...nélkülem. Mert ugye eddig is sokat járt Nimi is az oviba. Bevittük Csongit (tavaly még Nándit is), ő rohangált kicsit, aztán otthagytuk a nagyokat, mi meg hazajöttünk.
Nos, ma Nimi is elkezdte az ovit*. És talán mert nem fogta fel, hogy most én nem leszek ott, vagy csak elmerült a favonatozásban, de nem volt sírás, vagy hiszti. Na, jó, mikor meglátta Erzsi nénit, dobott egy hátast és sikítófrászt kapott, de ez nálunk mostanában elég sokszor így van, ha egy felnőtt (gyerek, bárki) ránéz... Node hamar megvígasztalódott, mint mondottam a favonatozással, így ott is hagytam. Abban egyeztünk meg az óvó nénikkel, hogy hívnak, ha gond van, egyébiránt 11-re mehetek érte. Mosolyogva fogadott, először nem is értette, mit kiabálnak neki a többiek (kinn voltak az udvaron) és nehezményezte, hogy Csongit otthagytuk (konkrétan visított, mikor kocsiba raktam)
Ha minden jól megy, holnap már ott ebédel...
*egyébként létra a jele
Megkezdődött a munkába járás!
VálaszTörlés