Kirándulás

Nándi év elején megkért (vagy lehet, hogy még a tavalyi évben), hogy idén menjek vele kirándulni. (bár inkább felháborodott, hogy én sose kísérem őt el kirándulásra...) Tehát idén már időben jeleztem a tanító néninek, hogy én szeretnék lenni az egyik kísérő szülő, merthogy egy osztályból csak 2 szülő mehet. Az uticél Visegrád, izgatottan vártuk mindketten. 

Ahogy általában, most is úgy készültem, hogy a 8 órai indulásra időben odaérjünk, szépen . Nándi fél 8-kor szól, hogy anya, már ott kéne lennünk! 

Úristenmiértnemszóltálhogynem8korindulunk??? 

Azonnalvegyétekacipőtöket!!!! 

Nimimérvanrajtadfelemászokni??? 

Büdöskutyatakarodjahelyedrekinemerjszökni!

Szerintem ilyen gyorsan még nem értünk oda az iskolába-óvodába, és épp időben, pont mikor az utolsó ember is felszállt, mi is ott voltunk. 

Szervezett programunk volt, mint ahogy több hasonló iskolás csoportnak is. A palotával szemben egy nagy füves placcon több kézműves sátor is volt felállítva, ahol a gyerekek is csatlakozhattak. Ügyességi játékok is voltak, középkori táncbemutató és körtánc tanulás. Volt egy solymász bemutató (egerész ölyvvel), amikor egészen közelről nézhettük meg a madár kézre szállását és egy vadászgörényt is bemutattak. Ezután egy rövid lovagi tornát imitáltak, két lovassal. A lovakat és a lovasokat a bemutató végén meg lehetett simogatni. 

A gyerekek rögtön lerohanták a helyi bazárosokat, nem kevés pénzt költöttek kardokra, íjakra, csúzlikra, "takony-trutyira", napszemcsire, világító-villogó mindenfélékre. Hosszas egyeztetőtárgyalások után hagytam magam rábeszélni egy lézeres világító izére. 

Majd felmentünk a Salamon toronyhoz, amit ugyan nem néztünk meg belülről, de a torony udvarában szintén szervezett bemutatót láthattunk. Először királyt és királynőt választottak (rámutatásos módszerrel) épp a mi csoportunkból az egyik tanító néni lett a királynő, aztán mindenféle harcieszközzel bemutatózott nekünk a helyi hagyományörző egyesület több tagja. A gyerekek nagyon élvezték, bár a hangos dobszó Nándinak nagyon nem tetszett.

A szervezett program hajókázással folytatódott, amiben túl sok izgalmas dolog nem volt.... De lehet, hogy már túl felnőtt vagyok hozzá.

Aztán rövid séta után a Palotához mentünk, amit gyönyörűen felújítottak. Sajnos az idegenvezetőnk meglehetősen gyorsan végigtrappolt a termeken és bemutató szobákon, sokmindent elmondott, de megnézni alig tudtunk valamit. Nándi nagyon kíváncsi volt a kiállítási vitrinekre, az ásatásokon talált leletekre és egyéb kincsekre, nos ezeket majd a nyáron családilag jól megnézzük. 

Ezután busszal mentünk fel a Fellegvárhoz, amit szintén nem néztünk meg, csak kívülről. Na, ezt megintcsak nagyon sajnáltam, mert Nándi ezt várta a legjobban. Felmenni a várba! Végülis itt csak fagyiztunk egyet és innen már hazafelé mentünk. 

Jól éreztük magunkat, a borongós idő ellenére nem áztunk el és sok szép dolgot láttunk, bár sokkal több mindent ki lehetett volna hozni ebből a kirándulásból!