Már júniusban megvettem a jegyet, a decemberi előadásra, egyrészt mert focista anyukának ez kötelező darab (egyébként nem, csak ez jól hangzik), másrészt mert Zsuzsi is játszik benne. Vadiúj bemutató, semmit nem tudtam az előadásról, bár reggel megtalált egy videó, ami azt sugalta, nem egy vihogós este lesz. Fel is vérteztem magam, és úgy voltam vele, ha nagyon vacak lesz, akkor majd csak annyit írok, hogy "jujj" és évzáró színházazásra veszek jegyet Kecskemétre az Elizabethre (tudom, tudom, már annyiszor elbúcsúztattam...)
A bejegyzés terjedelmére pillantva a szemfüles olvasó rögtön megállapíthatja, hogy nem lesz jujj. Bár nem leszek állandó nézője ennek az előadásnak: elgondolkodtató darab, mélységekkel, komoly mondanivalóval, nem limonádé. Ugyanakkor sokszor vicces, és könnyed, még csavaros fordulat is van a végén, és bár ütős a zárszó, mégsem facsarja ki az ember lelkét. A történetet nem írom le, a Thália oldaláról elolvashatjátok, vagy még jobb, ha megnézitek :) Egyébként nem kell focirajongónak lenni, hogy megértsünk, sőt szerintem Thierry Henry-n kívül mást nem is említettek fociberkekből (a nézőtérről arra se reagált senki, talán csak én)
Görög László játsza Max, a médiaguru szerepét. Nem láttam még őt színpadon és első blikkre eszméletlenül hasonlított a 20 évvel ezelőtti Koltai Róbertre. Kb 5 percbe telt, mire megszoktam, hogy Görög László ilyen és nem olyan, mint akire emlékeztem. DE ez a Görög László elképesztően hitelesen játszott. A dörzsölt médiaguru döntéseivel nem mindig értettem egyet, de figurája szerethető volt. Kihasználja az embereket, (ki)élvezi sikerét, de azért csak megmoccan benne valami segítőszándék, még ha ezzel a saját malmára is hajtja a vizet és a végén túltolja a biciklit.
Czakó Juli nagyon erős Rebeccát hozott. Az elején kicsit műbátortalannak éreztem, de ahogy celebbé lett, egyre jobban elkapta a fonalat és rettentően hasonlított a napjainkban hirtelen népszerűségre szert tett hírességekre. Jól állt neki a nagyképűség, na.
Zsuzsi kisebb szerepben tűnt fel, de az egyik jelenete végén volt egy olyan ciccentése, ami rögtön visszahozta a 30 évvel ezelőtti emlékeket.
Szintén kisebb szerepben tűnt fel Sóvári-Fehér Anna, akit még az első sorból is Victoria kiköpött másának láttam. Döbbenetes volt a hasonlóság, bár lehet, hogy ezt a kiválóan összeállított jelmezzel (kalap-szemüveg-ruha) érték el.
A díszlet praktikus, szerintem nagyszerűen stilizálták a fényekkel a különböző helyszíneket. Érdekes módon a sok színpadrendezés most nem zavart annyira, mint az Alul semmi-nél, pedig itt is volt bejövünk, 3 mondat, kimegyünk, színpadrendezés, bejövünk 2 mondat, kimegyünk, színpadrendezés. Talán most a darab dinamikáját nem bontotta annyira, mint a korábban említett előadásnál. Bár egyszer az egyik két mondatos jelenetnél éreztem, hogy ez tök felesleges volt (kb így játszódott: Max hívja Andyt telefonon: -Andy, baj van, mindjárt nálad leszek. Andy: Rendben. És akkor Max bement Andy irodájába...)
Akadnak humoros jelenetek, de közben nemcsak a bulvársajtó mocskos működését tolják elénk kendőzetlenül, hanem a felszínes tartalmak érzelmi befolyásolását, a személyes tragédiák hírértékének manipulálását, és azt is, hogyan irányítják gondolkodásunkat, véleményformálásunkat a nagyvállalatok, cégek. Ahogy már említettem, az előadás végén elgondolkodtató zárszóval sajnos nem annyira happyend-el búcsúzunk.
Erre az évre azt "fogadtam meg", hogy több új darabot nézek meg és kicsit nyitottabb leszek, nemcsak vihogni járok színházba. Nos az évkezdés és az évzárás is ehhez igazodott. Nem volt ez rossz, sőt, az este különleges élménnyel zárult (amiről beszámolunk egy rövid reklám után... ja, nem....)
Hát "így csúszott be David Beckham" az én évadomba :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése