Nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztem, először is mert az időzítőhöz rohangáltam, hogy beállítsam. Aztán a mélységet, zoom-ot egy labdán állítottam, majd időzítő be, rohanás a célhelyszínre, labda arrébbrúg, földre le, idétlenül röhög saját hülyeségén, majd kezdi előlről...Az első "lövésnél" rá kellett ébrednem, hogy a kutya legalább annyira kameraérzékeny, mint a ded, úgyhogy szegényt meg kellett kötnöm addig, míg kiélem alkotási vágyam (mármint a kutyát kellett megkötnöm, nem a gyereket) Néhány próbálkozás után feladtam és beállítást váltottam, ami sokkal egyszerűbbnek bizonyult, és Nimi is jobban élvezte.
Az eredmény (persze csak a legjobbak):
Hempergés a fűben:
Mosolygós:
Megvágott, elmosódós:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése