Gyárnyitogató

 Izgalmas feladatokba csöppentem így Rehau-s pályafutásom elején: gyármegnyitót tartottunk. 

2019-ben indult be a gyártás, és a hivatalos megnyitót 2020 elejére tervezték, amit elsöpört a pandémia. Most néhány hét alatt sikerült mindent leszervezni, ebben tevékenyen nem kellett részt vennem, szinte mindent egy külsős rendezvényszervező koordinált.

Feladatom a promo film elkészítése közben akadt, ami eléggé felkészületlenül ért, mert úgy tudtam, hogy csak a termelési területen forgatnak, ehhez képest délután 3-kor bekopogtak, hogy akkor most az irodai részen is forgatnának. Zárójelben: mivel a főnököm épp kovidozott otthon (mi így váltjuk egymást), így egy piros farmerben és a legkopottabb lapostalpú cipőmben voltam. És mivel próbaidő alatt az ember még nem bútorozik össze a munkáltatójával, így váltóruhám és váltócipőm még nem volt benn. Mondjuk nagy szerencsénkre ezek a jelenetek nem is kerültek bele a promo videóba. Beszereztem még néhány fekete színű ffp2-es maszkot (ami a HR vezető szerint mission impossible volt ekkora mennyiségben ennyi idő alatt... hööhö, még nem ismer)

Mindenki nagy izgalommal készült a nagy napra, még az utolsó pillanatokban is módosult picit a menetrend, én meg mint a güzü rohangáltam a színpad és az irodám között (bazinagy ez a gyár), és a rendezvényszervező keze alá dolgoztam, nameg gardíroztam az érkező külföldi vendégeinket. Este mondtam is a Zuramnak, hogy nagyon kényelmes a magassarkú cipőm, imádom, mert jól bírom benne az egész napos álldigálást is, de nem 6,5 km-re tervezték... 

13:16-kor érkezett meg a külügyminiszter úr, aztán kicsit megcsúszott a programmal, de mindenki megtartotta a maga beszédét, átvágták a szalagot és megnyitották a gyárat. Juhhhéééjjj. Aztán még bejárták a gyárat, aláírták a Főnix színű lökhárítót és huss, a nagyemberek és az udvartartás már távozott is.

A hatszögben látható képet a netről szereztem, valószínűleg MTI-s. És uuupsz, csak ma jöttem rá, hogy aznap a piros színű felső volt rajtam (remélem, a harisnyámon lévő tulipánokat nem nézték szegfűnek) 

Még két fotó, az egyiket csak már az oldal elkészülte után láttam/vágtam, a másikat meg egyszerűen elfelejtettem a telóról letölteni, és már nem volt kedvem újramacerálni a scrap-oldalt:

A kollégáknak járó céges-muffint mindenesetre "Boldog gyárnyitást!" mondattal adtam át, nem kis derültséget szerezve a már 2-3 éve ott dolgozók között.