Színházban Veszprémben - Tokaji aszú

Először is le kell szögeznem: nem, nem vagyok fanatikus! Egyszerűen csak vannak színészek, akinek a neve a "stáblistán" garanciát jelent számomra a jó szórakozásra. Így fordulhat elő, hogy ebben az évadban eddig megtekintett 11 előadásból* ötben szerepelt Csarnóy Zsuzsa, és tulajdonképpen miatta utaztam/tunk színházba Törökszentmiklósra, Budapestre, Veszprémbe (és jövő héten Tatabányára). Továbbra is azt állítom, hogy nem vagyok fanatikus. Elfogult viszont igen. Azt vállalom.

Miután ezt jól átgondoltam, nézzük amit láttunk.

Tokaji aszú. Kulturális alulműveltségemnek tudható be, hogy még nem hallottam ezelőtt erről a zenés vígjátékról. A tavalyi évadban játszották Veszprémben** és a nagy sikerre való tekintettel, most egy előadás erejéig ismét műsorra tűzték, "Repeta bérlet" címszóval. A dalok között viszont több is akadt, ami ismerős volt. A színészek között viszont csak Zsuzsit ismertük, ez egyébként tipikus vidéki színházas dolog. A Szolnok megyei színházba járók a szolnoki színészeket ismerik, a Veszprém megyeiek a veszprémieket.

A történetet nem írom le, elég annyi, hogy az összekuszálódott szerelmi szálakat a végére sikerül kibogozni és mindenki elnyeri jutalmát. Ténsasszony is, és a fiatalok is.

A díszlet meglehetősen puritán, a jelmezek viszont csodaszépek, mindenkinek megtalálták a szerepéhez és egyéniségéhez megfelelőt! A zene jól szólt, az első néhány énekszólam tűnt kicsit hangosabbnak szinte mindig, de igazából ezt csak azért írom le, mert kell valami negatívot is írnom, hogy ne nyálazzam szét a blogot.

A négy párból álló tánckar remekelt, jól kiegészítették az énekes-táncos részeket.

Csodálatos érzelmeket láttunk és nagyszerű poénokat. Néha szó szerint könnyesre röhögtük magunkat, nem csak mi, a színészek is a színpadon, és volt, hogy már azon nevettünk, ahogy ők kínlódnak, hogy visszafogják a röhögést. 

A színészek nagyot alakítottak, feledhetetlen este volt!

És akkor néhány fotót is mutatok. Érkezéskor családi szelfi (avagy hogyan csináljunk fotót a kedvenc színésszel, anélkül, hogy ő tudna róla...):

Csórtam 3 fotót a színház honlapjáról is:

Ténsasszony, Ara1, Vőlegény2

Csak én éreztem, hogy Mókus bácsi ellopta a showt a fiatalok elől (mögött)???

 Finálé!

És végezetül elmélkedéssel kezdtük, elmélkedéssel zárjuk (plusz a lábjegyzet): bár majdnem egy tanévet töltöttem Veszprémben és nyilván lehetőségem is lett volna rá, merszem viszont nem volt, hogy színházba menjek. Sokat ücsörögtem a színház előtti padon 1999-ben (matematikai analízis és lineáris algebra órák helyett különösen) és ha visszagondolok a Veszprémben töltött hónapokra, inkább negatív, mint pozitív emlékek jutnak eszembe. Nos elég volt egyetlen este és a tegnapi nap hatására Veszprémre, mint kellemes helyre emlékezem. Köszönöm az élményt a színháznak és a nagyszerű társaságot a szüleimnek!***

----------------------------------------------------

*tizenegy darab darab, te jó ég, 2016 előtt nagyjából 5 év alatt mentem ennyiszer színházba! Annyira szuper, hogy most ennyi előadást volt lehetőségem megnézni! Mintha valami hibernálásból ébredtem volna!  És az évadnak még nincs vége: jövő héten 3 előadásra, 3 különböző színházba van jegyem: kedden Pál utcai fiúk Csongival, pénteken Rumini Csongival és Nimivel, vasárnap Nyolc nő a szüleimmel. Valóságos kultúr-SOKK.

**a vidéki színházak működési elvéről kevésbé járatosak kedvéért: vidéken egy évadban van 5-6 bemutató, a darabot játszák 1-2 hónapig, aztán lekerül a műsorról, aki kimarad, az tényleg lemarad. Budapesten az előadások évekig repertoáron maradnak, havonta 3-4 előadással

***És itt szeretném megköszönni annak a nagyon magas fiatalembernek is, aki előttem ült az első felvonás alatt, (kitakarva a színpad mintegy egyharmadát a fejével), hogy a szünetben átkéredzkedett egy másik sorba jelentősen javítva ezzel a kilátásomat!