Csarnóy örök

Igazság szerint rövidebb reklámszünetre gondoltam (lásd #Majdnemkritika-Beckham bejegyzés vége), de sebaj, türelem blogbejegyzést terem.

Szóóóóóval, az úgy volt, hogy írtam Zsuzsinak, hogy Boldog szülinapot. Erre ő válaszolt, hogy köszi, miújság, hogy vagytok stb. chateltünk még pár sort, ki hogy van, írtam neki, hogy december elejére vettem jegyet a Beckhamre, ő válaszolt, hogy írjak, ha megyek és talizunk a főpénztárnál.  
Előadás után csörgött, hogy merre vagyok, mondtam, hogy a kabátomért állok sorba, ő meg mondta, hogy ha nem gond, akkor menjek vissza a nézőtér felé, mert arra neki közelebb, bent a bal oldalon a vas ajtónál vár. Visszasétáltam, a nézőteres nénik simán beengedtek, megkérdezték ugyan, hogy keresek-e valamit, de mondtam, hogy csak Csarnóy Zsuzsihoz megyek. Jó - mondta a hölgy mosolyogva, úgy látszik, ez csak nekem ilyen nagy szám. 

(nem baj ugye, hogy ilyen részletesen leírom?! ) 

A vasajtó bal oldalon az kívülről faajtónak látszik, így először nem is odamentem, hanem vissza a nézőtérre, mert pont ott ültem a bal első széken és onnan volt egy ajtó. Szóval felsétáltam a színpadra és  elröhögtem magam, hogy milyen szürreális már: itt állok nagykabátban a Thália színpadán, előttem a tök üres, teljesen kivilágított nézőtér és Zsuzsira várok.  

Aztán persze megtaláltam a vas/fa ajtót. Virág helyett egy angyalkát vittem neki, amit az előadás végén akartam odaadni, de a tapsrendnél pont a másik oldalon állt és nyuszi volt átvágtatni a nézőtér másik oldalára, így ezen a szent vas/fa ajtónál adtam át ünnepélyesen. Kifelé menet megbeszéltük a darab tanulságát, meséltem a kamaszok-nevelése-napjainkban témakörről, ő pedig az előadásokról, amikben játszik. 
 

Lőttünk egy közös képet, ami tök jó lett, mindketten nagyon jól nézünk ki rajta!  

Miután jól kibeszéltük, hogy milyen veszélyes és álszent a digitális világ - meg is osztottam a közös képet a FB-on, amire Anita csak ennyit reagált

Igen, és valószínűleg ezt már nem növöm ki :D