harmada megvan. Úgyhogy most ha tudom, összekötöm a kellemeset a hasznossal és a Cewe kihívásokra fotókönyves oldalt viszek.

Successfactors - avagy teljesítményértékeljünk

Talán nem üzleti titok, így mesélek nektek a nagyvállalati teljesítményértékelések folyamatáról. 

Előljáróban annyit, hogy mivel ettől függ az éves bónusz összege, nameg a korábbi rossz tapasztalatok* miatt alapvetően szkeptikus vagyok az efféle értékelésekkel kapcsolatban. 

A gyakorlatban nálunk nagyjából úgy néz ki, hogy egy online felületen különböző szempontok (kommunikáció, döntésképesség, innovációs képesség stb) szerint értékeled magad, majd értékel a főnököd,  majd a HR és a vezető dönt és végül van egy visszajelző elbeszélgetés is. Vagy nincs, ez nyilván vezetőtől függ. A 2022-es év végi teljesítmény-értékelésemre rákészültem, nagyon lelkesen mindenhova írtam valami magyarázatot, miért gondolom, hogy az 5 pontból 5-ösre értékelem magam és a kölcsönkapott "azon kompetenciák és attitűdök fejlesztése, amivel lehetővé válik egy-egy probléma sokoldalú megközelítése" szöveggel zártam. 2023-ban csak egy összefoglalót írtam. Tök fölösleges extrázni. Bár most az kiderült, hogy a főnököm legalább elolvassa ezeket, eddig ebben sem voltam biztos, de a "Célom az időgazdálkodási készségem fejlesztése, hogy még szervezettebb és produktívabb legyek" résznél hangosan felröhögött... Mondjuk nem is hangzik olyan jól, mint az előző évi.

Tegnap megjegyezte, hogy az idei céljaim közé inkább vegyem fel a gondolatolvasást. Úgyhogy idén ezzel fogom zárni az év végi teljesítményértékelésemet: extraszenzoriális-percepció készségek fejlesztése (úgyis mint telepátia és prekogníció). Hátha ezen is jót derül majd.

 

--------------------------------------------------
*korábbi cégnél hasonló teljesítményértékelés pazarra sikerült, majd mikor kiderült, hogy babát várok, hirtelen vacak munkaerővé váltam. Hát, ja. Csúnyán váltunk el az akkori főnökömtől...

Van még remény

 ...avagy #napipozitív

Néhány éve a cewés csajokkal kitaláltuk, hogy ne csak panaszkodni járjunk össze, ha valakivel valami apró jóság történik, azt is ossza meg #napipozitív címszóval. Íme az én #hetipozitívom:

December elején Csongorom a metrón hagyta a komplett focis felszerelését (nem, ez még nem a pozitív része). Benne 2 pár (nemolcsó) cipővel, aláöltözetekkel, mezekkel, powerbankkal stb. Szerencsére személyes iratok nem voltak benne, de vérzett a szívem, leginkább a cipők miatt. A BKK-nak van talált tárgyak osztálya, ami ideiglenesen telefonon nem elérhető, ezért írtam emailt és a FB-on kitettem a Pesten találtam csoportban. Mivel még mindig nem jött válasz, január elején írtam még egy emailt a BKK-nak, ezúttal nagyon részletesen leírtam a hátizsákot és a batyu beltartalmát. Szerdán jött egy email, hogy valószínűleg Csongi táskáját adták le. Csütörtökön bementem az Akácfa utcába és MEGVAN!!!! Mindennel együtt, még a powerbankot se vették ki. Van még remény és jóság a Földgolyón 🙂

Akárki is találta meg és adta le, hálás szívvel gondolok rá!

Havas scrap oldalak

 Hoztam egy kis téli hangulatot, bár az egyikhez a fotók még Pécelen készültek Hayase sannal.

MTK vs. ESMTK

Azt hiszem, csak a szűk családi kör tudta, nameg néhány kolléga, akinek eldicsekedtünk a ténnyel, hogy Csongort egy "hirtelen jött" edzés után leigazolta az MTK atlétikai szakosztálya. Remek másfél hónap volt, remélem, ő is így érzi.

November végén szembejött egy MTK-s hirdetés, amiben több szakosztályukba várják az utánpótlás korúakat. Sajnos fociban nem, de írtam egy emailt az MTK atlétika ifi vezetőjének, hogy van egy Csongorom, aki nagyon gyors és többen is biztatják, hogy járjon futó edzésre. December elején kapott lehetőséget, pont mikor vége lett a fociedzéseknek. Egy nagyon kedves és szuper edzőhöz, Soltész Renátához került, aki az első futás előtt elmondta, hogy nagyon sokan vannak (a budapesti atlétika vb után pláne), ne fűzzünk nagy reményeket hozzá, de természetesen megnézi, hogy fut, aztán majd megbeszéljük. Az edzés után elkezdte sorolni, hogy  melyik napokon van edzés, és szívesen látják Csongit is, mert mind izomzatra, mind mentálisan alkalmasnak találja a futásra (bár nyilván a stílusa csapnivaló: labdakergető, de ezen lehet javítani), sőt, le is igazolná az MTK!!! Először heti 2-3 edzésre járt. A két ünnep között is, amikor a focis társak még javában szunyókáltak és megérdemelt pihenésüket töltötték. Reni nagyon laza stílusban (fantasztikusan megtalálta a hangnemet vele-velük), de meghajtotta őket, mint Singer a varrógépet. Csongor szerintem az összes edzésről bár fáradtan, de vigyorogva jött el. Január elején rákérdeztem Reninél, hogy hogyan haladnak, mivel kalkulálhatunk, miben gondolkodjunk. Abszolút pozitívan nyilatkozott az addigi teljesítményről, biztatta és felajánlotta, hogy benevezi a Budapest Bajnokságra, hogy megtapasztaljon egy versenyt is és ezután döntsön csak a folytatásról. 

A fociedzések közben elkezdődtek, és nem mertük beavatni az ottani edzőket, viszont jeleztük, hogy csak heti 1-2 edzésre tud menni (tanulmányi és családi okokra hivatkozva) Így heti 3-4 edzésre a Lantos Mihály sportközpontba járt futni és erősíteni, heti 1-2re meg a Zodony utcába focizni.

A Budapest Bajnokságot január 28-án rendezték a BOK csarnokban. 93 nevező volt a férfi 60 méteres síkfutás absolut kategóriában. Nagyon izgult (mi is), és nem élete legjobb futását hozta, de rendkívül büszkék vagyunk rá, mert saját korosztályában a 16 induló között az 5. legjobb időt érte el, mindezt egy hónapnyi edzés után.

Bemelegítés:

Verseny:

Helyi tudosítónk az MTK oldaláról:

És így elérkeztünk a döntéshozáshoz is... Hazafelé megálltunk új stoplist venni...

Nagyon elfogult vagyok és ezért örülök, hogy nem nekem kellett döntenem. Én az atlétika felé toltam volna, mert az edzője véleménye szerint ott lehet(ne) felnőttként a magyar top mezőnyben. Reni végig rendkívül nyitottan állt Csongorhoz, többször mondta nekem és neki is, hogy látja benne a potenciált, de nem presszionálja, ha a focinál marad, megérti azt is. Több biztatást kapott tőle, mint az utóbbi néhány évben összesen a fociedzőitől... Csongor szíve viszont a labda felé húz, és becsülöm azért, hogy ezt az egy hónapot ilyen alázattal tolta végig.

Az MTK vs ESMTK meccsen ezúttal az ESMTK nyert, bár ez nem a klubcsapatok vagy az edzők érdeme. :)

Napi szép

 Szinte már giccses. Hihetetlen szép volt az erdő, szerintem végig vigyorogtam (és folyton lemaradtam a fiúktól, mert minden is le kellett fotóznom) 

Lepkém

 Karácsonyra kaptam egy közönséges boglárkát bokaláncra fűzve, bőrre varrva (élőben szebb, itt kicsit pacsmagoltam rajta)