Focis színházban - Puskás, a musical

Kis híján színház nélkül maradtam augusztusra. Történt ugyanis, hogy a tavaly decemberi Menopauza jegyünket aug 17-re tették át, majd az előadás előtt 1 héttel módosították a tervet és fura kommunikációval átrakták okt. 5-re. Pedig nagyon rákészültem lelkileg... Így hirtelen felindulásból vettem jegyet a Puskásra, amit egyébként már korábban is meg akartam nézni, de nagyon sokalltam a jegyárat. Az ilyen "bosszúból jegyet veszek" darabok általában bejönnek.  

Ahogy beültünk az előadás előtt és szétnéztem, mögöttünk 3 sorral kiszúrtam Marco Rossit (a magyar fociválogatott szövetségi kapitányát)  Először nem voltam benne biztos, hogy ő az, így lőttük pár szelfit és valószínűleg  elég feltűnően bámultuk, mert az utolsó képbe konkrétan beleröhögött.

Miután helyzetjelentettem a Zuramnak, vettem a bátorságot és odamentem hozzá és nagyon illedelmesen kértem egy közös képet, igazából arra hivatkozva, hogy a fiaim nagy rajongók. Nagyon közvetlen volt, rögtön felpattant és mosolygott. (és alig fértünk bele képbe, olyan magas, ésafejemismilyenmár, de mekkora emlék ez!) 

Még a darab előtt közvetlenül színpadra lépett a producer és a rendező, mondtak pár kedves szót és köszöntötték a nézők között Marco Rossit, na hát akkor én nagyon büszke voltam magamra, hogy nő létemre kiszúrtam és bibibi, nekem már közös képem is van vele. Nah, így indultunk neki az előadásnak. (és még csak a bevezetőnél tartok...)

Azt hiszem írtam már párszor, hogy Szente Vajk rendezéseire szeretek beülni. A darab vadiúj, tavaly mutatták be, a pandémia miatt csak félgőzzel ment talán 2-3x. A szerző gárda kb ugyanaz, mint a Macskafogónál, és nekem a dallamvilág nagyon hasonlatos volt. Nyilván a történet most a focira, az akkori politikai helyzetre és a nemzeti érzéseinkre és értékeinkre kihegyezve került előtérbe.  

Kétségívül nagy showt csináltak, ahogy vártam is, szerintem egy kicsit már túl is tolták, a mindent_IS_mutassunk_meg, mindent_IS_tegyünk_bele, így nézők között ugráló cheerleaderek mellett volt artista, kerekesszékes-táncos, jelnyelven_mutogatunk_miközben_táncolunk, labdaosztogatás és Puskás-shop az aulában (ahol tornazsáktól kezdve pólón-bögrén át mindent lehet kapni), Ókovács Szilveszter* egy kisebb szerepben. Dehát nyilván showt akartunk látni, na azt meg is kaptuk.

SzPSz zseniálisan hozta az elvtársat, hangilag is rendben volt, pedig a Tesla után aggódtam, hogy mit mutat majd. És hát igen. Arcberendezésileg és testalkatilag is beérett erre a szerepre... Közös szelfi kicsit máskép(p) Zsófiban egyébként emberemre akadtam, szerintem még nálam is nagyobb Operett színház rajongó...

Kicsit csalódott voltam, mikor láttam, hogy Nagy Sanyi helyett Nemcsák Károly lesz Farkas elvtárs, de egyébként nem volt rossz, sőt... A Puskás feleségét játszó Kovács Gyopár neve teljesen ismeretlenül csengett, végül ma rájöttem, hogy a Játékszínes Legénybúcsúban ő volt a callgirl. (egyébként tök jó volt abban is) Itt most őszintén meglepett, gyönyörű, erőteljes hangjával. Gubik Petrát eddig is imádtam, ezután is fogom, most is káprázatos volt. És a zeneszerző Juhász Levente (DiStefano szerepében lépett színpadra) még most is kísértetiesen hasonlít az exfőnökömre, sőt, macskafülek nélkül** még jobban.

Ahhoz képest egyébként, hogy 2 nappal az előadás előtt fél háznyi jegy kelt el (más is sokallta a jegyárat), a végén szépen teltház lett. És a végén még lufit is szereztem, csakhogy gyermeki rajongó énem is felszínre törjön.   

Jó volt, show volt, csak az nézze meg, aki bírja a tüzijátékos-konfettis végigtapsolós-tapsoltatós rengetegszereplős látványdarabokat, egyébként nem kell szeretni a focit hozzá, a zene és a tánc úgyis elviszi azt a vonalat!

-----------------------------------------------
*az Opera főigazgatója
**Akkor nem írtam róla, de már a Macskafogóban Teufelként is megállapítottam, hogy simán elmenne a Nissho-s HR manager ikertestvérének.