Úgy volt, hogy a január lesz sűrű színházas, aztán bekovidoltunk és ugrott 2 alkalom (egy JVI és egy nyereményes Puskás) Aztán gondoltam, bosszúból a februárt fogom színházzal telerakni, úgyhogy vettem jegyet a Vesztegzárra (pipa), a Jövőre veledre (pipa) és az Abigélre is (kopp-kopp-kopp)
JVI. 4 éve a színházas-szívem csücske. Mondjuk nem tudom, hány csücske van a szívemnek, mert ezt szoktam mondani az Elisabethre, a Menopauzára és az 1993-as XIV.Renére is. De még van hely benne :)
Szóval, tavaly elmaradt a pandémia miatt, januárban nem tudtam menni (lásd fentebb) úgyhogy még nagyobb izgalommal vártam őket. Nagyon jó volt a közönség, sok volt az új néző, akinek minden poén új és bátran mer beleröhögni. És voltunk páran, akik már a veszekedéskor bőgtek, amikor a többiek még nem is tudták, hogy Michael meghalt. És megint volt "uno squardo e meleg vízó" (az Una lacrima sul viso második versszaka Szabó P. George szerint) és most "BalaConnie nyár" volt, nameg "ilyen-olyan, rissz-rossz Oberon", jajjgyöngeszívem, de imádom az ilyen imprókat benne.
Március túl közelinek tűnik, de áprilisban is lesz, juhhéééé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése