Anno alig vártam, hogy 18 éves legyek és adhassak vért. És frappánsan kifejezve vérig voltam sértve, mikor közölték velem, hogy menjek haza, mert nem vagyok 50 kg...
Aztán halogattam a dolgot: mikor már elértem a minimumként megszabott testtömeget, akkor vagy terhes voltam, vagy szültem, vagy dolgoztam és csak ezért nem akartam szabit kivenni.
Most viszont a cég fél napos extra szabadságot engedélyez (mentesülés munkavégzés alól címszóval), ha írásban igazolom, hogy véradáson voltam.
Kicsit izgultam, hogy mi lesz, ha megint hazaküldenek, és a doktornő vissza is kérdezett, hogy biztos-e az a bediktált 53 kg, de végül nem akadékoskodott tovább. A csoki, víz, vásárlási utalvány és ajándék instant snack leves mellett extra figyelmet is kaptam: az egyik ápolónő csak velem foglalkozott (mint első-véradóval), sűrűn kérdezte, jól vagyok-e, leült mellém, úgy adminisztrált és pihennem is többet kellett mint a mellettem lévő rutinosnak (ő később jött és hamarabb ment)
Utána semmilyen "mellékhatást" nem éreztem, nem szédültem, nem voltam kótyagos, nem éreztem rosszul magam, igaz, kb 6-7 óra elteltével kezdtem tompulni, de nem jobban, mint egy pörgősebb nap után.
Nahát! Milyen ügyi vagy! Büszke vagyok Rád!
VálaszTörlés