Miután Nándival megnéztük februárban, megvettük a CD-t (még ott a színházban), és azóta gyakorlatilag minden nap hallgatjuk a kocsiban. Csonginak annyira megtetszett, hogy ő is mindenképpen látni akarta. Persze én valószínűleg jobban vártam, mint ő :)
Nagyon nehezen lehet jegyet kapni rá, így megörültem, mikor az inárcsi művházasoknál lehetett igényelni. A Nyolc nőre és a Ruminire már megvolt a jegy, de akárhogy sakkoztam, nem tudtam egyiket se más időpontra tolni, húztam is a szám, de megvettem a jegyeket. Kedden aztán nem sok kedvem volt elindulni (a Kutyafüle miatt), de az előadás tetszett Csonginak, így megérte.
Csongi az első fél órában tátott szájjal nézte a színpadot, aztán volt, hogy együtt énekeltünk a színészekkel, a végén pedig állva tapsoltunk. Kifelé menet megjegyezte: nem tudom miért, de nekem most sírnom kell.... Ő leginkább Gerébet sajnálta, hogy hiába kért bocsánatot és hiába akarta jóvátenni a bűnét, a színpadon nem fogadták vissza.
Este 10-kor lett vége, szegény, nagyon elfáradt, a kocsiban 2 perc alatt elaludt. Februárban már írtam a darabról, itt egy videó a "hivatalos" videóklippel
Pénteken aztán a Ruminire mentünk Csongival és Nimivel a Pesti Magyar színházba.
Ezt a szerző honlapjáról mentettem le:
---------------------------------------------------
Örömünk sajnos nem lehet felhőtlen: míg mi a színházban szórakoztunk, valami barbár f@*x feltörte a kocsinkat, és elvitte a néhányezer forintos "úti" kamerát, amivel a forgalmat szoktuk rögzíteni.... Száradjon le a keze, neki tényleg nem sokat ér, még ha eladja, akkor sem kap érte túl sokat, nekünk viszont simán zárcsere....
Most kell beoltani Őket a színház szeretetével.
VálaszTörlés