Mondhatnám azt is, hogy szalonnát sütöttünk, de mi nem a klasszikus értelemben szalonnát szoktunk sütni, ha szalonnát sütünk (botra tűzöd a szalonnát, belógatod a tűzbe, majd miután szénné égett, elfogyasztod), hanem inkább olyan rablóhús félét. Igen, tudom, már kb 5x írtam a szalonna szót... szóval szalonna. Azaz, nem, pont hogy nem csak szalonna. Hanem minden egyéb fincsiség. Karikára vágott krumpli, hagyma, felvágott (főzőkolbász, fokhagymás felvágott, sajtosvirsli, vagy bármi ilyesmi), zöldpaprika, és persze szalonna. Mindezt parázs fölött forgatva megsütni (itt-ott megpörkölni, némi pernyét beleégetni)
Mióta az eszemet tudom, minden évben többször volt szalonnasütés a nagyszüleimnél, amit egy idő után olyannyira professzionálisra szerveztek a felnőttek (mert akkor én még leginkább a gyerek kategóriába tartoztam), hogy fa botok helyett fém nyársakkal (1 vagy két ágú, rövidebb, hosszabb - lehetett választani, bár én mindig apukám gyerekkori tőrvívó pengéjével sütöttem, csak hogy kicsit különbözzek a többiektől...) és a tüzet sem a földön raktuk, hanem egy selejt fűkasza-forgódob felső tányérjából (remélem, jól írtam...ha nem, apukám majd kijavítja) kifejlesztett speciális nyársaló szerkentyűre, amin 8 ponton hegesztett 2 ágú villácskákra lehetett kényelmesen felrakni a nyársakat (keresem, keresem a régi képeket, hátha ráakadok, sokkal szemléletesebb lenne, de egyelőre nem találom...)
Aztán ahogy a nagyszüleim elmentek, úgy elmaradtak ezek a szalonnasütések is. Olyan "össznépi-re" én nem is nagyon emlékszem az utóbbi évekből, persze ennek több oka is van, hiszen már mi, unokák is családot alapítottunk, nehezebb összeegyeztetni, ki-mikor ér rá.
A mostani alkalom azért volt különleges (számomra mindenképpen), mert itt volt a keresztanyám, akivel ritkán találkozunk, mert Angliában él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése