Kultur-sokk hetünk zárásaként (és valószínűleg évadzáró előadásként, bár erre azért nem vennék mérget, ki tudja, mit hoz a nyár...) a Nyolc nő című bűnügyi komédiát néztük meg Tatabányán.
Az utolsó előtti sorban kaptunk helyet, messze ültünk a színpadtól, de mindent jól láttunk: a meredek nézőtérnek köszönhetően nem lógott be elénk senki feje, füle, haja.
Ez az előadás akadálymentesített volt: jelnyelvi tolmáccsal és audiónarrációval (aki igényelte)
Namost ez lesz az a bejegyzés, amiben nem fogok ömlengeni, hogy mennyire nagyon jó volt. Hááát, úgy az elmegy egyszer kategória.
Jól szórakoztunk, de nem csapkodtuk a térdünket és nem csordult ki a könnyünk a nevetéstől (mint az utóbbi időben sokszor). A feszültség végig meg volt, kattogott az agyam, hogy ki lehet a tettes, de inkább drámai, mint komikus, vagy vicces volt a darab hangvétele.
A szereposztás parádés, a jelmezek jól eltaláltak, a díszlet nagyon tetszett, jellemek szépen kirajzolódtak, a párbeszédek a helyükön voltak (a bakikat megbocsájtjuk), mégis csak vártam és vártam a nagy poént. Ami nem annyira jött.*
Persze nem vagyok csalódott. Jó társasággal jól kikapcsolódtunk, élmény volt látni nyolc ilyen kaliberű színésznőt egyszerre egy színpadon!
Fotók rólunk:
Fotó a színház honlapjáról:
----------------------------------------------------
*Anyum egyébként már a szünetben megmondta, mi lesz a végkifejlet, mondtam is neki, hogy túl sok Helyszínelőket néz....
Mintha én írtam volna!
VálaszTörlés