Színházban az emlékekkel - XIV. René

Nem is tudom, volt-e az utóbbi időben színdarab, amit ennyire vártam volna. A bemutató közeledtével lestem a színház oldalát, mikor tesznek ki képeket, videókat vagy nyilatkozatokat. Kíváncsian vártam a szereposztást és időről időre beugrott 1-1 dalszöveg a huszonéve nem látott szolnoki verzióból. Hiába no, a René* mindig is szívem csücske volt és marad is. (és itt kérek elnézést minden érintettől, de nem is tudom a Karinthysat, mint individuumot kezelni, állandóan hasonlítgatni fogom a szolnokihoz, elfogultságomat -lásd csillagozott rész alul- sajnos nem fogom tudni levetkőzni. És hosszú is leszek. Napok óta csak írom és írom a bejegyzést. Bocs. ...Utólag kihúztam a felét... Tényleg bocs.)

Jól időzítették a darab bemutatását, ilyentájt szoktunk színházjegyet venni a szüleimnek, így ezt most  hármasban néztük. Hamar odaértünk a Karinthy színházhoz,  volt időnk még perecezni és koccintani is egy igazi René borral. Igaz, én már bor nélkül is danoltam, mikor meghallottam néhány taktust odabentről kiszűrődni.

És egy trükkös-tükrös családi fotó:

Második sorból néztük a "hatalmi őrületet", varázslatos és nyakfájdító közelségből. Hihetetlen, de majdnem az egész librettót fel tudtam idézni, ezzel persze néha le is lőttem a poénokat saját magamnak, dehát így van ez, ha az ember 762593-szor (+/-2154) lát egy adott darabot korábban.

A díszlet igazán jól sikerült! Az országházat idéző enteriőr szépen kidolgozott és nagyon találó. A jelmezek is tetszettek, bár René első szoknyás dalához én valami lányosabbat, Irinához pedig valami ledérebbet terveztem volna, de még jó, hogy nem engem kértek fel erre...

A piciny színpadhoz kis létszámú zenekar tartozott: nem hiszem, hogy láttam volna valaha színházban 4 fős zenekart, ugyanakkor azt kell mondjam, teljesen jól vitték a darabot!

A szereposztás nagyszerű. Járó Zsuzsa Renéje kicsit túl karakánra sikeredett, de nagyon szerethető. Dányi Krisztián sármja levett a lábamról, ráadásul remek az orgánuma. Egri Kati profizmusa és természetessége már meg se kéne lepjen, bár számomra inkább kedves nagymamás, mint jópofa nagynénis, nagyon megszerettem a főhercegnő szerepében. Széles Tamás miniszterelnök úr és poénjai nem is lehettek volna aktuálisabbak egy országban, ahol kilopják a lyukat az ágyúból, a vízvezetéket a falból... Ladányi Júlia és Ágoston Péter kettőse aranyos volt, már-már cukik voltak együtt. A gyenge láncszem nálam Csonka András főálláshalmozó volt, még nem láttam színpadon így nem tudtam eldönteni,hogy csak meg volt fázva, vagy ennyire erőtlen a hangja. Érdekes megoldás, hogy PrenkPrpedet és Bobby jazzkarmestert ugyanaz a színész játssza, Szűcs Péter Pál helyt állt mindkét szerepben. És a végére hagytam Bozó Andreát, akit eleve kicsit sajnáltam, mert olyan magasan volt a léc nálam, hogy azt csak kisebb csodával tudta volna átugrani. A poénok persze megvoltak, az akcentus is stimmelt és úgy általában remekül megformálta a szerepet. De...  kis képzavarral élve: Irinás volt, de nem volt eléggé Zsuzsis...

A Karinthy színház eddig nem állított színpadra operettet, nos, jelentem a debütálás jól sikerült. A 3 óra alatt csak mosolyogtunk és dudorásztunk és eltöltöttünk egy felhőtlen estét együtt és az emlékekkel.
Ki jön velem megnézni januárban (is)???





--------------------------------
*A nem egészen közeli hozzátartozók kedvéért írom le: a XIV. René c. zenés vígjátékot Szolnokon az 1993/94-es évadban mutatták be. Hatalmas sikerrel játszották, teltházas-pótszékes előadásokkal. Az előadás teljesen elvarázsolt, az Irinát játszó színésznőt, Csarnóy Zsuzsát azóta is csak szuperlativuszokban tudom emlegetni. A szolnoki tv akkori VHS felvételét rongyosra néztem, ebben kénytelen volt osztozni velem a család is... Sajnos a VHS kazettát nem találom, valószínűleg az egyik lakásfelújítás áldozata lett. No, innen hát az elfogultság és az emlékek.