Ígértem ovis beszámolót az ovis ballagásról.
Igazság szerint vegyes érzelmekkel készülődtem. Először teljesen megdöbbentem, mikor a szülői értekezleten az anyukák mesélték, ki mennyire készül, süt-főz, vendégeket hív. Azt hittem, az óvodás ballagásnak nem szokás ekkora feneket keríteni. Bár nagy felhajtást nem terveztem, a nagyszülőknek jeleztem, hogy ekkor és ekkor lesz a ballagás, ha van kedvük, jöjjenek. Még azt is mondtam, hogy mi nem veszünk semmit. Következő döbbenet szombat reggel ért, mikor találkoztam 3 ovis anyukával, malomkeréknyi ballagós virágcsokorral, bodorított hajjal. Pfff, csak mi vesszük komolytalanul a dolgot? Mindesetre, a virágboltban (ahova eredetileg lottóért mentem) vettem egy botra tűzött diplomás plüss csacsit, amit Nándorom kezébe nyomhatok, ha arra kerülne sor.
Délután 5kor kezdődött a ballagás, "kiöltöztünk csinosba", ahogy Nándi mondta. Az óvódavezető köszöntője után a gyerekek egy kis figyelmet kértek:
Majd lakodalmast játszottak (rendesen búcsúzkodás a örömszülőktől, nászmenet, templomi esküvő, hivatali esküvő, vacsora, menyasszonytánc, menyecsketánc, lakodalom) Nem egészen értem, hogyan jön az ovis ballagáshoz a lakodalmas, dehát ez már csak az én bajom. Aranyosak voltak, meg cukik, csak furcsa volt.
Ezután a ballagók és az oviban maradó nagycsoportosok elbúcsúzkodtak, verset mondtak az óvónéniknek, dadusoknak, tarisznyát és virágot kaptak, körbesétálták az ovit, majd magasba engedték a lufikat.
Odabenn még sütiztek egy kicsit, ekkor volt alkalmunk átadni a fotókönyveket is, mintegy köszönetképpen.
Ezek persze mind csak az események.
Este elmerengtem, hogy milyen gyorsan eltelt a négy év. Annyira tisztán emlékszem az első napra, ahogy ültünk a játszószőnyegen, Nándi meg csak nézett körbe, hogy ki ez, mi ez, hol van stb. most meg azon gondolkozunk, milyen iskolatáskát és tolltartót vegyünk....
