Színházban egyedül - Pál utcai fiúk

...Már megiiint??? Kérdezhetné az, aki nem ismer. Már megint! Válaszolnám én konokul.

Új kedvenc született: azt hiszem, a XIV. René óta (khmmm, khmmm 1993?) nem történt olyan, hogy  egy előadást egy éven belül 3x is megnéztem volna. Persze a René mindig is szívem csücske marad, és ha beleszámoljuk a "videós megtekintéseket", akkor azt überelni semmiféle színdarab nem tudja.

Nade a tegnap este: hirtelen felindulásból elkövetett színházlátogatás szerencsés véletlenekkel. Írtam már, hogy milyen nehéz jegyet szerezni a Pál utcai fiúk musicalre. Tegnap az egyik színházjegyes fórumon kitették szólóban, én meg lecsaptam rá.

Ezúttal a karzaton (eddig a földszinten) néztem. Legnagyobb megdöbbenésemre a karzaton üres sorok voltak. Nem csak 1-1 szék, hanem konkrétan a jobb és bal oldalon 35-35 szék, mintha 2 busznyi ember nem érkezett volna meg. Ahhoz képest, mit meg nem küzdünk egy-egy jegy megszerzéséért és online gyakorlatilag pillanatok alatt elkelnek a jegyek ... hát ez több, mint meglepő volt.*

Nos, karzat 5. sorból sajnos a vizesárok már konkrétan nem látszik, így én 20 perc vívódás után (ti. szabad-e felállni és ezzel megzavarni a mellettem ülő nyugodalmas szórakozását) átköltöztem a lépcsőre és a korlátnál néztem végig. Itt már megvolt a Grund-élmény és mivel a történetet és a dalokat már ismerem, így most alkalmam nyílt megfigyelni egyéb apróságokat is. Pl hogy hűdegyorsan-átöltözik-Nemecsek vizesből száraz ruhába (és még mindig nem értem, hogy nem megy tönkre a mikroportjuk) és Barabásnak mekkora lába (vagyis cipője) van!!! És vajon a "Szólít egy hang" eredetileg sem volt a darabban csak a CD-n, vagy menet közben került ki (májusban már tuti nem volt benne, februárban rémlik)
Ezúttal számomra a Testvérben az erő szólt a legjobban, no és az örök kedvenc a "Felveszem a vörösingem" (mondanám, hogy mindig is buktam a "rosszfiúkra", de a Zuram biztos kikérné magának...)

Hogy miért fogott meg pont ez a darab? Nem tudom. A történet persze megkapó, de van ebben valami ennél sokkal több. Egyszerűen jól "össze van rakva" és iszonyatos energiák működnek benne. A zene dallamos és beleragad az ember fülébe. A koreográfia magával húzza a nézőt, legszívesebben felmenne az ember velük "trappolni"

És nem csak engem varázsolt el: tizenéves (és huszonéves és idősebbek is) rajongók fagyoskodnak a művészbejárónál egy aláírásért és egy közös fotóért.  És ami még fontosabb, ez a darab elindít valamit: ezek a rajongó fiatalok beülnek egy Hamletre és Mondjad, Atikámra! csak azért, mert azok a színészek játszanak benne, akik a Grundon is. És mi ez, ha nem haszon. És nem elsősorban anyagi (nyilván a Vígszínháznak az is) ... No, péntek délelőtti eszmefuttatás vége.

Legközelebb első sor! (egyszer... ha sikerül rá jegyet venni és szabadságot kérni a családtól ismét)

És egy művészi, avagy kicsit túlhúztam a mindenféle csúszkámat a photoshopban :)

-----------------------------------------------------

*megkövetem saját magam: az imént kaptam a bennfentes infót, hogy a karzaton lévő szélső jegyeket nem adják el, mert onnan nem lehet látni. Mondjuk az 5. sorból is csak a színpad 2/3-át, dehát ez már majdnem mindegy. Nem akartam ám félrevezetni senkit :) A lényeg: ha valaki mindenképpen meg akarja nézni, és sehol nem talál jegyet, legjobb, ha előadás előtt odamegy a jegypénztárho és tuti lesz valamilyen!