Azt mondjátok meg nekem, mikor repült el mellettem az idő annyira, hogy már itt tartunk:
A héten kitöltöttük a továbbtanulási papírokat, 3 sulit jelölt meg Nándi és nagyon drukkolunk, bízunk az első (dabasi Táncsics) helyben.
2 hete megírta a felvételi vizsgát is, sokat morcogtam rajta, szerintem hülyeség mindenkivel megíratni, (főleg így, hogy mateknál 45 perc alatt 15 feladatot, amiből 2-3 szöveges feladat) bőven elég lenne a versenyistállós iskolákban, de hát el kell fogadni, hogy ez van. Nem lett egyébként rossz az eredménye, hozta az országos átlagot.
Megérkeztek a félévi jegyek is (éjszaka vadul pittyogott a telefonomon a Krétás értesítő), kinek így, kinek úgy sikerült, 1-2 javítanivalótól eltekintve egyébként egész szép eredmény lett. Nándit külön ki kell emelnem itt is, mert ebben a félévben iszonyat sokat melózott, tanult, készült, meg is látszik, mert sokat javított. Nem tudom, hogy épp olyan tananyaghoz értek, ami egyébként is érdekli (pl töri), vagy végre beérett a gyerek, ráérzett arra, milyen az, ha tényleg elismerik.
Nimród tanító nénije a héten nyugdíjba vonult, új osztályfőnöke a gyesről visszatérő Edina néni lesz (a 2. képen pedig Zsófi néni, aki környezetet, etikát és technikát tanít). Ani nénit egy ottalvós bulival búcsúztatták a suliban, ő pedig egy gyönyörű, igazi könnycsorgatós mesét írt nekik (ha megengedi, közzéteszem majd itt) addig is pár kép a buliról
Hogy Csongorról is essen szó, szaktanári dicséretet kapott nyelvtanból, a Bolyai anyanyelvi versenyre felkészüléséért és tisztes helytállásért.
Gratulálok kicsinek, nagynak. Büszke vagyok mindháromra.
VálaszTörlés