Nem volt egyszerű elindulni, sokadik nekifutásra sikerült csak, de vasárnap ismét sikerült a gyerekeket rávenni egy kis kutyázásra.
Ismét a törökszentmiklósi Befogad-lak állatmenhely - gyepmesteri telepre mentük, vittünk egy is eledelt és néhány kutyát meg is futtattunk.
El kell hogy mondjam, hogy megint alábecsültem a gyermekimet. Nimród kezébe tuti nem adtam volna pórázt, mégis olyan ügyesen futott a neki választott kutyusokkal (egymás után 3-al is) Jó, hát volt, hogy véletlenül elengedte a pórázt, pedig lelkére kötöttük, hogy nagyon fogja és háááát igen, volt, hogy kicsit vontatta is az ebet a hámnál fogva, mert az épp le akart ülni. De azért legtöbbször türelmesen várakozott, amikor a kutyusok szaglásztak és lelkesen futott, amikor elindultak.
Csongikám a maga szokásos szeretetével választott kutyusokat és nagylelkűen cserélt pórázt, amikor Nimi is ugyanazt az ebet akarta és édesek voltak, amikor ők ketten (4-en) boldogan futkároztak.
Nándit is megemlítem, mert bár nem szereti a kutyasétáltatást, hősiesen tűrte, míg a kicsik jólérzik magukat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése